Szucher ErvinÁlló és korlátnak támaszkodó, egész alakos Sütő András-szobor fogja ékesíteni a marosvásárhelyi Színház teret. A győztes alkotást kedden választotta ki a városházán alakult bizottság.
„Megvan a Színház téri Sütő András-szobor ötletpályázatának győztese!” – adta hírül kedden kora délután Kovács Mihály Levente. Marosvásárhely alpolgármestere és egyben RMDSZ elnöke úgy véli, a grémium döntésével egy újabb fontos és kézzelfogható lépés történt a marosvásárhelyieknek tett ígéret felé. „Ez nemcsak kulturális örökségünk gazdagítása, hanem közösségünk megbecsülésének is jelképe” – fejtette ki az önkormányzati vezető.
„Nagykorú” a szoborállításról szóló döntés
A Herder-díjas író szobrának már legalább másfél évtizede állnia kellene. A román–magyar politikai alku alapján született tanácsi határozat életbe ültetésére Dorin Florea volt polgármesternek több mint tíz év sem volt elegendő. Ehhez képest, ha minden jól megy, utódja, Soós Zoltán „már” második mandátumának a felénél leleplezheti az alkotást.
A városvezetők eddig azzal mentegetőztek, hogy a döntéshozóknak nem sikerült megegyezniük a majdani szobor helyszínét illetően. Egy időben úgy tűnt, Sütő legutóbbi lakhelyéhez, a Vörösmarty utca közelébe, az egykori postapalota elé kerül. Sokan méltatlannak találták a kamionforgalom által uralt helyszínt, és ragaszkodtak ahhoz, a belvárosban kapjon emlékhelyet.
Jelen állás szerint az Anyám könnyű álmot ígér, Csillag a máglyán, Káin és Ábel művek szerzőjéről megmintázott egész alakos szobor a Nemzeti Színház előtti téren kap majd helyet. Nem ülve, mint ahogyan szó volt róla, hanem állva és egy korlátnak támaszkodva.
Arra a kérdésünkre, hogy ki a nyertes pályamunka alkotója, Borsos Csaba városházi szóvivő nem tudott választ adni.
Nagy ára van a szobornak
A Sütő-szobor felállítását mintegy 18 évvel ezelőtt szavazta meg a marosvásárhelyi tanács. Ennek az volt az ára, hogy az RMDSZ támogatta a román pártok által kért Ştefan Guşă-büszt elkészítését. A magyar tanácsosok akkor úgy mentek bele az alkuba, hogy nem voltak tisztában a tábornok 1989 decemberében betöltött szerepével. Csak az erdélyi magyar sajtó és Tőkés László tiltakozása után tudatosult bennük, hogy Guşă egyike volt a temesvári tömeggyilkosoknak. „Megengedhetetlen, hogy egy olyan személynek, akiről mind a kormány vizsgálóbizottsága, mind az ügyészség megállapítja, hogy bűnös volt, szobrot emeljenek Marosvásárhelyen. Guşăt csak a halála mentette meg az ítélethozataltól, de ez nem azt jelenti, hogy húsz évvel a forradalom után szenté kell avatni” – fejtette ki alulírottnak 2008-ban az azóta elhunyt Kincses Előd ügyvéd és emberjogi harcos, aki bemutatta a Temesvárra utazó kormánybizottság 1990. március 14-én készült jelentését.
Miután a rá nehezedő nyomás következtében a román fél kénytelen volt lemondani a Guşă-szobor felállításáról, a Sütő-emlékműért cserébe Constantin Romanu-Vivunak kért szobrot. A ’48-as forradalmár szerepe igencsak vitatott: a magyar és román történetírás különböző módon ítéli meg tevékenységét. A románok hősnek tartják, aki mártírhalált halt, a magyarok gyűlölködő népirtónak. Abban mindkét fél történészei egyetértenek, hogy a debreceni hadbíróság elé állított Romanu-Vivut szállítás közben a magyarok meggyilkolták.
Kali István
vasarhely.ma
