22 millió lej a kukában

Egy város, két szerződés, egy feladat – és 22 millió lej közpénz, amely úgy tűnik, indokolatlanul tűnt el a számlákon. Marosvásárhely hulladékgazdálkodási rendszerében olyan ellentmondásokra derült fény, amelyek jogi, pénzügyi és vezetési kérdéseket vetnek fel. A tények alapján felmerül a gyanú: a városvezetés vagy figyelmetlen volt, vagy szemet hunyt egy drágább szolgáltatás megrendelése fölött, miközben olcsóbb megoldás is rendelkezésre állt.

2025 nyarán újra fellángolt a „szemétbotrány” Marosvásárhelyen. A kiindulópont, Dan Mașca, a POL tanácsosa által nyilvánosságra hozott megrendelés volt, amelyet a város polgármestere és a city manager küldött a Polaris Holding nevű vállalatnak, hogy közel 30.000 tonna illegálisan otthagyott hulladékot gyűjtsenek össze a város különböző pontjain. Első látásra ez nem tűnt rendkívüli intézkedésnek – hiszen a Polaris Holding a háztartási hulladék elszállításáért felel –, de hamar kiderült, hogy a helyzet jóval bonyolultabb, és komoly pénzügyi következményekkel járhat.

A hulladékgazdálkodás hivatalos keretei Marosvásárhelyen

Romániában a hulladékgazdálkodás alapját a 101/2006. sz. törvény képezi, amely pontosan meghatározza, hogy egy önkormányzatnak milyen feladatokat kell ellátnia a település köztisztaságának biztosítása érdekében.

Mint arról már írtunk Maros megyében a szemétgazdálkodásért az ADI Ecolect (Asociația de Dezvoltare Intercomunitară Ecolect) – megyei közösségi fejlesztési társulás a felelős, amely 2018 októbere óta szervezi és rendezi a marosvásárhelyi szemételszállítást is.

Marosvásárhelyen a törvényben szereplő listát két vállalkozás között osztották szét. A város átadta a szemétgazdálkodás jogát az ADI Ecolectnek, amely megbízta, a Polaris Holding vállalatot a háztartási hulladék és a vállalkozások által termelt szemetet összegyűjtse és elszállítsa. Ellenben az utcaseprésről, az elhullott állati tetemek összegyűjtéséről, a hóeltakarításról és köztük még egyéb szolgáltatásokról az ADI Ecolect – Polaris szerződés nem szól. Ezeket a törvény által előírt szolgáltatásokat a város direkt módon szerződte le a Sylevy Cleaning vállalkozással, amely az köztisztaságért felel a városban.

A 2025-ös hatósági felszólítás és a megrendelés

2025 márciusában a Garda Națională de Mediu (Országos Környezetvédelmi Őrség) felszólította Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalát, hogy sürgősen gyűjtsék össze a Hidegvölgy környékén felhalmozott illegális hulladékot.

A városvezetés előbb véleményt kért az ADI Ecolecttől arról, hogy ki végezze el a munkát. Az ADI Ecolect a Polarist jelölte meg, indoklásként azt közölve, hogy a feladat ugyan nem része az állandó szerződésnek, de eseti megrendelés formájában megoldható.

Ennek következtében a város elküldte a megrendelőt a Polárisnak, amely szemet szúrt Dan Mașca tanácsosnak, aki kikérte a 2024-ben és a 2025-ben küldött megrendelések értéket és kiszámította, hogy 57 millió lej értékben szolgáltatott a Polaris a városnak illegálisan otthagyott szemétbegyűjtést.

A tanácsos megütközését az okozta, hogy Polaris Holding szerződésével szemben, a Sylevy Cleaning szerződésében konkrétan bele van foglalva, hogy a Sylevy Cleaningnak a kötelessége az illegálisan otthagyott hulladékot begyűjteni és elszállítani. Erre a Sylevy egy jóval jutányosabb árat foglalt szerződésbe, mint amennyiért a Polaris elszállította ezt a típusú hulladékot. Dan Mașca, számításai alapján arra jutott, hogy a Sylevy kb. 35,4 millióért végezte volna el ugyanazt a szolgáltatást, amit a Polarost 57 millióért végzett.

Felmerül, tehát a kérdés, hogy ki és hol hibázott, amikor az ország és a város jelenlegi gazdasági helyzetében másfél év alatt 22 millió lej közpénzt herdált el?

A konfliktus gyökere – kettős szerződés ugyanarra a feladatra

A probléma lényege az, hogy az illegálisan otthagyott hulladék összegyűjtése mindkét szerződésben szerepel.

• A Sylevy Cleaning szerződésében egyértelműen rögzítve van, hogy a cég feladata ezt a munkát alapdíjért elvégezni.

• Az ADI Ecolect – Polaris szerződés viszont ezt a munkát nem tartalmazza folyamatos szolgáltatásként, de kiválasztási tender feladatfüzetében is szerepelt és a szerződés lehetővé teszi egyedi megrendelés keretében történő elszállítását, külön díjazás ellenében.

Ez a kettősség vezetett ahhoz, hogy a város a drágábbik szolgáltatótól rendelte meg a munkát, miközben a Sylevy Cleaning jóval alacsonyabb áron is el tudta volna végezni.

Ki(k) hibáztak?

• Polaris Holding: ők csak a megrendelés alapján jártak el, nem az ő feladatuk ellenőrizni, hogy a város kivel és milyen feltételekkel kötött másik szerződést.

• Sylevy Cleaning: szerződésben vállalták az illegális hulladék elszállítását, de mivel nem kaptak megrendelést, nem tudtak intézkedni.

• ADI Ecolect: a megyei hulladékgazdálkodási stratégia alapján írták ki a tendert, amely tartalmazza az illegális hulladékelszállítást, ezért javasolták a Polarist.

• Városvezetés: azzal érvelnek, hogy kikérték az ADI Ecolect szakmai véleményét, és annak megfelelően jártak el.

Látszólag senki nem hibás, mégis mi, a város lakóssága, akik adó formájában fizetjük a szemétszállítás díját kifizettünk ez az adó összértéke felett 22 millió lejt másfél éve alatt.

Miért is? Valójában azért, mert két köztisztasági szolgáltatónk van és, míg az egyikkel a megyei alárendeltségbe tartozó ADI Ecolect kötött szerződést, addig a másikkal a direktben a város és mindkét szerződésbe is belekerült az illegálisan otthagyott szemét összegyűjtése.

A kulcskérdések

1. Hogyan kerülhetett be ugyanaz a feladat két különböző szolgáltató szerződésébe?

2. Ha a városnak volt direkt szerződése a Sylevy Cleaninggel, miért kellett az ADI Ecolect véleményére hagyatkozni?

3. Tudta-e a városvezetés, hogy a Sylevy szerződése tartalmazza ezt a szolgáltatást?

4. Tudta-e a városvezetés a két ár közötti különbséget, és ha igen, miért választották a drágább opciót?

5. Lesz-e felelősségre vonás, és módosítják-e valamelyik szerződést a jövőben, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?

Ez az ügy nemcsak pénzügyi pazarlásra világít rá, hanem arra is, hogy a helyi közigazgatásban a feladat- és hatáskörök tisztázatlansága komoly anyagi károkat okozhat. Amíg nincs egyértelmű felelősségi lánc és átlátható szerződéskezelés, addig hasonló helyzetek újra előfordulhatnak – a számlát pedig mindig a lakosság fizeti.