Tallinn a Baltikum gyönygyszeme

Finnországba tett látogatásom alatt úgy döntöttem, hogy egy napra elkirándulok Tallinnba, az észt fővárosba. Kora reggel türelmetlenül vártam Helsinki kikötőjében a napfelkelte mellett a kompom indulását, amely két óra alatt átszelte a Balti tengert. Szeretném megemlíteni, hogy ez volt az első kirándulásom az Északi térségben, így minden újdonság volt számomra.

A komp nem egy megszokott komp volt, mint amire én számítottam, hanem inkább egy hatalmas tíz emeletes hajóhoz hasonlított. Mivel imádom a tengert és a hullámok gyönyörű fodrozódását, így a két órás utat az ablak mellett töltöttem, gyönyörködve a víz csillogásában. Már reggel éreztem, hogy egy tartalmas és szerencsés nap előtt állok, de ez csak a nap végén teljesedett ki.

Gyorsan megérkeztem és le is fényképeztem a kikötőt minden irányból, hogy nehogy rossz helyre menjek vissza este és esetleg lekéssem a kompot, vissza Helsinkibe. Szerencsémre csodálatos napsütésben volt részem egész nap, de még így is a hideg szél néha eszembe jutatta, hogy merre járok. A kíváncsiság már szétvetett, így el is indultam az óváros felé és elővettem hosszú gondosan előkészített listámat az aznapi látványosságokkal.

Az óvárosba belépve teljesen elbűvöltek a színes házak és a régies stílus, mintha egy pillantra Segesváron éreztem volna magam. Az utam a Szent Olaf templomba vezetett, amely tornyának magasságáról híres. A templom belső tere egy letisztult képpel tárult elém, de az aranyozott gyertyatartók és hatalmas csillárok fokozták a szépségét. A templom tornya is látogatható, de én ezt kihagytam ez alkalommal. Tovább sétálva a kis hangulatos utcácskákon észrevettem, hogy az óváros még csendes, így fogtam a lehetőségen és besétáltam a városrész közepéig, ahol a városházát is megtekintettem. A városháza gótikus stílusban épült 1404., ma is ceremóniák és konferenciák megtartására szolgál.

A soron következő látványosság a Szent Miklós templom és múzeum volt, amely sok meglepetést tartogatott számomra. Templomokat látogatva már megszokhattuk a hagyományos elemeket, oltárakat, gyertyartókat és a keresztelőmedencéket. Hát ebben a templomban minden említett templomi berendezés felülmúlta az eddigieket.

A templomtérbe belépve egy hatalmas aranyozott 4 méter magas gyertyatartó állt. Amikor megláttam még a lélegzetem is elakadt. Tovább haladva családi címerek és mellékoltárak voltak. A keresztelőmedence megint különleges volt, filagóriának tűnő kerek kis rész volt kialakítva fából és azon belül volt a kis medence. Úgy gondoltam, hogy az adott templomban mostmár semmi újdonság nem lehet, hát a főoltárhoz érkezve minden megváltozott. Egy hatalmas több szárnyból álló szárnyasoltár tárult elém, amelynek minden kis kinyitható részét legalább fél órát csodáltam. A templomban egy üvegfalú lift is volt, amely felvitt a toronyba, az első emeleten a templom régi harangjait csodálhattam meg, majd a legfelső szintre érkezve elém tárult Tallinn teljes kilátása. A torony egyik feléből kilátás nyílt az óvárosra és a Balti tengerre, míg a másik feléből az Aleksander Nevski ortodox katedrálist láthattam. Elbűvölő volt a kilátás, picit el is időztem, de tudtam, hogy még sok templom és látnivaló vár rám.
Mivel már a toronyból megcsodáltam az ortodox katedrálist, így oda is elvezérelt a kíváncsiságom. Megemlíteném, hogy hasonlított a romániai ortodox katedrélisokhoz, de a szentek és a falfestések teljesen különböztek, csak az ikonosztáz volt a hagyományos. Sétálgatva az útcatáblákat figyeltem és be be kukucskáltam a kis utcákba, így találtam rá a Kinga utcára is. Tovább haladva a Katalin utcába érkeztem, ahol szentek sírjainak maradványait lehet megtekinteni. Megpillantotam az egyik legrégebbi evangélikus templomot és oda is bemerészkedtem. A teljes berendezés és a karzat is gyönyörűen és aprólékosan kidolgozott fából készült, amelyet zöldes kék alapszínre festettek. Igazi családias hangulatú volt ez a kis templom, mely a Szentlélek temploma volt, oldalán a város legrégebbi órája tündökölt. Az óvárost a Viru kapun keresztül hagytam el, útközben megcsodálva a virágpiacot.

Lassan a napom második feléhez érkeztem, már elég sokat gyalogoltam és az időm is nagyon rövid volt, így villamosra szálltam és elmentem a Kadriorg Palotába. A megállótól a palotáig sétálva megtekintettem a gyönyörű parkot, ahol épp akkor kezdtek a fák kivirágozni, mivel április vége volt. A palotába lépve egy gyönyörű előcsarnok fogadott és a hatalmas díszterembe belépve olyan érzés volt, mintha egy bálterembe léptem volna be. A további szobákban festmények és porcelángyűjtemények fogadták a kedves látogatókat. Ezt a barokk stílusú kastélyt I. Péter orosz cár építettette feleségének. A termek minden kis sarka egy-egy történetet mesél el, mely visszarepít a palota építésének időszakába.
A palotától pár lépésre a Mikkel Múzeumba érkeztem, ahol egy állandó kínai porcelán kiállítás fogadott. A kék fehér színkombináció teljesen megragadta az érdeklődésemet és időérzékemet elvesztve barangoltam a gyönyörű tányérok és vázák között. Mikkel Johannes egy észt műgyűjtő volt, így az ő gyűjteményéből hozták létre a kiállítást. A múzeumtól rövid sétára volt a tengerpart, ahol a szinte hófehér homok csillogott a napsugarak és a hullámok jelenlétében. A tenger mindig is elbűvölt engem és szabadságérzetet nyújtott. Kesztyűmet levettem és gyorsan megmártottam ujjaimat a jéghideg tengervízben.

Már csak pár percem volt és a kikötőben kellett lennem, indultam vissza Helsinkibe. Hatalmas szerencsém volt, mivel a hajóúton megcsodáltam a naplementét, amely gyönyörűen tükröződött a tenger felszínén és elképesztő árnyalatokat festett az égre. Ebben a pillanatban éreztem azt, hogy a Tallinnban töltött napom időben rövid volt, de mindenképp nagyon tartalmas és különleges, semmivel sem összehasonlítható. Nagyon remélem, hogy még egyszer eljutok Észtországba és megtekinthetem újra az óváros csendes utcáit és a tenger elbűvölő árnyalatait a naplementében.