Senkiknek tartja az erdélyi Kossuth-díjasokat Gáspárik

Márai Sándor közepes, Wass Albert gyenge író; az erdélyi származású Kossuth-díjas színművészekről nem tudni, mivel érdemelték ki a kitüntetést – ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel próbálta sokkolni a Tisza-sziget müncheni közönségét Gáspárik Attila, Marosvásárhelyen élő színész, egyetemi tanár.

Nyilvánosságra kerültek azok az augusztus végi képsorok, amelyeken Gáspárik Attila egy müncheni magyar társaság előtt cinikus hangnemben, rendkívül lealacsonyítóan tart előadást a magyar irodalom és színművészet elismert alakjairól. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, egykori rektora, illetve a színház volt vezérigazgatója a bajor főváros Tisza-szigetének a meghívására utazott Németországba.

Márai még elcsúszik, Wass Albert …pfuj

Politikai eszmefuttatása után Gáspárik Attila előbb a magyar irodalom két meghatározó alakját döngölte földbe. Magyar Péter magát közírónak nevező erdélyi társa Márai Sándor és Wass Albert írói munkásságát vonta kétségbe, ugyanakkor arról is gondoskodott, hogy megbélyegezze őket. „A Márait lehet szidni, lehet nem szidni, nem volt annyira rossz író, egy jó közepes lektűr író volt” – látható, hallható a felvételen Gáspárik gúnyos megjegyzése. A gyertyák csonkig égnek című regény kassai születésű szerzője olcsón megúszta; az alkalmi irodalomkritikusnak felcsapott marosvásárhelyi egyetemi tanár Wass Albertről egyenesen azt állította, hogy azon túl, hogy egy háborús bűnös, gyenge író. „Kirángatták Wass Albertet nem tudom honnan, aki tényleg nem egy jó író. És hogy mi jó, mi rossz, hát ezt tudjuk” – jelentette ki a többes számot használva Gáspárik Attila.

A Kossuth-díjas művészeket teljesen lenullázta

A posztumusz Kossuth- (Márai), illetve kétszeres Baumgarten-díjas (Wass) írók után az erdélyi származású, Kossuth-díjban részesült színművészeket állítottak pellengérre. Gáspárik becsmérlően beszélt azokról, akik szerinte egytől egyig ismeretlenek, és csak politikai okokból kapták meg az elismerést. „Elmondják nekünk, ki az író, ki a költő, ki a művész. Tehát olyanok kaptak mondjuk erdélyiek Kossuth-díjakat, amit egy jól felszerelt újság szerkesztőségében is tíz percbe került, hogy kinyomozzuk, hogy ki ő. Hogy miért kapta, azt tudtuk, de mit csinálhatott előtte, hogy őt díjazták?” – fakadt ki a müncheni magyar közönség előtt.

A témával kapcsolatosan Gáspárik Attilának már volt egy hasonlóan cinikus gesztusa, amikor néhány évvel ezelőtt az általa vezetett marosvásárhelyi színház egyik volt tagja, a Magyarországra áttelepedett Bálint Márta részesült a magas rangú kitüntetésben. „Ki az a Bálint Márta?” – fogalmazott gúnyos hangnemben egy színházi portálon a volt kolléga.

Egyébként betűrendi sorrendben íme az a kevés Kossuth-díjas színész, akiről Gáspárik nem hallott: Bács Ferenc, Bálint Márta, Cseke Péter, Csíky András, Nemes Levente. Mindannyian Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végeztek, azon az egyetemen, amelynek a ’80-as években Gáspárik Attila diákja, majd a rendszerváltást követően, rektora volt.

Cseke ugyanabban a városban, Nagyváradon született, ahol a volt rektor, későbbi színidirektor; Bács, Bálint és Nemes hosszú ideig annak a vásárhelyi társulatnak volt a tagja, amelybe a későbbiekben Gáspárik is bekerült. Csíky András az egyedüli, akiről tényleg megeshet, hogy nem hallott. Pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tavaly, 94. évében elhunyt művészét mind a szakma, mind a közönség nem csak az erdélyi, hanem a Kárpát-medencei magyar színjátszás egyik óriásának tartja.