Drágul a parkolás Marosvásárhelyen

Marosvásárhely városvezetése ismét az autósokkal próbálja megfizettetni a költségvetés hiányát: drágulnak a parkolási díjak, miközben parkolóhelyek szűnnek meg, és az „üzemeltetés” valós költségeiről mély hallgatás övezi az önkormányzatot. Az inflációra való hivatkozás ezúttal inkább kifogásnak, mint valós indoknak tűnik.

Újabb parkolási díjemelésre készül Marosvásárhely önkormányzata, amely a 2023-ban elfogadott parkolási szabályzat módosításával immár sokadszor nyúl bele a városi autósok pénztárcájába. A városvezetés indoklása szerint a lépés elkerülhetetlen, hiszen a 2025-ös infláció 9,7 százalékos volt, és a jogszabályok „kötelezik” az önkormányzatot a tarifák kiigazítására. A probléma csak az, hogy ez az érvelés sántít – mégpedig több ponton is.

Milyen költsége van a parkolásnak?

Felmerül a kérdés, hogy, ha fizetünk valamiért, akkor kapunk-e cserébe valamit? A válasz egyértelmű. Nem. A leparkolás lehetőségéért fizetünk, tehát nem egy szolgáltatásért. Így tehát az egyik legnagyobb ellentmondás a parkolási rendszer tényleges költségeinél érhető tetten. A városvezetés inflációkövető díjemelésről beszél, miközben nem mutatja be, hogy pontosan miért is kell növelni a parkolási díjat. Ha nem jár semmilyen szolgáltatás a parkolók miatt, új technológiai beruházásról nincs szó, az infrastruktúra állapota pedig évek óta változatlan, akkor mi indokolja az áremelést, az inflációs indexálást? A parkolóhelyek felfestése, a táblák karbantartása és az ellenőrzés költségei nem indokolnak automatikus, közel tízszázalékos drágítást.

Jogosan merül fel a kérdés: mihez igazítják akkor a díjakat? Ha nincs valós költségnövekedés, az infláció puszta hivatkozási alappá válik egy olyan döntéshez, amelynek valódi célja a bevételek maximalizálása. Ez pedig nem gazdasági szükségszerűség, hanem politikai döntés.

Következmények díjemelés nélkül

Költségvetési hatás: Ha a parkolási díjak nem követik az inflációt, a városi kassza valójában reálértékben kevesebb bevételhez jut. Ennek fedezésére a városnak máshol kellene megtakarítani vagy más bevételt növelni – egyéb helyi adókat, illetékeket emelhet, vagy például indokolatlan kiadásokat csökkenthet.

Jogi/adminisztratív következmény: Marosvásárhelyen a parkolók kezeléséért a Piac Igazgatóság felel. Koncessziós szerződés által kapta meg a parkolókat, amely előírja, hogy évente aktualizálni kell a díjakat. Ennek elmulasztása elvileg szerződésszegés, ami esetleg a szerződés felmondását vagy kártérítési igényt vonhatja maga után. A 2023-tól hatályos önkormányzati rendelet szerint is jogszerűen kiadott díjak csak évente változtathatók az inflációval együtt. Ha egy ilyen rendeletet vagy szerződést nem tartanának be, a jogszerűség felett őrködő prefektus – bírósági úton – vizsgálhatná, de a gyakorlatban ritkán látni ilyen ügyeket. Általánosságban a parkolási díjra nincs külön törvényi előírás, csak a helyi jogalkotás és a szerződés köti ki az emelést. A román Adótörvénykönyv például csak a helyi adók évenkénti inflációkövetését írja elő. Mivel a parkolási díj nem adó, nincs külön jogszabályi büntetése a nememelésnek.

A Román Számvevőszék (Curtea de Conturi) a helyi önkormányzatok pénzügyeit ellenőrzi; auditálja a költségvetést és pénzügyi jelentéseket. A 2023-ra vonatkozó marosvásárhelyi audit sem említette a parkolási díjakat vagy azok inflációkövetését – a közzétett jelentés elsősorban számviteli tévesztéseket és költségvetési újrabesorolási hibákat tárt fel. Nem találtunk jelzést, hogy a Curtea de Conturi vagy a prefektus bármilyen elmarasztalást vagy felszólítást tett volna a parkolási díjak inflációkövetése miatt Marosvásárhelyen. Összességében tehát a díjemelést elsősorban a koncessziós szerződés és a helyi rendeletek ösztönözték, formális állami szankciós mechanizmus erre nem létezik.

Mi változik? Mennyivel fizetünk többet?

Ha a 9,7%-os inflációs rátával számolunk, akkor Marosvásárhelyen a következő képen fognak alakulni a parkolási díjak:

A módosítás másik neuralgikus pontja az új „forfetáris” fizetési rendszer. A város most “nagylelkűnek” tűnő alternatívát kínál: aki nem váltott jegyet, az még aznap befizethet 33 lejt, vagy 48 órán belül 66 lejt, elkerülendő a 200–500 lejes bírságot. De ez sem új dolog, hiszen az eddig szabályzat is tartalmazta ezt a lehetőséget, csak éppen 25 lejt kellett fizetni még aznap, vagy 50-et 48 órán belül. Ez azonban nem más, mint egy burkolt pótdíj-rendszer, amely normalizálja a túlfizetést, és tovább erősíti azt az érzést, hogy az autós nem partner, hanem fejőstehén.

A városvezetés kommunikációja szerint ez „tisztázza” a jogi helyzetet, valójában azonban újabb bevételi csatornát nyit, miközben a parkolás alapvető problémái – helyhiány – továbbra is megoldatlanok maradnak.

Autóellenes várospolitika

A díjemelésnél is beszédesebb azonban az a döntés, hogy a városban nem hoznak létre új parkolókat, hanem további parkolóhelyeket készülnek megszüntetni. Önmagában a gyalogosbarát városfejlesztés nem ördögtől való, de Marosvásárhely esetében ez már egy hosszabb trendbe illeszkedik: a városvezetés következetesen csökkenti az autós infrastruktúrát, miközben alternatívát nem kínál. Ez az autóellenes politika kifizetődő a polgármesteri hivatal számára, hiszen, ha még kevesebb a parkoló hely, az autósok még inkább arra kényszerülnek, hogy autóikat ott parkolják le, ahol lehetőségük van rá. Persze Marosvásárhelyet sem kerüli el közlekedő tahó jelenség, de az autósok nagy részére azért nem ez jellemző. Ennek ellenére az autó-sintérek járják a várost és, ha lecsaphatnak, akkor meg is teszik, hiszen abból, hogy elviszik az autót sokkal több pénz jön a városkasszába, mint, ha egyszerűen büntetést szabna ki a rendőrség. Például február első hetében 46.250 lejre büntettek autósokat a helyi rendőrök.

Ebben a helyzetben parkolóhelyeket megszüntetni és közben drágítani nem városfejlesztés, hanem büntetés.

A mostani tervezet világos üzenetet hordoz: Marosvásárhely városvezetése az autósokat bevételi forrásnak, nem pedig a városi közösség részének tekinti. Az inflációra való hivatkozás nem pótolja a valós szakmai indoklást, a parkolóhelyek felszámolása pedig tovább mélyíti a mindennapi közlekedési feszültségeket.

Egy felelős önkormányzat nem automatikusan emel, hanem mérlegel: költséget, hasznot, társadalmi hatást. Nem szankcionál, hanem megoldásokat keres. Marosvásárhely esetében azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a városvezetés a legegyszerűbb utat választja: fizessen az autós, ez az út hosszú távon nemcsak népszerűtlen, hanem fenntarthatatlan is.