Isten terve teljesül: Élet születik

Karácsony éjszakája nem csupán egy múltbéli esemény emléke, hanem Isten üdvözítő tervének valóságos beteljesedése. Ebben az éjszakában a világot átjáró csöndben a legszebb emberi vágyak – szeretet, béke, öröm – találkoznak a bennünk rejlő isteni lényeg újrafelfedezésével. „Mert Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk.” (Iz 9,5) – nem csupán egy emberi élet érkezik közénk, hanem maga az Isten lép be a történelembe, hogy helyreállítsa a bűnbeesett emberi természetet. Szent Ágoston szavaival: „Qui te creavit sine te, non te salvabit sine te.” – Aki téged megteremtett beleegyezésed nélkül, üdvözíteni sem tud beleegyezésed nélkül. Az ember szabadsága és felelőssége így elválaszthatatlan része Isten nagy tervének.

Izajás próféciája hirdeti a Messiás eljövetelét, a Béke Fejedelmét (Iz 9,5). Betlehemben a prófécia valóra válik: a Megváltó egyszerű körülmények között születik, egy jászol melegében, ahol az állatok lehelete és a csillagok fénye öleli körül (Lk 2,7). Mária és József engedelmessége példát mutat: a hit és a szeretet nem passzív állapot, hanem aktív, felelősségteljes részvétel Isten üdvözítő tervében. Isten nem kívülről érvényesíti szándékát, kényszerrel, hanem szabad, szeretetteljes együttműködésünkkel hozza el a világba a megváltást.

Karácsony üzenete: Emmánuel – Velünk az Isten (Mt 1,23). Jelen van örömünkben, bánatunkban, gyengeségünkben, de a szenvedésben, a magányban, és még a halál árnyékában is. A jászol egyszerűsége a szeretet elérhetőségét jelképezi: nem kell pompára, hatalomra vagy gazdagságra várni, hogy Isten jelenlétét megtapasztaljuk. Karácsony arra is figyelmeztet, hogy minden emberi élet a megváltás fényében ragyoghat, ha nyitott szívvel fogadjuk a beteljesedő isteni tervet.

Ez az Ünnep meghívás a válaszadásra: nyissuk meg szívünket Isten jelenlétére, vegyünk részt tervében, és engedjük, hogy a Megváltó élete, szeretete és jelenléte formálja mindennapjainkat. Az Élet megjelent, és utat tör magának minden élethelyzetünkben: a jászolban, az istállóban, hétköznapi szolgálatainkban, kapcsolatainkban, a kórházban, a szenvedésben, sőt a halál árnyékában is. Csak egyetlen dolog kell: válaszolni Isten életre hívó hívására, és elindulni a jászolhoz, Jézushoz.

Időzzünk az Ő közelségében, a jászol csendjében, és kérjük az Úr Krisztust, hogy tanítson meg minket vele lenni, vele együtt lenni, és vele maradni – a jászol csendjében, majd a mindennapi szolgálatban, a szenvedésben, a halálban és a feltámadásban. A karácsonyban megjelenő Élet a húsvét titkában éri el teljességét.

A karácsonykor megszületett Élet örököseiként: imádkozzunk, szeressünk, segítsünk, vigasztaljunk. Legyünk a Béke hírnökei a világban, sugározzuk a csodát, amit a jászol hozott el, és  Venite, Adoremus Dominum! – Jöjjetek, imádjuk az Urat!