Időutazás a nagyapa háborús naplója révén

Benedek Tibor Holnaptól tegnapig című, a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent háborús naplóját mutatták be a Studium HUB-ban a szerző unokájának, a könyv szerkesztőjének és a kiadó vezetőjének a jelenlétében.

A kisbaconi Benedek Tibor 1944. augusztusában kezdte írni a naplóját, amelyet halála után fia őrizte, majd pedig unokája, Benedek Huszár Botond rendezett sajtó alá, aki elmondta, időutazás volt számára a napló, amelyből megismerte az ismeretlen nagyapját, aki még születése előtt meghalt, és akiről a nagyanyja és az édesapja elbeszéléseiből hallott.

„Sokat meséltek róla, majd a kezembe adták a kézzel írott naplóját is, amelyet, ahogy elolvastam, tudtam, hogy ki kell adni nyomtatásban” – mondta a könyvbemutatón az unoka, aki szerint valamennyi családban vannak háborús történetek, csak nincs mindegyik leírva. Időtálló, ma is aktuális, amit leírt, hiszen az emberség, a család, a magyarsághoz való ragaszkodás, a szülőföld szeretete olyan értékek, amelyek nem avultak el a mai napig sem.

A Mentor Könyvek Kiadó vezetője, Király István fontosnak tartotta a kézirat kiadását, a szerkesztésére pedig Berekméri Róbert hadtörténészt kérte fel. A szerkesztő, aki utána nézett, kutatott a naplóíró személyével kapcsolatosan, kiderítette például, hogy hol, melyik században szolgált, milyen rangja volt. A történész alaposságával járt el, lábjegyezeteket fűzött a szöveghez, hogy az érthetőbb legyen. Mint kiderítette, Benedek Tibor a 9. hadtest parancsnoksága alá rendelt 9. utász században volt hadapródőrmester. „Az utászok mindig legelől haladtak, majd legutoljára hagyták el a frontszakaszt” – magyaráztra Berekméri, aki puritan naplónak nevezte a kéziratot, amelyben tárgyilagosan írta le a szerző az eseményeket, majd később kezdett az érzelmeiről is írni, amitől személyesebbé, irodalmibbá válik az írás. „Egy évnyi napló, amelyről tucatnyi tanulmányt lehetne írni” – foglalta össze a történész, aki a napló által többet tudott meg az utászokról.

A napló utolsó bejegyezése arról szól, hogy Benedek Tibor kiszabadult a lágerből, ahová a szovjetek vitték. A könyvbemutatón elhangzott, hogy mindazért a kegyetlenkedésért, embertelenségért, amit átélt, senkit nem vontak felelősségre. Betegen tért haza, majd a kommunista hatalom is folyamatosan zaklatta, felgyorsítva halálának bekövetkeztét.