vasarhely.maPontosan 75 évvel ezelőtt, 1951. augusztus 20-án hurcolták kényszerlakhelyre az összes erdélyi ferencest.
A kényszerlakhelyre hurcolás előtti utolsó erdélyi ferences kapitulum, káptalani gyűlés 1948-ban Medgyesen volt. A felső képen az akkor megválasztott rendi vezetőség tagjai vannak, akik az 1951-es elhurcoláskor is vezették a Szent István Ferences Rendtartományt, amihez a partiumi rendházak is tartoztak. Az alsó fénykép 1956-ban Désen készült.
Az 1948. augusztus 3-án életbe léptetett kommunista kultusztörvény megvonta a szerzetesrendek, köztük a ferences rend működési engedélyét. Ugyanekkor betiltották a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskola, a ferences papok utánpótlását biztosító teológiai intézet működését is. Azonban se maga a Szent István Ferences Rendtartomány, se a rend vajdahunyadi főiskolája nem volt hajlandó megszűnni. Egyszerűen – ferences egyszerűséggel! – folytatták az életüket. Egy évig még úgy működött a vajdahunyadi hittudományi főiskola, mintha mi sem történt volna. A fejlemények azonban előre sejthetőek voltak, ezért Augustin Pacha temesvári püspök 1949-ben – amikor Márton Áron már börtönben volt – pappá szentelte az V. és a VI. évfolyamokat úgy, hogy akiknek még hiányzó tanulmányai voltak, azok azt a szentelés után folytatják. A kommunisták megelégelték a ferences „szemtelenséget”, ami szerint ők be vannak tiltva, de ők ezzel nem törődnek, ezért 1949 novemberében egyetlen éjszaka kiürítették a ferences hittudományi főiskola épületét.
Ezt követően még két év telt el bizonytalanságban, végül a rendőrség 1951. AUGUSZTUS 20-ÁN MEGSZÁLLTA AZ ÖSSZES FERENCES KOLOSTORT, ÉS A RENDTAGOKAT – AZ ÖSSZES RENDHÁZBÓL KÖRÜLBELÜL 120 PAPOT ÉS TESTVÉRT – A TEMESVÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN LÉVŐ MÁRIARADNAI KOLOSTORBA GYŰJTÖTTÉK ÖSSZE. A SZENT ISTVÁN RENDTARTOMÁNY TAGJAIT SZENT ISTVÁN NAPJÁN VITTÉK KÉNYSZERLAKHELYRE! Néhány 1949-ben elűzött ferences papnövendék is „beszállingózott” ide, hogy titokban folytathassák teológiai tanulmányaikat. Itt kezdődött tehát az a „szabadegyetem” – a túlélő résztvevők nevezték így –, ami majd a dési rendházban folytatódott tovább.
A máriaradnai rendházba internált ferencesek kényszerlakhelyükön is folytatták rendi életüket. 1952 húsvétján körülbelül 120 ferences szerzetes liturgikus öltözékben megtartotta a feltámadási körmenetet. Mivel a kolostor mellett szovjet laktanya volt, ezért a katonák „ideológiai tisztaságát” védve, elvittek innen mindenkit – csak két pap maradt, akik a templom lelkipásztori teendőit látták el –, és három másik kolostorba, Désre, Esztelnekre és Körösbányára hurcolták őket. Désre vitték a vajdahunyadi rendi főiskola tanári karának nagy részét és a rendi kormányzat legtöbb tagját. Ide mentek a tanáraik után szökött papnövendékek is, így itt folytatódott a titkos teológiai képzés, a „szabadegyetem”. A vajdahunyadi főiskola rektora, Bálint Salvator Rómában doktorált egyháztörténész a kényszerlakhely idején is biztosította a teológiai képzést.
Amíg Márton Áron börtönben volt, egy titkos egyházkormányzat irányította a püspökhöz és a Szentszékhez hű katolikus életet. Ennek jogi biztosítása innen Désről, az ide internált Gurzó Anaklét, Rómában doktorált egyházjogász által történt. Márton Áron 1955. március 24-én visszatért Gyulafehérvárra. 1956-ban pappá szentelte a titkos növendékek első csoportját, majd miután őt kényszerlakhelyre, a püspöki rezidencia területére utasították, 1957-ben a titkos papnövendékek második csoportja beszökött Márton Áronhoz, így őket a kényszerlakhelyén, a püspöki kápolnában szentelte pappá.
Ebben az időben Benedek Fidél volt a tartományfőnök. A kommunisták megpróbáltak vele előzékenykedni, hogy ha elhagyják a ferences habitust, akkor fekete reverendában plébániákra szétszórva dolgozhatnak. Benedek Fidél azt válaszolta az alattomos ajánlatra – ami az erdélyi ferences tartomány szétszórása lett volna! –, hogy amint egy apa sem veheti el gyermeke ruháját, úgy ő sem teheti ezt, tehát megmaradnak ferencesnek.
VIRT LÁSZLÓ
(A történet részletesebb leírása az 1991-ben megjelent Katolikus kisebbség Erdélyben című könyvben és a 2002-ben megjelent Nyitott szívvel című Márton Áron monográfiában olvasható. Ehhez Bálint Salvator, Ferencz Ervin, Bartók Albert, Márk József, és Pap Leonárd ferences papok voltak az adatközlők.)
Antal Erika
