Kali IstvánBár Székelyföld Európa egyik legegyedibb kulturális térsége, turizmusát mégis széttagolt szervezetek, hiányzó stratégiai döntések és következetlen márkaépítés jellemzi. Tóth-Batizán Emese turizmus-kutató szerint a régió akkor léphet szintet, ha végre összehangoltan gondolkodik önmagáról – és ha mer nagyot álmodni.
Székelyföld turizmusa jelen van, de még mindig hiányzik az a közös stratégia, amely egységesen mutatná be a régió értékeit – erről beszélt a vásárhely.ma „Pontozó Extra” műsorában Tóth-Batizán Emese turizmus-kutató, egyetemi adjunktus, a Transylvania Bloom Initiative elnöke.
Emese szerint a régió legnagyobb problémája, hogy bár Hargita, Kovászna és Maros megyében külön-külön működnek turisztikai szervezetek, ezek egymástól elszigetelten dolgoznak. „Székelyföldnek van turizmusa, de brandje nincs” – fogalmazott.
A kutató a Balaton és Dél-Tirol példáját hozta fel: ott a turizmus sikerét az adja, hogy erős együttműködés és minőségbiztosítás köti össze a szereplőket. Székelyföldön viszont ilyen „kötőszövet” még nem alakult ki. A régiónak el kell döntenie, mely területekre épít: a családbarát turizmus, az aktív turizmus, az egészségturizmus és a nemesi örökség bemutatása egyaránt komoly potenciált jelenthet.
A beszélgetésben egy merész célkitűzés is elhangzott:
Székelyföld akár 2033-ban Európa Kulturális Fővárosa is lehetne – több települést összefogó régiós modellben. „A kérdés nem az, hogy van-e potenciálunk. Hanem az, hogy el merjük-e mesélni saját történetünket” – zárta Emese.
Antal Erika
