Bölöni Domokos(Interjú a vásárhelyi orákulummal)
Nem maradhat megmondóember, mágus, jós nélkül szép városunk. Nem mintha nem tudnók, mire számíthatunk az új évben, de az embernek jobban esik, ha havaz.
Ha ezeket a jó híreket egy „autorizált személytől” hallja, ráadásul nem ingyen.
– Kedves Vásárhelyi Orákulum, nem kívánja pontosabban is megnevezni magát?
– Nem nevezem meg magam, mert erős a konkurencia, és nálunk is felütötte a fejét a maffia-típusú jóslás.
– Az milyen?
– Ne akarja megtudni. Kap például egy hívást, a torzított hang azt mondja: „Ide figyelj, faszi, holnap tejelsz.”
– Na és ha nem tejel?
– Akkor jön a jóslat. Sajnos, általában beválik.
– Ezért őrzi tehát ön az inkognitóját.
– És a jövedelmem is, természetesen.
– Ez rendkívüli jóslás, hiszen nem egyetlen személy sorsát kell megjósolnia, hanem a népnek, a magyarságnak, szóval az országnak, és hát Marosvásárhely népének s a megyének a jövőjét, és így tovább.
– Az „így továbbot” megtarthatja. Ez jól bevált formulám nekem is, a politikusoktól tanultam.
– Mit lehet a politikusoktól tanulni?
– Éppen ezt. A dodonaiságot, a két- vagy többértelműséget. Ha egy politikus azt mondja, hogy valami nagy csapás ér, akkor ezt úgy is lehet érteni, hogy az asszony vagy az anyósod pofán vág, de úgy is, hogy „valakik” a nyakadra küldik a fináncokat, mert nem tetszik a cifferblattod.
– Az mi?
– Az olyan, mint a fizimiska, csak európaibb.
– Na jó, vágjunk tehát a sűrűjébe. Milyennek találja a 2025-ös évet?
– Nagyszerűnek. Sok búzánk termett, tele minden magtár, bor is van, tele minden pince, ha nem is viszik, mint a csodafüvet…A boldogságot senki sem ússza meg.
Ekkora adósságunk sem volt soha még, de több is lesz. Hazudni sem hazudtak ennyit, hogy amit ma mondanak, holnap arcpír nélkül megfordítják, és holnapután ismét és ismét. És mi mindent képesek vagyunk elhinni, mert ezt akarjuk. A lelki béke úgy mozog bennünk, mint drónok a bárányfelhős égen. Egész éven át pompásan szórakoztunk. Részesei vagyunk a nemzetközi röhögőgörcs-egyezségnek, aktív tagjai a világkabarénak.
– Szíveskedne részletezni?
– A nemzetközi műsor véget nem érő folyamat, észveszejtő poénokkal és bunyós szkeccsekkel!…Ha nem kellene időnként zokogni, teli szájjal röhögne az egész glóbusz. Csúcsra jár az eu-kabaré. A legszórakoztatóbb pedig, mert az ember közvetlenül tapsolhatja vagy fütyülheti: a romániai exkluzív „lopitikai” kabaré.
Micsoda izgalom, azon lottózni, hogy mennyivel csökkennek a fizetések, a nyugdíjak!?… Hogy kik buknak le csalás, sikkasztás, üzérkedés, egyéb gazemberségek miatt?!… Ezeket mi mind meg tudjuk jósolni, kérem! „Borítékolva.”
– Mi volt a legizgalmasabb, országos viszonylatban?
– A lakosság számára a felsoroltak mellett a fő izgalmi állapotot az a kérdés képezi máig, hogy mekkora baromság következik még. Megsúgom magának, hogy ha elkerül bennünket a háború, az a Jóisten mellett egyedül nekünk, orákulumoknak lesz köszönhető…
– Milyen lesz a hozzáállásunk mindezekhez?
– Mindezekhez nemcsak hozzáállásunk lesz, hanem hozzáülésünk is, a meglepetéstől. Namármost, a helyzet az, hogy továbbra is hármas minőségünkben viszonyulhatunk szép hazánkhoz és annak gazdaságához: mi vagyunk a tulajdonosok, mi vagyunk a munkáltatók, és mi vagyunk a munkások…Na meg a haszon élvezői is, hiszen ügyesen elprivatizáltuk az országot, aztán svédcsavarral csakazértis visszabéreljük a piszkos kapitalistáktól.
– Milyen lesz a 2026-os esztendő?
– Nagyszerű. Először is, megnyerjük a választásokat.
– Ki nyeri meg, ki az a „megnyerjük”?
– Hát mi, az orákulumok. Mert nézze, énhozzám eljönnek. Eljönnek a pészédések, eljönnek a pénélések, eljönnek az aurosok, eljönnek az uszérések, eljönnek a potosok, az ess-ó-ess romániások, és természetesen a magyarjaink, az udémérések is, naná…Olyan lópol pótlózásunk van, kérem, hogy még Trump és Putyin elnökök tanácsosai is hozzánk járnak. Nem beszélve Merz kancellár, Macron elnök embereiről, akik tőlünk kapják a legjobb tippeket a háborús adósság törlesztésére.
Egyedül Orbán Viktor nem hallgat ránk, pedig neki is megjósoltuk, hogy a Patriótokat tiszta ingyen kapja Donald bácsitól…
– És ön, személy szerint mit nyer ebből a bizniszből?
– Mindenek előtt a játék izgalmát. Mi is kötünk fogadásokat, egymás között, és nem babra megy a dolog. Nekünk is vannak tanácsadóink. És ők is „borítékolható” tanácsokkal szolgálnak. Szerencsére nem vagyok sem kapzsi, sem túlságosan hiú.
Pedig ha akarnám, bejuthatnék a parlamentbe is.
– Azt hogyan?
– Egyszerű. Megjósolnám, hogy felvétetem magam a jelölőlistára, és be is következik. Aztán, hogy meg leszek választva, és az is bekövetkezik. És azután már csak azt kell megjósolnom, hogy milyen jólfizető tisztségbe kerülök a szenátusban, vagy rosszabb esetben a képviselőházban. És kész. Az én jóslataim a realitás talajában gyökereznek, kedves riporter úr. Hiszen akkora tapasztalat-tömeg gyűlt fel bennem az évtizedes jósmunka alatt, hogy a mennybejutást is előre megmondom, na nem akárkinek, hanem elsősorban magamnak. Mert ahogy a kedvenc dalom szól: „Ahogy én jósolok, nem jósol úgy senki!…”
– És mi a kedvenc szlogenje?
– Istennél a kegyelem, bankban kamatoz’ a pénzem, s nekem fütyül az eurófán minden rigó.
– Ön az álmokból is jósol?
– Persze. A saját álmaimat is meg tudom fejteni. Az elmúlt éjjel például azt álmodtam, hogy idejön maga és mindenféle okos dolgot kérdez.
– Na és ez ön szerint mit jelent?
– Hát hogy itt a szilveszter a nyakukon, és maguknál megint nincs humor.
