Ábrám ZoltánBármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot. A magyart néhány szó erejéig törő románok többsége akcentussal, sokszor hangzattalanul, ötelenítve teszi. Megkockáztatom kijelenteni, tudományosan alátámasztható háttér nélkül, hogy legalább olyan népszerű honfitársaink körében egy másik szó is, amelyikben nincsenek ugyan rövid ö betűk, de van hosszú, meg a hasonlóképpen misztikus ü betűből is akad egy. Ez a roppant népszerű magyar szó nem más, mint a kürtős. Kalács nélkül, mert az már bonyolultabb lenne, esetleg colac-ként megjelölve.
Bizony, alapos dilemma előtt állhatnak az autonómia szótól (arany)lázba jövők. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még ők is autonómiára törekszenek, ami legelemibb formájában azt jelenti, hogy önállóan és önellátóan élni.) Hogy merjék szembeköpni önmagukat (itt is megjelenik az ö), és legalább a kürtős lecsupaszított formáját használják, mint kurtos, pontosabban kurtoș, vagy „coș de fumról” beszéljenek ennivaló gyanánt.
A náluk felvilágosultabbak, a történelmet és a nyelvet jobban bírók, valamint az együttélést jobban tisztelők, időközben nemcsak a kürtőst nyelték le (és nem ment félre), hanem megtanulták, hogy ejtik ki a magyar ábécé betűit. Elvégre mi is régóta ízlelgetjük az anyanyelvünk számára ismeretlen betűket és kiejtésüket. Ők a székely csapatokat látva, mégha bizonyára ellenük szurkolva is, már képesek kiejteni a Sepsi szót Szepszi helyett, sőt a Csíkszereda is elég jól megy nekik. Rövid i-vel, vagy hosszúval, nem számít. Csak akarni kell, nincsen benne semmi ördögtől való. Meg elvárni kellene, például a MOL töltőállomás alkalmazottjától, hogy tanuljon meg néhány magyar szót. Legalább a könnyebbek közül. Erre még nem adnának semmilyen nyelvben sem diplomát, vagy elismerést. Legfeljebb menesztést, ha valaki szellemileg ennyire sem képes az adott munkahelyén.
Persze, a magyar szavak többségében nincs a misztikus ö betűből. Mostanában azonban a román focirajongók, sőt a futballhoz kevésbé konyítók, ám azt a világhálón mégiscsak követők egy másik magyar szóval is „barátkoznak”, amelyből ezúttal sem hiányzik a nyelvünk sajátosságára igencsak jellemző ö betű. Újabban ezt a szót próbálják kiköpni (ö), öklendezni (ö), megölni (ö), felőrölni (ö), kitömni (ö). Ennek a szónak az eredete a gyökér, amit a dákoromán népmese kedvelői előszeretettel hangoztatnak. Gyökeres, pontosabban Viktor Gyökeres magyar származású svéd labdarúgó válogatott, svéd–magyar kettős állampolgár. Egy másik Viktort már szidtak eleget, gyökerestől, most Gyökeressel. Fentnevezett ugyanis mindkét román–svéd focimeccsen a csapata számára győztes gólt szerezte. És gyökerestől kitépte a reményt még a székely zászlókat szaggató gyökértelenekből is. Akikbe alaposan beragadt a káröröm (két ö) az első forduló magyar kudarcát szemügyre véve. Azóta legfeljebb lázálmaik vannak, miszerint éppen a székely válogatott Romániával vívott selejtezőmeccsén Orbán Viktorral ülnek a lelátón, miközben Gyökeres Viktor meg-megszaggatja kedvenc kapusuk hálóját.
Viktor, victoria, győzelem. Már akinek. Köszönöm, kürtős, Gyökeres. Azoknak, akik már ki tudják ejteni az ö hangot, de azoknak is, akik még nem képesek rá.
Bölöni Domokos
Szucher Ervin
Kali István
