A létezés terei

Azt írja hírhordárom (telefon) nem kevés fáradság és görnyedés után, hogy hazánk egén nehézbombázók húznak el naponta. A hír eddig nem keltett különösebb riadalmat, remélhetőleg nem is fog, ugyanis egyelőre, hála Istennek béke van. Nálunk tényleg az van. Maradjon is. Vásárhelyen például tegnap diákünnepségeket tartottak, magyar diákok voltak az ünnep gazdái és főszereplői. Le is zárták értük a főteret. Ez 35 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Akkor csak motorversenyek és kerékpáros üldözéses vetélkedőkért tették meg, és persze augusztus 23-án volt a nagy felvonulás, akkor is ha már a koraőszi felhők is vonultak át a fejünk felett és néha repülők húztak el lökve-hajtva a győzelem jegyében, és január 24-én a Dunai Fejedelemségek egyesüléséért kellett vodkázni és pálinkázni szabadtéren.

Aztán le volt zárva a főtér a rendszerváltást követő szemléletváltások és barátkozási nagygyűlések és mozgalmak idején, ami még a világhíradókban is szerepelt és bizonyos irányadó körökben a zöld kézzelkötött parasztlájbi is szimbolikus térbe költözött, majd a bírósági tárgyalások napirendjén is szerepelt. Volt lezárás minden alkalomért, Székely szabadság napja és felvonulástól, autóskaravánig, tüntetések, tiltakozásoktól a generálsztrájkokig, emlékezések és szoboravatások alkalmából, avatatlanok koszorúzásától a nemzeti kivagyiságok parádézásáig. Mind-mind a főtéren zajlottak, azon a helyen, amit az egykoriak piacnak, vásárnak, sétatérnek képzeltek el és évente egy-két alkalommal koszorúztak az éppen aktuális szobroknál. Lezárás nem volt. Nem volt rá szükség. Igaz,a forgalom sem akarta utoléri Bécs(e)t vagy Párizst. Szekerek és autók mendegéltek, tülköltek mikor egyik, mikor a másik irányba/ból. Mikor melyik közlekedési rend, az angol vagy az európai volt éppen érvényben. Na és a város népessége sem volt túlságosan sűrű. Forgalmi rend azért volt. Rendőrök is. (Az egyenruhák a felsőbbség változásával együtemben cserélődtek. A bennük feszítő rendfentartók tekintete, nyelve, botja, jóindulata sem maradt azonos.). Nem lehetett unatkozni politikai szempontból egy percig sem.

Arról már kevesebb szó esett, hogy akkoriban bosszankodott-e a lakosság a lezárások okán. Az általam olvasott régi helyi hírlapokban, csak akkor volt felháborodás, amikor a városvezetés a piac egy részét, mondjuk a gabona- vagy a baromfipiacot elköltöztette a főtérről, a Kossuth utcából és az Albina térről (Hol volt? Helyes megfejtőink között egy méhecskét a hozzávaló csöpp mézzel sorsolunk ki!), és a környékbeli kereskedők, üzletek és kitelepített kofák panaszától volt hangos a közélet. (Amikor a gabonapiacot áthelyezték a Szentgyörgy térre, arról siránkoztak egykori városfeleink, hogy túl messze van a főtértől, az már maga a merő külváros!) Egyébként a közlekedési balesetek, amelyeket az újságok már akkor is szenzációként tálaltak, általában szerencsés kimenetelűek voltak, p.o. biciklis kucséber ütközött fazakasszekérrel, eltörött három cseber, egy megbokrosodott ló beszabadult szekerestűl a Demeter Józsa kézimunkaüzletébe, de nem vásárolt semmit, ugyanis hímzett lópokróc éppen nem volt készleten.

Ma viszont tartós bosszúságot, forgalmi dugót és káoszt, lépésben haladást, iszonyú lassú és terméketlen lámpaváltásokat kell elszenvedni a várakozó úrvezetőnek, taxisnak, utasnak, buszozónak. Sajnos ezt a várost nem erre építették dicső emlékű elődeink.

És a város amúgy is főtér mániás a történelem szemszögéből nézvést. Ez azt jelenti lefordítva egyszerű adatokra, hogy csak az volt az igazi,  jó, a menő, ami a főtéren van/volt/lesz: hivatal, üzlet, étterem, munkahely, esemény, találkozás, pompázás, felvonulás.

Nem lehetne ezt most már kissé széthúzni? A nagyobb felhajtással járó eseményeket, hepajokat, bulikat valahol sportcsarnokokban, parkokban, a Ligetben, a lezárt régi sportpályán vagy más vásárhelyi kolosszeumokban megrendezni, ami nincs a nagy kereskedelmi utak mentén és kereszteződésében, ahol városunk is kialakult és vásárjogot kapott a szép, de sajna egyre távolodó középkorban. Keressünk új helyszíneket. Legyenek alkalmi buszjáratok, melyek odaszállítják a tömeget. Parkolók. Van még szabad térség köröttünk. (Ez egyben kérdés is.)