.:: Vásárhely.ma ::.

A kenyér

Nem akartam kenyeret enni. A levesbe aprították és próbálták elhitetni, hogy hús. De kiköptem, nem tudtak becsapni. Később sem kellett, hol a héja volt túl kemény, hol a belseje túl száraz. Egyszer nagyapám azt mondta, minthogy a tányérom mellé tett szelet kenyeret „megmocskoljam”, inkább ne is egyek kenyeret. Felszusszantam, végre nem köteleznek, hogy kenyeret egyem!

Csakhogy délutánonként az udvaron, a fák árnyékába kitett konyhaasztalon nagyapám sorra kente a nagy szelet zsíros kenyereket az unokáknak, zöldpaprikát nyomott melléje a kezünkbe és amíg elszaladtunk a nagy kapuig és vissza, már be is faltuk, nyúltunk a következőért.

Aztán az is megtörtént, hogy a falusi könyvtárból, ahol édesanyám dolgozott, egy délután átküldött a közeli kenyérboltba. Megvettem és hiába volt közel a bolt, mire visszaértem a könyvtárba, már egyharmadát lecsipegettem a kenyérnek, ugyanis az a friss illatával annyira elcsábított, hogy nem tudtam ellenállni. Arra nem emlékszem, kaptam-e szidást, ugyanis a kenyérből soha nem szabadott törni, vagy csipegetni, abból mindig csak egy jó éles késsel szeletet lehetett vágni. Mielőtt megszelték volna, a kés hegyével keresztet karcoltak rá.

Osztálytársamnál, barátnőmnél, ahol tehenek, disznók, juhok, nyulak, tyúkok, macskák és kiskutyák is voltak, nagyon szerettünk játszani. Vagy az állatokat csodáltuk, vagy a kertben gyümölcsöt szedtünk, vagy az udvaron ugráltunk, bújócskáztunk. Egyszer egy másik barátnőmmel együtt bújtunk el, a pincét választottuk, ami jó búvóhelynek bizonyult, hiszen ott nem találtak meg. A sötétet hamar megszokta a szemünk és felfedeztük a tekenőben sorjázó frissen sült házikenyereket. Törtünk belőle, de azon gondolkodtunk, jó lenne még valami a kenyér mellé. Meg is láttunk egy nagy fazakat, amiben csülkös paszulyleves volt. Mivel a háziak sokan voltak, több generáció élt együtt, nagy fazékkal, nagy adagokat főztek, így csülök is jó sok volt a fazékban. Belenyúltunk, kézzel, kivettünk egy-egy csülköt, és meguzsonnáztunk. Egy falat kenyér, egy falat csülök. Persze maradt jócskán még hús a csonton, azt vissza is tettük a fazékba. Aztán, mivelhogy senki nem talált ránk, a lakoma után előjöttünk a pincéből és estig folytattuk a játékot. Pár nap múlva mesélte az osztálytársunk, barátnőnk, hogy képzeljük el, valaki beleevett a paszulylevesbe, de főleg a csülökbe. Természetesen olyan arcot vágtunk, mintha most hallanánk a történetet először. Nem árultuk el, hogy mi voltunk. Talán így utólag megbocsát nekünk.

És mi a helyzet ma a kenyérfogyasztással? Az, hogy ma szeretjük. Kereket, oválisat, fehéret, feketét, magosat, teljes kiőröltet, zsemlét, bagettet, vajjal, zsírral, lekvárral, pörköltbe mártogatva, bundásként, pirítósnak, felkockázva krémlevesben, szendvicsnek hosszú utakon. Félelmünkben, hogy ünnepnapokon, hosszú hétvégéken kenyér nélkül maradunk, a mélyhűtőben is tartunk kenyeret.

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

399

Miként vélekedik Dorin Florea jelöltségéről?