Antal ErikaA Fehér megyei tanács két első világháborús hadinapló kiadását támogatta: Berekméri Árpád Róbert és Gordán Edina Kollégiumból a halálba! Szabó Árpád és Ágai László kollégiumi tanárok hadinaplói című kötetét. A szerzőpáros a szakmának forráskötetként, a múlt iránt érdeklődőknek pedig olvasmányként szánta a kiadványt.
Egy ember személyes múltja, története része egy kis közösség történetének. A kis közösségé pedig egy nagyobbnak, egy településnek – legyen az falu vagy város. Így válik egy-egy sors a tágabb régió, majd Erdély történelmének részévé. Ilyen apró mozaikokból áll össze a világtörténelem.
Az egyes emberek történetével azért is érdemes megismerkedni, mert az ő szemükön keresztül láthatjuk azt a múltat, amelyben apáink, nagyapáink, dédapáink is részesek voltak. Ma még sok család elmondhatja, hogy az első világháborúban harcolt valamely felmenője. Bár az érintettek már nincsenek közöttünk, a családi emlékezet továbbörökítette történeteiket. Egy nagyapa, egy dédapa, aki mesélt az akkori eseményekről, akinek történetét, ha személyesen ő már nem is tudta átadni nekünk, továbbadta a család, így még közvetlen a kapcsolatunk a száz évvel ezelőtti eseményekkel, mint a középkor vagy újkor eseményeivel. Persze, mindannyiunk őse valahol ott harcolt a mohácsi csatában, vagy részt vett Mátyás király fekete seregében, esetleg Rákóczi mellett, Kossuth oldalán, talán még Petőfit is látta valahol Segesvár közelében. Ám ezek már annyira távoliak, nem úgy éljük meg, mint azokat az eseményeket, amelyek száz éve estek meg, amelyekről úgy érezzük még, hogy személyesen is érintettek vagyunk bennük.
A múlt tragikus részlete
Nagyenyeden élt és a Bethlen Gábor Református Kollégiumban tanított a két tanár, Szabó Árpád és Ágai László. Mindketten az első világháborúban veszítették életüket, feleséget és kisgyereket hagyva maguk után. Mindketten naplót vezettek, ám más-más stílusban. Szabó Árpád naplója napi pontossággal rögzíti a történéseket, míg Ágai László filozofikus, érzelmekkel teli megközelítésben ír a háborúról, az önfeláldozásról és a hazaszeretetről.
„Ez a kettő együtt adja tulajdonképpen ennek a kötetnek az érdekességét: ilyen megközelítésben beszélni és érezni a háborúról máshol nem tapasztaltuk” – mondja Berekméri Árpád Róbert.
A naplók kiadásának ötlete Gordán Edinától származott, aki úgy vélte: meg kell ismertetni az enyedi közönséggel, majd az erdélyi olvasókkal is ezeket a ,,lappangó” feljegyzéseket. A kötet nemcsak a front hétköznapjait mutatja be, hanem rámutat arra is, milyen pusztító hatása van egy világkatasztrófának. „Arra próbáltunk rávilágítani, hogy tanuljunk, okuljunk belőle, hogy ez ne ismétlődjön meg” – fogalmaz Berekméri.
A Szabó Árpád naplójára hosszas keresgélés után bukkantak rá, miután kiderült, hogy egy magángyűjteményben őrzik. „Mindenképp fontosnak tartottam, hogy ezek az információk, amik benne találhatóak, azok ne csak egy ember ismereteit gazdagítsák, hanem jóval több érdeklődő számára elérhetővé váljanak” – mondta Gordán Edina. Ágai László naplója a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban található.
A két napló élményszerű, részletgazdag képsorokkal mutatja be a háború borzalmait. Szabó Árpád nagyrészt a hadieseményeket ismerteti időrendi sorrendben, azt is leírja, mit evett, hol aludt, illetve beszámol azokról a hadseregben uralkodó zűrzavaros állapotokról, amelyeknek ők voltak az elszenvedői.
Ágai László a filozofikus kérdésekre teszi a hangsúlyt, érzelmekkel teli, szenvedélyes írás az ő naplója. Hálával és szeretettel emlékezik gyermekkorára és családi életére. Annak ellenére, hogy békepárti volt, mégis bevonult a hadseregbe, hogy megvédhesse a családját.
Békében születtek, csatában haltak hősi halált
Szabó Árpád 1884. november 12-én született Szentesen. Gimnáziumi évei után Kolozsváron végzett egyetemet, természetrajzot és földrajzot tanított. 1913-ban feleségül vette Winkler Katinka Irént, 1914-ben született fiuk, János. 1914-ben bevonult, majd ugyanazon év október 3-án hősi halált halt az orosz fronton. A kollégium 1915-ben gyászünnepéllyel tisztelgett emléke előtt, ahol Áprily Lajos mondott beszédet.
Ágai László 1884. október 28-án született Cegléden. A Ferenc József Tudományegyetemen Böhm Károly tanítványa lett. Marosvásárhelyen kezdett tanítani 1909-ben, majd a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára lett. 1911-ben házasodott meg, fia, László István 1916-ban született. Ugyanazon év október 17-én a Dorna-völgyében halt hősi halált. Emlékére 1918-ban tartottak gyászünnepséget.
Tanuljunk belőle
Az első világháború kitörése emberek ezreit sodorta tragikus sorsok felé. Ágai és Szabó életpályája is váratlan irányt vett. Felsőfokú végzettségük miatt tartalékos tisztek lettek, majd hadműveleti területre vezényelték őket. A magyar királyi 21. és az 5. népfelkelő gyalogezred csapatai folytatták a harcot a galíciai, bukovinai és olasz frontokon – a Nagy Háború végéig.
Utánuk sokáig csak egy sírhant és a családra nehezedő üresség maradt. Néhány naplóoldal azonban túlélte az évtizedeket, és ma felkiáltójelként figyelmeztet a háború kegyetlenségére. „Tanuljunk belőle!” – írja az epilógusban Berekméri Árpád Róbert.
Hadinapló a szakembereknek és az olvasóknak
Mindazoknak, akiknek még közvetlen családi kötődésük, emlékük van az első világháborúhoz, ajánlott e kötetet is elolvasni. Talán hasonlókat mesélt egykor a nagypapa az unokájának, aki továbbadta a hallottakat a család fiatalabb tagjainak. Talán maradt pár levél, tábori lap, fénykép, talán még van, aki tudja, hogy kit ábrázolnak a megsárgult, egyre fakuló fotók. Érdemes kérdezni, beszélni, feleleveníteni az apáról fiúra és unokára szálló emlékeket, emlékfoszlányokat. Érdemes összevetni a családi történeteket a kötetben megörökítettekkel.
Berekméri Árpád Róbert és Gordán Edina kötete – amely a Fehér megyei tanács támogatásával jelent meg – szakembereknek forrásmunka, a nagyközönség számára pedig izgalmas, informatív olvasmány. A könyvet elsőként Nagyenyeden, majd Marosvásárhelyen és Kolozsváron mutatták be.
Szakács György
vasarhely.ma
