Rúzsa Magditól a Viszkis rablóig

Nem üres, de még csak nem is nagyzoló szlogen az „Egyfeszt – Erdély legnagyobb összművészeti fesztiválja”. Mert nem csak a Gyergyói-medenceiek és a székelyföldiek ünnepe, hanem a távolabbról érkezetteké is. Az élmények még frissek, de talán jövő ilyen korig kitartanak.

Az Egyfeszt idején becsöppenni Gyergyószentmiklósra, szinten olyan, mint az éjszaka közepén érkezni Las Vegasba. Az amúgy szürke, unalmas, lepukkant, a ’89 előtti hangulatától nehezen szabaduló kisváros a fesztivál idejére teljesen megpezsdül. A kopott helyszínek négy napra megszíneződnek, az utcák, terek, udvarok megtelnek élettel, szól a minőségi zene, a környék apraja-nagyja kimozdul, táncra perdül, minden zegzugból egy ismerős vagy legalábbis megjegyzendő mosolygós arc bukkan elő. Megtelnek a környékbeli panziók, kaszálnak a vendéglátók, a sétálóutca ínycsiklandó ízek és illatok kavalkádjává válik, megelevenednek a jobb sorsra érdemes terek és épületek. Az Egyfeszt alatt Szentmiklós azzá a hellyé alakul, ahol a hagyomány és a modernitás, a zene és a kultúra, a gasztronómia és a kaland ötvöződik.

Rúzsa Magdi volt a csúcs

Amennyiben az érdeklődők létszámát és a legnagyobb színpad előtti nézőtér hangulatát vesszük figyelembe, a számos neves előadó közül Rúzsa Magdi volt az, aki a leginkább tarolt. Alig egy héttel a tusványosi fergeteges koncertje után csodálatos repetával hálálta meg a Gyergyóba sereglett tízezreket. A szebb napokat megért futballpályán szinte nem maradt talpalatnyi zöld, oly sokan voltak kíváncsiak a 19 évvel ezelőtt, szerény vajdasági jelentkezőként, Megasztárt nyerő, azóta többszörös platinalemezes énekesnőre. Aki az Érj hozzám, Egyszer, Április, Szerelem és a többi régi meg új slágerével ezúttal is magával ragadta a nagyérdeműt.

Hasonlóan nagy volt az elvárás a Tisztelgés – Illés 60 című produkciótól, amelyet a szervezők egyedi és megismételhetetlen élményként harangoztak be. Valóban az volt a kétórás produkció, csakhogy akinek megadatott, hogy az elmúlt évtizedekben lássa az eredetit, annak bizony hiányérzete támadt. Nem volt rossz az Aurevoir, az Intim Torna Illegál, Koszikáék, a Margaret Island, No Sugar, Carson Coma, a Bagossy testvérekről nem is beszélve, zenéjük, foszlányokban némi Illést is tartalmazott, de mindenik külön-külön a maga műfajában sokkal nagyobbat tud alkotni. Meg is jegyezte valaki: ha feltámadnának az Illés legendás zenészei, megtiszteltetésnek vennék a rájuk emlékeztető eseményt. De nem biztos, hogy túlélnék.

Még számos színpad és még több előadó

A zenénél maradva megemlítendő az alternatív helyszínek varázsa. A Hegyilevegő Udvar, a Folkudvar, a Figura Színház és könyvudvara, a Bakelit Udvar, a Szanatórium kert mágnesként vonzotta a rétegzenére kíváncsiakat. Mi az utóbbinak egyik szénabáláján horgonyoztunk le két nap is egymás után. A Hot Jazz Band és a Budapest Ragtime Band ezúttal is magával ragadott, de hasonló élményekről számoltak be azok is, akik a Folkudvarban perdültek táncra, Dorogi Péter dalait hallgatták a tűz körül, a Livingroomban a Dream Flow hullámaira feküdtek, a Képzőművészeti udvarban Palya Beával buliztak, vagy az Örmény téren Csibi Kriszta örmény zene koncertjére voltak kíváncsiak.

