Békashow

Keresztapám szavajárása volt, nyugodjék. „Azt a békasóját!” Erdély telve titkokkal, azokat rejtik úttalan utak. Na de miért ölték meg Palomino Molerót? Megtudhatni Márcquez világhírű történetéből. Miért lőtték halomra az embereket itt vagy amott, miért halt meg tudtunkkal (?), tehetetlenségünk közepette nagyapánk, apánk, bátyánk, miért erőszakolták meg az asszonyokat, kit büntessen ezért az Úr. Ja, az nem világtéma. Az összehasonlítás persze nevetséges. Halottainkról csak gyenge fikciók keletkeznek. Itt az ország, hol itt, hol ott a hó. Úgy vagyunk vele, mint a szabadsággal: amíg nem volt, haltunk meg érte… Most, hogy ide zúdul a nyakunkba, nem tudjuk, kinek a sleppjébe bújva szabaduljunk tőle. A hó mint meglepetés, már az ókorban is örömöt szerzett az ellenségnek. Ha volnának ellenségeink, havat zúdítanánk rájuk –, így azonban téli játékokat rendezünk, maskarát öltünk –, és dicsérjük a hóekét kezelő gépész feleségét. Ha volna hóeltakarító vállalat, annak a feleségét is megdicsérnénk, sőt. Lehet, hogy ő volna a bálkirálynő. Mennyivel szebb az, hogy már nem injekciózzák a kóbor kutyákat. Már nem lakoltatják ki a törvényt megkerülő lakásfoglalókat. Már nem festik le a kétnyelvű táblákat. Már nem szennyezik a Szeret, a Zsil, a Maros és a Küküllő folyókat. Már múlik március, amikor már nem verik a férfiak a nőket. Március nyolcadika, amikor a férfiak kijelentik, hogy tisztelik és becsülik a gyengébb és szebb nemet. Az is megvolt. Beteljesült egy rakás álom. Divatos szóval: prioritás. Például a tyúké a tojással szemben. A kóbor kutyák pozitív helyzete viszont annak köszönhető, hogy elfogyott az injekció. A lakásfoglalók már mind az utcára kerültek, a pozitív helyzet tehát ebből adódik. Elfogyott a táblafesték. A Szeret, Zsil, Maros és Küküllő folyók mérgezése méreghiány miatt szenved halasztást. Lett felfüggesztve. Ha idejében értesül a közvélemény, hogy imitt-amott hatalmas halmokban vár beteljesülésére a DDT-hulladék, dúsgazdagok volnánk. Bár így sem vagyunk egészségesek. Március folyamán azért nem verték a férfiak a nőket, mert nem kifizetődő. Ez a sokoldalúan feljött piacgarázdaság legfőbb hozadéka. Tavaszi zsongás húsvétja idején esedékes a pénzes szelvény. Új rendeletek és rendelkezések segítik a hóvirág helyes elosztását a város piacain. Ezek mind-mind pozitívumok. Nélkülük tasmániai távlat választana el Európától. Tavasszal még a panaszok is doszárba szökkennek. Kikelet szűköl, ámde mégse csüggedjünk. A bányász nem mindig sztrájkol, csak míg pozitívra fordul a világ. A hőerőmű sem áll le, ha a bányász pozitívan áll önnön nyomorúságához. Az áramszolgáltató sem csak negatív pólusról szolgáltat, váltógazdaságban váltóáram a sikk. Tavaszt élek, jönnek a békák. A békákhoz pozitívan állok hozzá. Nem fogdosom össze őket, nem rántom le róluk a gatyát, nem ínyenckedem békacombbal. Rendezek szellemi békashow-t. A tét: ki tudja nagyobbra fújni magát. Jeles varangyokra számítok ám. Különleges ízlésű kuncsaftoknak lesz házi peep. Na persze, nem nyilvánosan. Csak ahogy itt már őshonosan szokás. Sub rosa. Csak így, ákápellában. Osztán meglocsollak, hogy kő kövön nem marad a vesédben.

Mircea Dinescu
a szerző kortárs román költő, újságíró, szerkesztő és közéleti szereplő, az 1989-es romániai forradalom egyik jelentős antikommunista alakja.

Bölöni Domokos fordítása