A nagy bumm!

A hűtőtorony-robbantás, ahogy Remeteszegről látszott

Délután negyed 6-kor jutott eszembe, és esett le a tantusz, hogy állj meg a vándor, hát én is láthatnám innen a közeli dombról a nagy jelenetet! Gyorsan letakartam a kiterített ruhát, annyi fáradtságot már nem vettem, hogy beszedjem őket, a macskákat viszont betereltem, arra az esetre, ha nagy porfelhő lepi el a várost. Több forgatókönyv is volt a fejemben, még a gumicsizmámat is elraktam a teraszról, nehogy megteljen porral, és még arra is gondom volt, hogy pár körömvirágot leszedjek, arra az esetre, ha a porréteg miatt utóbb már nem gyűjthetem be őket!

Már közeledett a háromnegyed 6, mire sietős léptekkel kimentem a hátsó kapun, átvágtam a parlagon hagyott területen, és felkaptattam a dombra, ahova már a fél falu kivonult, főleg gyerekek. A nagyobbak próbáltak szerepelni a kisebbek előtt, volt egy 12 éves forma fiú, aki tudni vélte, hogy a legkisebb tornyot fogják a levegőbe repíteni, mert az nem robban akkorát, ha a legnagyobbat robbantanák, akkor bizony a fél város odalenne! Én csak mosolyogtam, hallgattam, hagytam, hogy bölcsködjön, és vállaltam azt a szerepet, hogy percenként a pontos időt „bemondjam” a társaságnak. Ők is szolgáltak nekem hasznos infókkal, mert én például nem vettem észre, hogy a kombináttal szemközti dombon egy csomó autó parkol egymás mellett. A fényviszonyok se voltak valami kedvezőek, így naplemente előtt egy órával, ha borús idő lett volna, akkor tisztábban láttuk volna a gyárat és környékét. Készítettem pár fotót róluk, előbb csak szelfiztem velük a háttérben, féltem, hogy nem tetszik nekik, ha lefényképezem őket, de hát annyira szokatlan volt nekem ez a tömeg fenn a dombon, (ahol csak én járok a kutyákkal, no meg a juhász legelteti a nyájat, esetleg esős időben egy-két gombászó is megfordul), hogy nem tudtam visszafogni magam. Mintha népünnepély lett volna, egy család kocsival jött fel. Tényleg olyan majális hangulat lengte be az egész remeteszegi domboldalt. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy három rózsaszínben, lilában pompázó felhőcske jelenik meg a tornyok fölött, szinte légballonnak néztük őket, s annyira elcsodálkoztam a látványtól, hogy mire észbekaptam, már meg is történt a pukkanás, még durranásnak sem mondhatnám. A videózásból így nem lett semmi. Itt a remeteszegi erdő alatt csak így nevezném, pukkanásnak, mert a főtéri tűzijáték is hangosabban szokott durranni. A tudálékos fiú meg is jegyezte: „Kijöttünk ide a semmiért!” Indult volna haza, de a társai visszatartották, hátha még lesz valami, hisz a kocsik a másik dombon még ott vannak, nem mozdulnak! Mindenki várta, hogy történjen valami, de hiába. És ez nem is baj, ha nem voltak és nem lesznek ezzel az eseménnyel kapcsolatos fejlemények…