Idősek világnapja

Huszonkét éve ünnepeljük az Idősek Világnapját. 1990. december 14-én az ENSZ Közgyűlése szavazta meg, és rögzítette a 45/106. számú határozatában, hogy október elseje legyen az idősek nemzetközi napja. Először 1991-ben tartották meg az ünnepet.

Sokat beszélünk mostanában az elöregedő társadalmakról, ez fenyegeti állítólag a mi társadalmunkat is. Ezért fontos az idősekre odafigyelni, tanácsaikat meghallgatni, az idősek sokat segíthetnek tapasztalataik átadásával. Régen létezett az öregek tanácsa, ma is jól jön néha az öregek véleményét kikérni, mielőtt fejest ugranánk az ismeretlenbe, és belemennénk egy rossz döntésbe.

A nyugati világra jellemző inkább, hogy a szépkorúak sokat utaznak, rég letették a családi terheket, a munkaviszonyuk is megszűnt, és van jó nyugdíjuk. Itt is utazik, aki teheti, de legtöbben csak a nagypiacra és onnan haza, a kerekes bevásárló szekérrel, mert a fiataloknak ugyebár piacolni sincs idejük, hisz reggeltől estig robotolnak.

Egyre több a krónikus beteg az idősek között, a sok stressz, az egészségtelen életvitel miatt a gondok túl korán beköszöntenek. És a rendszer is úgy van kitalálva, hogy ha egyszer belekerülsz, többet nem enged el, fogva tart, egyik kezelés vonja maga után a másikat. De a nyugati ember még emellett is bevállalja az évi két üdülést. Találkoztam olyan német idős turistával, aki két csípőprotézissel járta a világot. Jóanyámék még Hajdúszoboszlóra se hajlandóak velünk eljönni, pedig hál’ Istennek még krónikus betegségben sem szenvednek. Azzal mentegetőznek, hogy nem újították fel a személyigazolványukat, a régivel meg nem lehet átkelni a határon. Ez is megszokás kérdése, ki hogyan szocializálódott. Van, aki nem is igényli, hogy világot lásson.

A baj akkor van, ha már semmire sem vágyik az ember! Sokszor találkozom idősebb emberekkel, akiknek csak úgy ragyog a szemük. Olvasmány- és színházi élményeikről, utazásaikról, terveikről mesélnek, de kellemetlenségekről is néha, öniróniával és humorral, hogy hogy megjárták minap a boltban vagy a buszon, netán mekkora bakit lőttek internetezés közben, de mindezt derűsen adják elő, mert ők már tudják, hogy semmi sem olyan vészes, mint ahogy fiatalon gondolnánk. Amíg vannak vágyaink, álmaink, addig fiatalok vagyunk! George Orwell írta talán azt, hogy az öregedéssel csak az a gond, hogy az ember közben fiatal marad… És Mark Twaintől származik ez a közismert idézet: „Ne panaszkodj az öregedés miatt! Sokaknak nem adatott meg ez a kiváltság.” A folytatás pedig: “A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.”