Kali IstvánMi történt eddig?
A tegnap pontosan az történt, amit már 2024. december 6-án előrevetítettem: a romániai elnökválasztás első fordulójának eltörlése nem csupán elvi kérdés volt, hanem közvetlen hatást gyakorolt a mostani választásra. A szavazók 42%-a úgy döntött, nem vesz részt ebben a politikai játszmában. Ez nem apátia volt, hanem tudatos ellenállás: a részvétel megtagadásával üzenték, hogy nem hajlandók legitimálni egy olyan döntést, amely a demokrácia lényegét kérdőjelezi meg.
Tény, hogy a decemberi választáson olyan két jelölt jutott a második fordulóba, akik – finoman szólva – nem váltották ki a közbizalom ébredését. Georgescuról többet tudtunk meg az első forduló és az második forduló eltörlése közötti időszakban, mint az egész kampányban, Lasconi asszony pedig szintén nem bizonyult alkalmasnak a tisztségre. Egyikük sem volt méltó vagy kellően felkészült ahhoz, hogy az ország elnöke legyen. Mégis: a választók döntöttek. Ez a demokrácia lényege – még akkor is, ha a választott alternatíva nem felel meg az elit elvárásainak.
Az Alkotmánybíróság döntése, amellyel semmissé tette a nép választását, a demokratikus legitimáció alapjait rengette meg. Az az intézmény, amelynek a jogállamiság őrének kellene lennie, valójában a politikai rendszer szolgálatába állt. A Rendszer, felismerve, hogy egyik jelölt sem az ő embere, riadtan nyúlt az utolsó mentsvárhoz: a hatalomhoz. És miközben formálisan a törvényesség látszatát tartotta fenn, valójában politikai racionalitással cselekedett.
A román néplélek és politikai leképzése
A világpolitika átalakulóban van. A klasszikus jobb- és baloldal közötti választás helyét egy új, élesebb törésvonal veszi át: szuveranisták és globalisták, vagy ha úgy tetszik, rendszerkritikusok és rendszerhívők. Romániában is ez a dichotómia rajzolódott ki, és a választás eltörlése volt az első igazán nyílt jele annak, hogy a hatalmi elit nem hajlandó elfogadni, ha a nép másképp dönt, mint ahogy azt ők előre eltervezték.
A titkosszolgálati jelentések ugyan világosan kijelentették, hogy a választási eredményekben külső beavatkozásra nem történt változás, mégis ez lett a hivatalos indok az első forduló érvénytelenítésére. A Rendszer retorikája évek óta az orosz fenyegetésre épül – egy olyan fenyegetésre, amely egy NATO-tagállam esetében már nem több, mint jól ismert propagandaelem. De a társadalom fogékony volt rá. Az orosz medve mítoszát a román közvélemény évek óta szinte vallásos buzgalommal issza be. A ruszofóbia politikai eszközzé vált, amely mögé bármit el lehetett rejteni – még egy alkotmányellenes döntést is.
A legnagyobb félelem azonban nem a külföldi befolyás volt. Hanem az, hogy egy szuveranista, kontrollálhatatlan jelölt győzelme után valódi elszámoltatás következhet. A Rendszer emberei attól tartottak, hogy valaki egyszer valóban ránéz majd a korrupciós aktákra, a túl hosszúra nyúlt hatalomgyakorlásra – és ez valódi retorzióval járhat. Ez a lehetőség, bármennyire elméleti is volt, elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a választásokat eltöröljék.
De a népharag nem maradt el. A Rendszernek ilyen látványos beavatkozása a politikai folyamatokba évtizedek óta nem történt. A népakarat semmibe vétele azonban új politikai dinamizmust hozott: az emberek nem csak tiltakoztak, hanem másképp szavaztak. Az újraindított választás első fordulójában mindössze 58%-os volt a részvétel, ami önmagában is üzenet: a legitimitás válságban van.
Romániában az elmúlt évtizedben új politikai hullám jelent meg. Egy európer, fiatalabb, nyugati gondolkodású generáció, amely nem kér a régi pártokból. Ezzel párhuzamosan azonban megjelentek a szuveranista – de valójában sovén nacionalista – erők is. Ezek az erők nem a patriotizmus talaján állnak, hanem a kirekesztésen, a kisebbségek elleni gyűlölet retorikáján. És persze ott van a Rendszer maga, a régi politikai osztály, valamint a futottak még kategória – új köntösbe bújtatott régi arcokkal.
Lehetőségek
A választópolgárok több lehetőség közül választhattak:
- Elfogadják a Rendszer jelöltjét és a status quo-t.
- Protesztszavazattal a nacionalisták felé fordulnak.
- Az európai értékrendet képviselő, mérsékelt reformer mellett teszik le a voksukat.
- Alternatív, esélytelen, de elvi szavazatot adnak le.
- Vagy visszatérnek a politikai süllyesztőből kiemelt arcokhoz, mint Ponta.
A nép végül döntött. A diaszpóra szavazatai billentették át a mérleget: Nicușor Dan legyőzte Crin Antonescut. Így a második fordulóban két világkép kerül szembe: a sovén nacionalizmus és a nyugatbarát, modernizációs elképzelés. Simion kontra Dan. Szuveranista kontra európer.
Hogyan tovább?
A kérdés magyar szempontból is releváns. Először azonban vizsgáljuk a geopolitikai következményeket.
A Rendszer mindent megtett, hogy biztosítsa Amerika támogatását. Megfigyelőket hívtak, bemutatták nekik a választás eltörlésének „indokait”, és megpróbálták elhitetni, hogy minden rendben van. Azonban Amerika jelezte: a bizalom megingott. Két nappal a választás előtt Romániát kizárták a Visa Waiver programból – egy diplomáciai pofon, amely nem is lehetett volna időzítettebb.
A választások azonban még így is meglepetést hoztak. A nacionalista Simion 41%-ot kapott, Nicușor Dan 21%-ot, míg a Rendszer jelöltje, Crin Antonescu csak 20%-ot. Ponta 13%-kal negyedik lett, a többiek pedig elvéreztek. Ez a forgatókönyv szinte mindenkit meglepett – főleg az, hogy a rendszer jelöltjét egy halk szavú, visszafogott független tudta legyőzni.
Ha Simion győz, nem fog minden nap két magyart elfogyasztani reggelire – de komoly retorikai élesedésre számíthatunk. Mivel pártja nem rendelkezik parlamenti többséggel, és a potenciális koalíciós partnerek egyike (Șoșoacă) személyes konfliktusban áll vele, mozgástere korlátozott lesz. A Rendszer nem fog vele szövetségre lépni – legfeljebb, ha így képes a hatalmát átmenteni, de elviekben helyén maradhat a jelenlegi kormány.
Ha Nicușor Dan győz, árnyaltabb forgatókönyv következik. Ebben az esetben az USR újra beléphet a kormányba, ami újabb konfliktusokat gerjeszthet a PSD-vel. Ha a PSD kivonul, egy kisebbségi PNL-USR-RMDSZ kormány jöhet létre. Stabilitásról egyik esetben sem beszélhetünk – de az biztos, hogy Románia belépett egy új, bizonytalan, ám annál izgalmasabb politikai korszakba.
Antal Erika
Máthé Éva
