Fussunk neki negyedszerre is

Marosvásárhelyen már nagy hagyománya van a biciklikölcsönzésnek, már háromszor próbálkozott meg a város bevezetni ilyen rendszereket, eddig sikertelenül. Más városokban talán átgondolnák, hogy van-e értelme újra próbálkozni, de nem itt. Mi negyedszerre is megpróbáljuk.

Az önkormányzat legutóbbi ülésén elfogadták az új rendszer működési szabályzatát és hamarosan indulhat a móka. Ezúttal egy 2017-es pályázat ért véget és miután az Orvosi Egyetem – Eminescu, ifjúsági ház – Bentlakások háromszögben bicikliutakat hoztak létre, most következik, hogy kölcsönzési állomások kihelyezése és a működtetési technika telepítése. Az említett területen öt kölcsönzési állomás lesz, innen lehet majd a bicikliket kikölcsönözni. A biciklikölcsönzésért természetesen fizetni kell majd ezt a dokkoló állomásoknál lehet majd kártyás (telefonos) fizetéssel. A biciklikért óránként 5 lejt kell fizetni, ezért a felhasználó 1 + 1 órára használhatja a kerékpárt, 1 óra ugyanis mindig ingyen jár a kikölcsönzött kerékpárokkal. A bicikliket maximum 24 órára lehet tehát igénybe venni, óránként 5 lejért, ez után kötelezően egyik dokkolónál le kell adni, különben a rendszer ellopottnak tekinti a biciklit és 15.022 lejes büntetéssel sújtja a kikölcsönzőt.

A felhasználók informálására már létrehozták a www.velotargumures.ro weboldalt, az azonban egyelőre csak román nyelvű, illetve ajánlanak egy telefonos applikációt is, amelyet nem a város fejlesztetett, hanem egy meglévő rendszertől kölcsönöznék, ez azonban csak angol nyelvű. A tanácsülésen határoztak arról, hogy minden információs rendszer, beleértve a telefonos applikációt is négy nyelvű legyen (román, magyar, angol, német), de ez utóbbit egy Kanadai cég fejlesztette, tehát nem valószínű, hogy lefordítják a marosvásárhelyiek kedvéért. Ennél talán csak az aggasztóbb, hogy ahol még használták ezt az appot a felhasználói visszajelzések alapján ötből mindössze 2,1 csillagot szerzett, a legtöbb komment arról szol, hogy nem működik rendesen. Ha például a rendszer több esetben is lopott biciklit fog érzékelni majd, akkor 15.000 lejes büntetések úgy fognak záporozni, mint a májusi eső.

Marosvásárhely az elmúlt másfél évtizedben többször is nekifutott a kerékpáros közösségi közlekedés bevezetésének. Volt országos program, egyetemi rendszer, sőt nagyszabású önkormányzati terv is. A végeredmény mégis ugyanaz: ma sincs valódi, városi szintű bike-sharing hálózat.

Az első komolyabb próbálkozás egy országos kezdeményezéshez kötődött, amely mögött banki finanszírozás állt. A rendszer látványos indulása ellenére azonban hamar kiderült: egyetlen kölcsönzőpont és néhány tucat bicikli nem képes megváltoztatni egy város közlekedési szokásait. A kerékpár nem vált napi alternatívává, inkább alkalmi, rekreációs eszköz maradt.

A következő években újabb projektek jelentek meg. Az Orvosi Egyetem saját rendszert indított a diákok számára. Ezek azonban mind zárt vagy korlátozott rendszerek voltak: nem a város egészét szolgálták, hanem egy-egy célcsoportot. Eközben az önkormányzat többször is bejelentette egy átfogó hálózat tervét, de ezek a projektek végül nem jutottak el a megvalósításig.

A kudarcok mögött nem egyetlen ok áll, hanem egy visszatérő minta. Először is: hiányzott a megfelelő infrastruktúra. Egy működő bike-sharing rendszer nem csak biciklikből áll, hanem összefüggő kerékpárút-hálózatból, sűrű dokkolóállomásokból és jól szervezett üzemeltetésből. Marosvásárhelyen ezek csak részben léteznek, így a kerékpár nem tudott versenyezni az autóval.

Másodszor: a kezdeményezések többsége projektként indult, nem szolgáltatásként. Amíg volt finanszírozás vagy politikai figyelem, működtek – utána eltűntek. Egy városi közlekedési rendszer azonban nem kampány, hanem folyamatos működtetést igénylő közszolgáltatás.

Harmadszor: hiányzott a következetes önkormányzati stratégia. A város többször is felismerte a kerékpározás jelentőségét, de nem tudta végigvinni a szükséges intézkedéseket. A tervek és a megvalósítás között rendre szakadék maradt.

És végül ott van a kereslet kérdése is. Marosvásárhelyen a lakosság többsége nem közlekedési eszközként tekint a biciklire, hanem szabadidős tevékenységként biciklizik. Így tehát, ha kevés a felhasználó, a rendszer gyorsan veszteségessé válik, ami tovább gyengíti a fenntarthatóságát. Ennek ellenére az önkormányzat továbbra is erőlteti és hajlandó sok pénzt elkölteni arra, hogy a marosvásárhelyiek biciklivel közlekedjenek. Az előbb bemutatott biciklikölcsönző rendszerhez kapcsolódik egy másik bicikli út kialakítás projekt, amelyről döntöttek a tanácsosok.

Az új bicikli út az Európa Gimnázium elől indulna és a Vársétányig tart majd a Victor Babeș utcán. Ennek érdekében az utcát egyirányúsítják és felszámolnak jópár parkolót. Az így kialakított bicikli út kb. 500 m hosszúságú lesz, az ára viszont annál érdekesebb, 2 millió lejébe fog kerülni a városnak. Ez 40 lej centiméterenként! Megéri!?