Kali IstvánAz oktatás és a gazdaság szorosabb összekapcsolása állt a középpontban azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet február 26-án szervezett a Maros Megyei Tanács a Méltányos Átállás Program (PTJ) keretében. A vállalkozók, oktatási szakemberek és munkaügyi vezetők egyetértettek: rendszerszintű problémák vannak, a támogatási háttér hiányzik, a szemléletváltás pedig elkerülhetetlen.
A megbeszélésen részt vett a Maros Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM), a Maros Megyei Tanfelügyelőség, a „Gheorghe Șincai” Technológiai Líceum, valamint több meghatározó vállalat, köztük a SEFAR Segesvár, a Hirschmann Automotive, a Multinvest Group, a Hockland, a Printex BTE Production és a DSU Mureș képviselői.
A felszólalók hangsúlyozták: a duális képzés erős hidat képezhet az iskola és a munkaerőpiac között. A vállalatok ma jól képzett szakembereket keresnek, miközben a fiatalok kiszámítható szakmai támogatásra és valós elhelyezkedési esélyekre vágynak. Ehhez azonban a képzési programokat a gazdaság reális igényeihez kell igazítani, és működőképes partnerségeket kell kialakítani az oktatási intézmények és a cégek között.
Maros megyében az oktatási rendszerben a szaklíceumok és az elméleti líceumok aránya jelenleg egyharmad–kétharmad. Az országos irányvonal szerint a szakiskolák szaklíceummá alakulnak, így a diákok három év után dönthetnek a munkába állás vagy a líceumi oklevél megszerzése mellett. A legnagyobb gond azonban nem a struktúra, hanem a szemlélet. A szülők jelentős része akkor is líceumba, majd egyetemre küldené gyermekét, ha annak képességei inkább gyakorlati pályára predesztinálnák. Az eredmény: magas érettségi-bukási arány, túlképzett, de elhelyezkedni nehezen tudó diplomások, miközben a szakoktatásba többnyire azok a diákok kerülnek, „akik maradtak”, miután társaik elfoglalták a rangosabb líceumi helyeket.
A vállalkozók gyakorlati tapasztalataik alapján kiemelték, hogy a diákok bevonása tudatos toborzást igényel, anélkül alig jelentkeznek diákok. A városi tanulók azonban inkább líceumba mennek, ezért a cégek a vidéki iskolák felé fordultak, sőt az is megtörténik, hogy más megyékből navétáztatnak diákokat. Ez azonban komoly kihívások és anyagi ráfordítás elé állítja a vállalkozásokat. Egy segesvári cég példája jól mutatja a nehézségeket: saját költségén utaztat diákokat akár megyén kívülről is, mert sem az önkormányzat, sem a megyei tanács nem finanszírozza ezt. A tanulók gyakran kénytelenek korábban eljönni az iskolából, hogy elérjék a buszt.
Egy duális képzés program elindításához legalább 14 fős diákcsoportok szükséges. A rendszerbe való belépéshez a cégeknek pontosan meg kell határozniuk a szükséges képesítéseket, együttműködési megállapodást kell kötniük az iskolákkal és a polgármesteri hivatallal. Az állam jelenleg átvállalja a diákok ösztöndíját, míg a munkavédelmi költségek a vállalatokat terhelik. Egy vállalkozás nem biztos, hogy tud 14 diákot foglalkoztatni és oktatni ezért felmerült regionális konzorciumok létrehozása, amelyek eloszthatják a diákokat és akár a költségeket is meg tudják e képpen osztani.
Kiderült: a rendszer működhetne, de nincs mögötte finanszírozás. Jelenleg nincs olyan pályázati forrás, amely közvetlenül támogatná a duális képzésben részt vevő vállalkozásokat, és 2027-ig erre kevés esély látszik. A Tranziție Justa Program keretében legfeljebb igényfelmérésről beszéltek. A tanfelügyelőség szerint a pedagógushiány is súlyos probléma: a jól képzett szakemberek inkább a versenyszférában helyezkednek el. Közben az AJOFM hat hónapos átképzéseket kínál, ami a fiatalok szemében versenyképesebbnek tűnhet a négyéves szaklíceumi képzésnél.
A tanácskozás üzenete egyértelmű volt: Maros megye gazdasági jövője az alkalmazott tudásra, a piacképes szakképzésre és az erős, intézményesített partnerségekre épülhet. A duális képzésben komoly potenciál rejlik, de támogatási háttér és szemléletváltás nélkül nehéz áttörést elérni.
Antal Erika
