Pihenő és ébredező természet

Egy korábbi cikkemben emlegettem a hosszú téli esték hangulatát, de valójában erről a hangulatról csak azok tudnak igazából mesélni, akik napról napra, hónapokon át megélik ezt. Persze városon is ugyanakkor sötétedik mint falun, de mégis, itt mintha jobban rányomná bélyegét az ember hangulatára a téli időszak.

A vidéki település négy óra után kihal, intenzívebbé válik a levegőben a tüzelésre szánt parázsló fa illata, az állatok is korán elvonulnak, a kutyák csak olyankor bújnak elő a fekhelyükről, ha nagyon muszáj, vagy ha veszély fenyegeti a ház táját. A macska sem kívánkozik ki éjszakai vadászatra, vagy ha mégis, nagyon hamar zúzmarás bajusszal kérezkedik vissza a meleg szobába. A természet, a föld is pihent, gyűjtve az erejét a következő mezőgazdasági kampányra.

A zöldségek, befőttek, a kiforrt és letisztult bor, a házi konyak és meggypálinka a pincében vagy a kamrában várnak sorukra. Ilyenkor nem kell hajnalban kelni öntözni vagy kapálni, lehet aludni, míg a nap a hasunkra süt, ha egyáltalán hajlandó előbújni a sűrű felhők közül.
Mi ősszel szántottuk fel a kertet, tehát télen minden sivár, mindössze a petrezselyemzöld és két hagymaszál kínlódott a mínusz 8-10 fokos éjszakákban, de szerencsére a tavaly szerzett rozmaring és a zsálya is valószínűleg átvészelte a hidegeket. A földművelés helyét ilyenkor a lélekművelés veszi át, legalábbis az én esetemben, de ilyenkor máshol is gyakori, hogy színházba, különféle előadásokra járnak el a gazdák. Nekem is van néhány jegyem elővételben pár színdarabra, de ezt az időt elsősorban olvasásra használom fel.

Barabási Albert László Behálózva kötetét olvastam nemrég, be kell vallanom, nem feltétlenül egy humán beállítottságú embernek való olvasmány, de ha túl tudjuk tenni magunkat a matematikai tételeken, akkor a világ nagyon érdekes szerkezeti felépítése tárul elénk. Ezt három Ken Follett-kötet követett. A brit szerző az összes könyvével magával ragadott, függetlenül attól, hogy az 1200-as évekbe repített vissza vagy a 20-21. század hangulatát és történéseit tárta elém. Legalább húsz művét olvastam az elmúlt négy esztendőben, és újabb négy vár felfedezésre a következő időszakban. Ha valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvencem, nem tudnék választani a Katedrális, Az évszázad trilógiája, a Soha vagy bármelyik más kötete közül. Mindig az a legjobb, amit éppen olvasok 😊. Hasonló a helyzet Jeffery Archer, szintén brit szerző írásaival is, de Karády Anna Füredi-kötetei is a kedvenceim közé tartoznak.

Mostanában az olvasás mellett elkezdtem a mezőgazdasági szakkiadványokat is böngészni, nézegetem a magokat, gondolkozunk egy kisebb méretű melegház felállításában is, hogy minimális mennyiségű zöldségtermesztést ott is kipróbáljuk. Ez amolyan biztonsági intézkedés arra az esetre, ha az időjárás nem lesz olyan kedvező, mint amilyen például a tavaly volt. Ugyanakkor megrendeltünk egy kis méretű elektromos fűrészt, amely a fák metszését fogja jelentősen megkönnyíteni.

Szó, ami szó, alaposan készülünk a tavaszi munkálatkora, édesapám szerint, február végén már „bizseregtek” a kezei, kikívánkozott a metszésre váró gyümölcsfái közé.

Amikor azt írtam, hogy gondolkozunk a melegház felállításán, az azt jelentette, hogy villámgyorsan meg is rendeltem egyet a neten, és ahogy a tőzike kivirágzott, már meg is érkezett a szerkezet. Március első hetében pedig sikerült is felállítani a körülbelül 15 négyzetméteres fóliát, ami egyben a tavaszi munkálatok hivatalos elkezdését is jelenti. Csaknem egy fél napot kínlódtunk az összeszereléssel, de végül sikerült felállítanunk a mini mezőgazdasági csodavárat, aminek benépesítését a következő napokban fogom eltervezni. Annyira jól sikerült ez az első próba, hogy örömömben elültettem gyorsan három sor zöldhagymának való tavalyról megmaradt hagymát is. Következik a napokban a dughagyma elültetése és megannyi más zöldségmag készül kiköltözni a kertbe.

A fizikai feltételek adottak, most már csak egészségre, időre és megfelelő időjárásra van szükség, hogy mindaz, amit a hosszú téli estéken megálmodtam valóra válhasson.