.:: Vásárhely.ma ::.

A nyugdíjak értékállóságáról

Hogyan válhatunk könnyen, gyorsan, fájdalommentesen demagóggá? A kérdés, a probléma, a gubanc, know-how legtöbbször a nép hivatott vagy hivatást nélkülöző önjelölt tribunusok számára bír döntő jelentőséggel. Hiszen a demagógia fogásai látszólag mindenki rendelkezésére állnak, a történelem folyamán sokan és sokféleképpen érvényesültek majd buktak meg a közélet buckái között általa, és temette maga alá a gyűlölet és a felejtés. Állítom, hogy eszközei népszerűek, de mégsem használja mindenki. Vannak óvatosak, bölcsek, meggondoltak, háttérben maradni óhajtók és rejtőzködők, akik majd alkalomadtán felfedik magukat, igazat mondanak. Szóval akadnak jellemek, amelyek nem élnek demagojgosz hangzatosságával és tartózkodásuk a publicisztikát sértő jelzők használatára serkentik: „gyáva”, „fölöslegesen és bűnösen hallgat”, „nem áll ki mellszélességgel az ügyért”, „félrevonul, most amikor…”, „megfutamodik, pedig…”, „a hatalomhoz akar dörgölőzni” stb.

Ilyen fogás például az a népszerűségében kevés más kérdés által lekörözhető szónoki felsikoltás: Tudod mekkora nyugdíja van? Van fogalmad róla, mekkora fizetése van? Természetesen a felszólamlás akkor válik élesebbé és hatásosabbá, ha mondjuk a szóban forgó, rágalmakban és dicshimnuszokban megforgatott, bukott nagysággal kapcsolatban hangzik el a közéleti sikoly. Hazai viszonylatban ez legtöbbször Iliescu mesterrel kapcsolatban hangzik el. Már az egyszerű passziansz (neked: soliter) játékok között is mint érdekfeszítmény kúszik a képernyő aljára, – miközben a játékos a kártyákat rakosgatja és bosszankodik, hogy megint veszített, a gép kibabrált vele – még ez is felbosszanthatja.

Értsünk szót, jóemberek! (Ez is demagógul hangzik, nemde?) Én sem rajongtam in floribus a mesterért. Egy pillanatra szimpi volt, megnyerő, hallottam róla egyet s mást a Szabad Európán a diktáror bukása előtt, hogy ő volt a kiszemelt utód, de aztán bukott és hogy ő képviselte az emberarcú szocializmust (és persze a medvepofájú neokapitalizmust is) a gyalázatosok között. Egy ideig az augusztus 23-i dísztribünön a szívoldalon állt a diktátor mellett, majd átkerült a jobboldalra. Ahol a kevésbé kegyeltek állnak a bizánci hatalmi reprezentációt követő sorban (a lehetséges ellenzék…?) Az alkotmány magas nyugdíjat rendel bámiféle államfő és volt főkutya számára szerte a világon. Ugyanis, ha elvonatkoztatunk a konkrét személytől, akkor számolnunk kell hideg fejjel a kiállás, kiválás, szembefordulás kockázatával, amelynek magát kitette, amikor a közügyérség útjára lépett. Éppen úgy ahogyan azokkal a veszélyekkel, csapdákkal, ellenséges erőkkel, ellendrukkerekkel, akik és amik egész hivatali működését kísérik, gátolják. A testőrök mellett velejárói. Övé a kockázat, övé a döntések, a felelősség súlya. A várható bírósági ítélet, amit bukása után ellenfelei rendeznek neki. A rossz vagy jó döntések hoszútávú visszahatása. Fáradozása, a magánéletének megszűnése, a média árgus figyelme, a demokrácia működtetése jól-rosszul, a parlamenti és azonkívüli hívek és ellenzék közötti egyensúlytartás. A beosztottak és kisebb vezetők irányítása, a kapott tanácsok között mérlegelés, felismerni a bukáshoz vezető utakat és vállalni az állandó közszereplést. (Az amerikai és más kormányfőknél, felelős diktátoroknál, elnököknél a merénylet kockázata, veszélye is benne van a megválasztás örömtarsolyában.) Kegyelmet gyakorol és hátha rossz embereknek ad menekülő utat? Népszerűsége napról-napra csökken. Hívei kihátrálnak mögüle. A karrieristákra kell támaszkodnia. Ne sajnáld. Ez a mesterség rizikója.

Szóval a kérdés az: vállalnád? Kiállnál naponta csatározni, zaklatásokat elviselni, vérre menő vitákban hagynád magad meg- és legyőzni, bírnád idegekkel, összeomlás, depresszió, és infarktus nélkül? Tőled aztán fát is vághatnának a hátadon, mert te mindent kibírsz? Ott lennél a parlamentben, ebben a darázsfészekben, viharzónában, nyüzsgésben, folytonos pofázásban? Tudnál tekintélyt parancsolni fegyveres testőrök nélkül is? A putyinok, lukasjankók előbb-utóbb megbuknak, el kéne hinned. És abból a nyugíjból, kegydíjból, lelépési jutalomból, amit utalnak az ipsének, úgy sem létesítenek neked munkahelyet, lakást, egyetemi ösztöndíjat. Az erre van szánva az alaptörvény által, amit te is megszavaztál választott képviselőid által. A közlopáshoz képest elenyésző összeg.

Aki pedig azt a nyugdíjat kapja ritkán hosszúéletű. És életfogytiglan boldogtalan. Mardossa az acélkék és kénbűzös lelkiismeretfurdalás. Legalább is ez a közkeletű változat népeik körében. Vagy ez is csupán egy demagóg fordulat? És a valóság duplán fordított? Eldöntendő.

Sebestyén Mihály

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

41

Mire számít a választási kampányban?