Kali IstvánElvi megállapodást kötött a Romgaz az Azomureș működésének átvételéről, ami esélyt adhat a román műtrágyaipar újraindítására és több száz munkahely megmentésére. A tranzakció azonban még nem végleges, miközben a városban a környezeti problémák – a várakozásokkal ellentétben – nem enyhültek a gyár leállásával.
Fordulóponthoz érkezett a marosvásárhelyi vegyipar sorsa: a Romgaz bejelentette, hogy elvi megállapodásra jutott az Azomureș operatív tevékenységének átvételéről. A tranzakció úgynevezett „going concern” jelleggel valósulhat meg, vagyis a működő üzletág kerülne át az állami gáztermelőhöz.
A felek közlése szerint a megállapodás kiterjed a tranzakció szerkezetére, az árra és az átmeneti időszak kereskedelmi mechanizmusaira is. A végleges szerződés aláírását legkésőbb 2026 május végére tervezik, a Romgaz igazgatótanácsának jóváhagyását követően.
A lépés stratégiai jelentőségű: a cél a vertikális integráció, vagyis a hazai földgáz kitermelésének közvetlen összekapcsolása egy nagy ipari fogyasztóval. A háttérben a Fekete-tengerben futó kitermelési projektek – köztük a Neptun Deep – állnak, amelyek hosszabb távon biztosíthatják az Azomureș működéséhez szükséges energiahordozót.
A piac kedvezően reagált: a Romgaz részvényei több mint 2 százalékot erősödtek a bejelentés napján, miközben a vállalat 2025-ben is erős pénzügyi eredményeket ért el, 3,33 milliárd lejes profittal.
A tranzakció ugyanakkor egy súlyos ipari válság közepén születik. Az Azomureș tulajdonosa, az Ameropa korábban jelezte: a gyár működését az európai földgázárak tették fenntarthatatlanná. A kombinát konzerválása megkezdődött, miközben több mint 800 alkalmazott került felmondási előértesítésbe. A Romgaz vezetése sem titkolta: „problémás befektetésről” van szó, amely csak szigorú feltételek mellett térülhet meg.
A politikai szándék ugyanakkor egyértelmű. Ilie Bolojan volt miniszterelnök szerint a tranzakció a hazai ipar megmentését és a mezőgazdaság stabil ellátását szolgálja, miközben hozzájárul a román gáz magasabb hozzáadott értékű hasznosításához.
Miközben a gazdasági vita az ipar újraindításáról szól, a város lakói egy másik fontos kérdéssel szembesülnek: nem javult számottevően a levegő minősége. A hivatalos mérések szerint Marosvásárhelyen a PM10 szálló por koncentrációja rendszeresen meghaladja a határértéket, még a gyár leállása idején is.
A szakértők ma már egyértelműen a közúti forgalmat és a városi szerkezet problémáit nevezik meg fő okként. A város körül hiányzik az a zöld erdőgyűrű, amely természetes szűrőként működhetne, miközben a belvárosban is kevés a fa, és azok állapota sok esetben leromlott. A megnövekedett autós forgalom mellett a meglévő növényzet egyszerűen nem képes megkötni a levegőben lebegő finom részecskéket.
Ez azt jelenti, hogy az Azomureș újraindítása önmagában nem oldja meg – de a leállása sem oldotta meg – a város környezeti problémáit. Marosvásárhely példája így kettős kihívást mutat: miközben az ipar megmentése gazdasági kényszer, a fenntartható városi környezet megteremtése ettől független, sürgető feladat marad.
Antal Erika
