Hiánypótló kötet a ’48-as forradalomról

Rendhagyó könyvbemutató helyszíne volt pénteken este az alsóvárosi református templom. A gyülekezet lelkésze, Imreh Jenő László Az 1848-as forradalom és szabadságharc a konzisztóriumi levelezés tükrében című, számos szempontból hiánypótlónak számító könyvét mutatta be.

Negyedórával az esemény kezdete előtt a máskor szinte autómentesnek számító Ludasi utca majdhogynem bedugult a sok személygépkocsitól. Ami azt jelezte, hogy nem csak az alsóvárosi gyülekezet tagjai voltak kíváncsiak Imreh Jenő lelkész könyvbemutatójára. Az esemény időpontja sem volt véletlenszerűen választva: 1848. március 20-ra ért el a pesti forradalom híre Közép-Erdély két nagyobb városába, Kolozsvárra és Marosvásárhelyre. Mint ahogyan az Úr asztala mellé kiültetett székelyruhás lány viseletének vagy ott lévő keresztelő kehelynek is megvolt a pontos szerepe. Ugyanis a fiatal lelkipásztor a ’48-as eseményeket választotta doktori disszertációja témájául, és most azt jelentette meg – mindenki számára érthető nyelvezetű – könyv formájában.

A még járatlan út járhatóvá tétele

Az 1848-as forradalom és szabadságharc a konzisztóriumi levelezés tükrében című kötet 271 oldalán felsorakoztatott hat fejezet és közel ezerkétszáz lábjegyzetes hivatkozás egyértelműen a munka gazdagságára utal. A lábjegyzetek többsége a levéltári kutatásokból, illetve a hadtörténetre vonatkozó, az 1848/49-es eseménytörténeti leírásokból származik. A szerző ugyanakkor olyan neves kutatókra hivatkozik, mint például Egyed Ákos, Nagy Sándor, Kővári László vagy Pál-Antal Sándor. A konzisztóriumi levelezés feltárása új források megismerését jelenti. Olyan adatokat, amelyek ismeretében az erdélyi református oktatásról alkotott képünk könnyűszerrel átalakulhat. A vásárhelyi és kolozsvári egyházi tanodai kezdeményezések azt mutatták, hogy a 19. század derekán teljesen megérett az idő a változásra, az újjászervezésre. Ebbe segített be a forradalmi hangulat is.

Imreh Jenő a református lelkipásztorok által a forradalomban betöltött szerepéről is ír. Kezdve a katonák lelki gondozását vállaló lelkészektől a harcban aktívan részt vevőkig. Foglalkozik a vezérszónokok gyötrődéseivel, illetve a forradalom leverése utáni megtorlások áldozataival.

Az Imreh Jenő munkáját ismertető Bárdosi Ilona nyugdíjas pedagógus és egyben presbiter úgy vélekedett, a könyv legnagyobb értékét a forrásfeltárás, a még járatlan út járhatóvá tétele és a tudományos eredmények kimunkálása jelentette. „A kötet hiteles történelmi eseményekre épül, kiválóan ötvözi a kutatott dokumentumok és a kor politikai és társadalmi eszméit. A szerző által elvégzett egyházkerületi forráskutató munka révén bővült, gazdagabb, pontosabb és kiegyensúlyozottabb lett a korszak egyháztörténetéről alkotott ismeretünk, de a korszak egyháztörténetének egésze szempontjából is új viszonyítási szempontokat tárt fel” – jelentette ki Bárdosi Ilona.

A témára predesztinálva

Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese a 100.2. Zsoltárt idézve, miszerint Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal bibliai oldalról közelített kollégája szolgálatához. Így nevezte Imreh Jenő munkáját, hisz a munkát le lehet tenni, a szolgálat viszont egy állandó folyamat az életünkben.

A szerző „meg is szolgált” a diplomadolgozatáért és az abból született vaskos kötetért. Mint mesélte, hét éven keresztül, a mindennapi teendők befejeztével, míg mások aludtak, ő éjszakai műszakban, gyakran hajnalig munkálkodott a kutatásán és az abból születő diplomadolgozatán, majd könyvén. Bárahányszor úgy érezte, hogy ha a 24 órás nap 72 órásra nyúlna, az is rövid lenne az összes teendő elvégzéséhez, az Isten megsegítette. „Úgy látszik, predesztinálva voltam arra, hogy a magyar forradalomról írjak. Az alsóvárosi híveim jelentős része az 1848-as sugárúton lakik, mások a Koós Ferenc, Nicolae Bălcescu vagy Széchenyi István utcában” – jegyezte meg tréfásan.

A péntek esti esemény különlegességéhez egyéb számos elem is hozzájárult. Említettünk a székely ruhás lányt és a keresztelő kelyhet. Magyarlapád mellett a császári csapatok nem kegyelmeztek a földbirtokosnak, de a népviseletbe bujtatott lányát békén hagyták, hisz meg azt hitték róla, ha székely, akkor ártatlan cseléd lehet. A sepsiszéki Étfalva lelkésze, Péter Antal, amikor mindenki menekült a katonák elől, nem hagyott fel a szolgálatával. Az erdőben keresztelte meg egy fiatal pár csecsemőjét – mesélte Imreh Jenő tiszteletes, mintegy két kis ízelítőt nyújtva a könyvéből. Amelynek bemutatásából kivette a részét két kisfia, a 10 éves Márk és a fele annyi idős Máté, akik a kötetből idéztek, felesége, a műsort vezető Gabriella Noémi, Imreh Jenő elődje, a Petőfi-verset szavaló Lőrincz István nyugalmazott lelkipásztor, valamint az Új Kérüsszó dicsőítő zenekar, amelynek maga a gitározó és énekelő Imreh Jenő is tagja.