Mi hiányzik a faluból?

12. A kender megmunkálása

Alapjában véve nagyrészt női munka volt, a Mezőség szívében élő Katonán így is nyilatkoztak a falu asszonyok: „Isten minket bűneinkért a kenderrel vert meg”. Valóban nem volt az könnyű munka, de sok-sok összetevőjétől kezdve az otthon megszőtt zsákig vagy háziszőttes törülközőig egyik legérdekesebb falusi tevékenység volt. Beszámolómban csak onnan írok róla, amikor már segítségként nekem is részem volt belőle.

Szántás, vetés és nyüvése (kiszaggatása) felnőttek dolga volt, de a tóra, folyóra való elvitelében már gyerekekként részesek lehettünk. Ez általában nyár végén történt, amikor a Maros vagy a faragói tó vize még elég meleg volt.

Első részvételi emlékem a faragói tóban való kenderáztatás volt, ami azért maradt meg bennem, mert addig nem láttam még feneketlen tavon – tengerszem – való járást. Mivel a pókai emberek nagy része nem tudott úszni, ezért fosznideszkát (5 cm vastagságú fenyődeszka) vittek magukkal, s ezen ügyeskedve vitték be a kenderzsuppokat a tó szigetéig, s annak szélén kötötték le, pár cövekez erősítve. Később a szomszédfalu mellett folyó Maros vizében áztattuk. Általában két hétig áztatták, majd az egész család, együtt ott a Maros vizében csapkodta, mosta a kendert, ami olyan szép fehér lett, hogy előttem 60 év távlatából is élő emlékként él, ahogy az akkor még deszkakerítésünk mellé állították száradni.

Ez volt az a lehetőség, amikor falusi fiúkként ügyességi versenyben mérettük meg magunkat. Amíg a szülők mezőn dolgoztak, a kender a kerítés mellett száradt, mi a kenderszárról minél szélesebb és hosszabb csíkokat húztunk le, s abból aztán négyágú ostort fontunk, majd elkezdődött az ostorcsattogtatási tortúra, ami képzeletünkben akár pókai olimpiai játéknak is tűnhetett. Bizony, régebb mozgalmas gyerekélet volt falun. Egyébként abban az időben minden arravaló falusi fiú tudott ostort fonni. Mára már az is kiment divatból, pedig az ostor ott lógott egykor minden istálló falán.

A kerítés mellett megszáradt kendert tilóval összetörték, majd nálunk gerebennek hívott fésűvel előkészítették a téli fonáshoz, amiről már egykor beszámoltam. Szép lassan már csak a tájházakban találkoznak a falusi gyerekek is a tilóval, gerebennel, guzsallyal, a kender felhasználásának alapszerszámaival, akárcsak a kendermagos tyúkkal.