Szakács GyörgyGyermekkorom karácsonyaiból hangsúlyosan emlékszem arra az érzése, amely az angyalvárást jelentette számomra. Titokzatos várakozás, hiszen nem tudtam, nem tudhattam honnan jön az angyal, mit hoz. Különös és ünnepi illatot jelentett számomra a fenyőillat, amely betöltötte a szobát. Úgy éreztem, hogy minden dísz tökéletesen van elhelyezve a fán, minden cukorka és gyertya a lehető legjobb helyen van. Érinthetetlen és tökéletes, valami Istentől kapott különös jelenség. Ez a fajta miszticizmus azóta természetesen átalakult, de nem tűnt el teljesen.
Emlékszem a világot is másképp láttam, figyeltem a kisebb neszeket. Minden lépés, minden mondat vagy segítség ünnepibb volt. Aztán a teológiai intézet padjaiban, amikor készültünk az ünnepre, akkor már az izgalom vette át a karácsonyvárás helyét. Izgultunk, hogy milyen lesz vajon, hogy fogjuk magunkat érezni, hogy fog sikerülni a prédikáció, hiszen a legációnak nevezett alkalmak során ünnepekkor prédikáltunk Erdély különböző gyülekezeteiben.
Az évek során, ahogy egyre több gyülekezetben végeztem ünnepi szolgálatot távol az otthonomtól egy fontos dologra ráébresztett az ünnep maga: ott a legjobb a karácsony, ahol várják. Ahol nem kifogás, vagy panaszként említik azt, hogy nincs ünnepi hangulat: megteremtik azt, várják és befogadják. Nem hiába olvashatjuk Szabó T. Anna versében is: „Az ünnep azé aki várja, aki magot szór ablakába és gyertya vár az asztalán. A várók nem várnak hiába. Egy angyal kopogott talán?”.
Ez az angyal idén is kopogtatni fog. Rajtunk múlik, hogy az adventi várakozás során felkészülünk-e a fogadására. Egy kedves történet jut eszembe arról, ahogyan mesélte nekem egykoron nagyapám az erdővidéki karácsonyokról. Nagy hó volt, szinte áthatolhatatlan, szánnal jártak a faluban. Ahogy az a 30-as évek bibarcfalvi karácsonyain történni szokott az ünnep előtt disznóvágás volt. Mindenki sürgött-forgott, hogy minden kész legyen az ünnepre és nagyapám gyermekként csak csetlett botlott a szinte térdig érő hóban, de érezte, tapasztalta és hitte, hogy valami nagy dolog fog történni.
Elmesélte, hogy szinte izgulva várta, végre eljön-e az ünnep. Végre felvágják-e az ünnepi kalácsot, végre együtt lesz-e a család. És hála Istennek eljött akkor is, és el fog jönni idén is. Hiszen az ünnep azé, aki várja.
Máthé Éva
Ábrám Zoltán
Nagy László