Tippek és figyelmeztetések a Viszkistől

A közönségtalálkozók közül Ambrus Attilát, ismertebb nevén a Viszkis rablót szúrtuk ki magunknak. Azelőtt egy nappal a főtéren felállított kerámiás standjánál már emberközelből is megismerhettük; a közös fotózkodás előtt volt annyira rendes, hogy figyelmeztessen: „Vigyázzatok a pénztárcátokra!” Nyugodtan vigyed, sőt az asszonyt is elrabolhatod! – próbáltam kölcsönösen előnyössé tenni a helyzetet, de hamar rá kellett jönnöm: számára nincs vesztett ügy. „Minek raboljam el, otthon már van egy” – szabadkozott. Az előadására begyűlteknek néhány tippel és figyelmeztetéssel szolgált. Arra intette az egybegyűlteket, soha ne legyenek kapzsik. Ő nem, de néhány szakmabeli társa a szabadságával fizetett rá. Neki szinte minden összejött, pénz, kaland, utazás, szerelem, sőt még a lerből való szökés is. Pedig soha nem akart ő bankrabló lenni. Csakhogy az 1990-es évek elején egyre kockázatosabbá vált az illegális medvebőr-kereskedelem, ezért váltania kellett. „Ekkor úgy döntöttem, a bankszektorban helyezkedek el” – mondta. A forintmilliókért keményen megdolgozott; ha reggel 8-kor bankot vagy postát rabolt, úgy csinálta, 9-er érjen el az Újpest jégkorong-edzésére. Szinte mindig biztosra ment, de ehhez „téglákra” volt szüksége. Olyanokra, akik pontos információkkal szolgáltak.

Bár senkit nem biztat arra, hogy kövesse példáját, tippekkel is szolgált. A legfontosabb: a helyszín elhagyása után soha nem szabad szaladni. Amikor az egyik kifosztott pénzintézet alkalmazottai az ablakból kiabálni kezdtek: Rablók, rablók!, a közelben lévő vasutasok üldözőbe vették őket. Csakhogy a helyszínre értek a rendőrök is, akik a szaladó vasutasokra gyanakodtak. Amíg kölcsönösen igazoltatták egymást, és tisztázták a félreértést, a Viszkis és társai nyugisan elsétáltak. Azt is figyelembe venni, tudtuk meg a modern kori Rózsa Sándortól, hogy manapság a pénzkötegek némelyikében nyomkövető található. Mint ahogyan csippel van ellátva az a köteg is, amelyet a fegyverrel fenyegetett pénztáros elsőnek emel meg. Ahogyan elmozdította, megszólal a riasztó; nem a bankban, hanem a rendőrségen.

Ambrus Attilától azt is megtudtuk, hogy a fosztogatónak is kijár olykor-olykor a rablás. „Egyszer, amikor beértem a lépcsőházba, arra lettem figyelmes, hogy tele van rendőrökkel. Lebuktam, gondoltam magam. Holott ők azért voltak ott, mert valakik éppen kiürítették a lakásomat. Mindent elvittek. Egy rosszul sikerült korondi vázán kívül. Hála a Fennvalónak, hisz abban voltak a lenyúlt milliók!” – mesélte.

Amikor a közönség sorából valaki naivan arról próbálta faggatni, sikerült-e tisztára mosni a pénzt, „elárulta”: nem az OTP-ben kötötte le az azelőtt egy nappal elvitt summát. Általában az történt, hogy a barátnője megforgatta a földgömböt, aztán valahová rátette az ujját. És máris csomagoltak. A bankszektor „hanyatlása” óta a székelyföldi, hatvan felé közeledő fenegyerek másban utazik. Fogsága alatt kitanulta a kerámiázást, saját kézműves termékeit árulja, mesél és a hallgatóságnak viszkit kínál.

A fotók a szervezők Facebook-oldaláról származnak.