Amikor a medve a szomszéd kádjában fürdött

Kádár Anna Emlékeim kuffere című, a Juventus Kiadó gondozásában megjelent kötetét a Studium Hubban mutatták be. A szerzővel Szucher Ervin, a kiadó igazgatója beszélgetett, a szerkesztésről, a közös munkáról Nagy Székely Ildikó beszélt.

Kádár Anna marosvásárhelyi nyugalmazott közgazdász gyermekkori emlékeit feljegyezve, színes és érdekes könyvet tett az olvasók asztalára. Édesapja munkájának köszönhetően gyermekkorában sok helyen megfordult, sok emberrel és különleges helyzetekkel találkozott.

A Studium Hubban szervezett könyvbemutatón Nagy Székely Ildikó újságíró, a kötet szerkesztője a közös munkáról beszélt. Elhangzott, hogy a szerző a könyv első részét maga jegyezte le, Ildikó begépelte, a második részt viszont már „tollbamondta” és a szerkesztő egyenesen a számítógépbe írta be.

Szucher Ervin, a kiadó vezetője szerint, „szinte nyomdakész” volt a kézirat, alig talált benne javítanivalót, amikor olvasta. Annál inkább élvezte a történeteket, amelyek ma már egy falusi gyereknek is hihetetlennek, furcsának tűnnének. Például elmesélte, hogy gyerekkorában az iskolába milyen uzsonnát vittek: az előző napról megmaradt puliszkát átalakították, ízesítették és becsomagolták, azt ették az iskolában a gyerekek.

Valamennyi történet vidám, tele érdekes fordulókkal. Az egyik ilyen, amikor a csíkszeredai ortodox pap szelidített medvéje átment a szomszédos házba, ahol egy ügyvéd lakott a családjával. A hívatlan „vendég” a fürdőszobában ázztatta magát a vízzel teli fürdőkádban, ahonnan az ügyvéd ágyába ment pihenni. Ugyanez a medve igen nagy riadalmat keltett, meglepte gazdáját a templomban, miközben az éppen misét tartott. Lacikáról, a kisöccsről is pár érdekes történetet jegyzett fel Kádár Anna.

A szerző lánya elmesélte a kórházi esetét is, hogy hogyan maradt életben. Súlyos szívproblémával, kómában feküdt, az orvosok lemondtak az életéről, hívták a gyerekeit, adják beleegyezésüket, hogy lekapcsolják az éltető gépről. De a formanyomtatványt egy fiókban tartották a kórházban, a fiók kulcsa pedig elveszett, így a hozzájárulást elnapolták. Másnap az egyik unoka azzal a hírrel hívta fel a szüleit, hogy „beszélt mamával”, aki álmában mondta neki, hogy élni akar, és élni fog, mert még sok a tennivalója. „És reggel felébredt a kómából” – idézte fel a közönséget is megdöbbentő történetet Simó Tünde.

Kádár Anna az írással és a vidám, életszerű történeteivel kapcsolatosan elmondta, nagyon szeretett mesélni az unokáinak. Az unokák viszont mindig arra biztatták, hogy ne csak királykisasszonyos meséket mondjon, hanem „valódiakat” is.