.:: Vásárhely.ma ::.

Apolló – avagy a bölcsesség Istenének palotája

Színházi előadások helyszíne, vendégház, kaszinó, takarékpénztár, egyetemisták bentlakása,  népi művészeti egyetem, politikai pártok és civil szervezetek székhelye – mindezek mind a Teleki Sámuel által, a 19. században építtetett Apolló épületben működtek, illetve működnek.

A Teleki Téka alapítója a Rózsák tere 5. szám alatt álló épületet 1820-1822-ben építtette, a bölcsesség istenéről nevezte el. Eredetileg vendégháznak szánta, hogy jövedelmét a könyvtár fenntartására fordítsa, illetve a mindenkori könyvtárosok javadalmazására.

Kosárban vitték a hölgyeket a bálterembe

A város központját meghatározó három emeletes épületet eredetileg csak két emeletesre tervezték. Alul a földszinten boltok működtek, az első emeleten lakások voltak, legfelül pedig egy olyan hosszú bálterem kapott helyet, mint maga az épület homlokzata. Az emelet udvar felőli részén vendégszobákat alakítottak ki és még egy éttermet is berendeztek. A nagyteremben telente vándortársulatok tartották színi előadásaikat, de gyakran szerveztek ott táncmulatságot, bált, estélyeket is.

1824-ben már heti négy színházi előadást tartottak, ott lépett színpadra Déryné Széppataki Róza, Kántorné Engelhardt Anna, akárcsak Blaha Lujza, vagy Jászai Mari, és számos erdélyi színész.  A színházi évad nagy eseménynek számított a városban, a polgárság, akárcsak a vidéki arisztokrácia mindig lázasan készült az előadásokra, bálokra. A nagyterem, amelyet Szálaként emlegettek, mindig megtelt.

Több helyen is feljegyezték, illetve a mai vásárhelyiek is szokták mondogatni, hogy akkoriban olyan sárfészek volt Marosvásárhely, főleg a báli szezon kezdetekor, hogy a mulatságba igyekvő hölgyeket, kisasszonyokat kosárban szállították be az épületbe, csakhogy báli topánkájuk ne piszkolódjon össze.

Kaszinó, könyvtár és pártszékhely

Teleki Sámuel utódai a nagyszebeni takarékpénztárnak adták el az Apolló-palotát. A Spaarkasse egy emelettel megtoldotta azt, némiképp átalakíttatta, majd 1923-ban Bürger Albert sörgyárosnak adta tovább, aki további átalakításokat végeztetett rajta és eredeti rendeltetését megszüntette.

A legjelentősebb, az Apollóban működő intézmény a magyar kaszinó volt. Ez nevével ellentétben nem játék kaszinó, hanem a polgárság találkozó helye volt, művelődési események, könyvtár,  konferenciák, előadások helye.

A két világháború között elvesztette színházi jellegét és helyette inkább különböző tiltakozó mozgalmaknak adott otthont. Például rendszeresen itt hívták össze azokat a polgárokat, akik elégedetlenek voltak a városi adókkal, a vízdíjakkal. Tiltakozó gyűlést szerveztek például a 30-as évek vége felé az úgynevzett nemzeti munkatörvény ellen, amely kizárta a nemzeti kisebbségeket a román intézményekből és vállalkozásokból.

1948-ban az épületet államosították és az új politikai intézmények egy része költözött be oda. A Marosvásárhelyen megtelepülő orvosi egyetem diákjainak ott rendezték be a bentlakást, de ott működött a diákszövetség kulturális központja is, mielőtt felépült volna a diák kultúrház.

A rendszerváltást követően a politikai pártok, civil szervezetek költöztek be az épületbe. Ma kultúrtörténeti emlék, az egykori Marosvásárhely múltjának színes része.

 

 

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

23

Mire számít a választási kampányban?