Benkő József laudációja

Gyermekkorom egyik legszebb emléke az idős férfiak háborús-  és fogságbeli történeteinek a hallgatása. Apai nagyapám  történeteire nem emlékszem, azt sem tudom, hogy egyáltalán mesélt-e nekünk, az unokáknak, anyai nagyapám katonaképét sokszor megnéztem és elszörnyűlködtem, hogy mennyi fegyvert kellett hordoznia, de ő sem mesélt. Annál többet a jóbeszédű szomszédok, akiknek hittük, vagy nem hittük háborús beszámolóikat. Környezetünk tele volt alumínium kulacsokkal, csajkákkal, sisakokkal, összecsukható kanállal és villával, amiket gyermekként eljátszodtunk, összetörtünk, nem értékeltünk. Ilyen sorsra jutottak a levelek és tábori lapok, amiket férjek és fiak küldtek a frontról, vagy a fogságból. A vasárnap délutáni kártyapartikon, vagy a házak előtti padokra kiülve  elevenedtek  fel a történetek. Mennyi mindent meg lehetett volna menteni ezzel az ésszel! Sokszor kesergünk ezen. Már késő? Vagy még nem késő?

A kétezres évek közepén két fiatalember keresett meg, az egyik fiatalabb volt a másiknál, hogy egy kiállítást szeretnének szervezni a Dersi János teremben. Berekméri Árpád-Róbert történész és Benkő József diák  megszervezték akkor azt a kiállítást, amelyre ma is nagyon emlékszem és elmondhatom, hogy a közel 200 kiállítás közül, amit itt e teremben szerveztünk, egynek sem volt akkora visszhangja és látogatottsága mint annak. Elmondhatom azt is, hogy e kiállítás hatására „fordult egyet a világ velem” s lettem elhivatottabb odafigyelője a hagyományok őrzésének  és résztvevője  a nemzeti értékeink  képviseletének.

Ma ezt a két fiatalembert méltatja és kitünteti az EMKE. Ugyanakkor elismeri és méltatja Jeremiás László segítő szolgálatát a közművelődési események támogatásában.

Elmondom, hogy megtisztelő számomra, hogy Benkő József  tevékenységéről kell nekem beszélni, mert nem csak az ő személye, hanem családja és választott családja is közel áll hozzám. És remélem ők is ezt érzik. (Ezzel is emlékezünk Gergely Jánosra, felesége édesapjára, aki nagy segítsége volt a különböző rendezvények szervezésében.)

Benkő József  örökségvédő, hagyományőrző tevékenységének  bemutatása:

Benkő József  1988. július 1-én született Marosvásárhelyen. A Szász Adalbert Sportgimnáziumban érettségizett 2007-ben. Ezt követően a  kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia kar, Történelem – Levéltártan magyar nyelvű szakán tanult.  2010-ben jeles eredménnyel diplomázott. Diplomamunkája címe: Marosvásárhely védelme a második világháborúban.Tanulmányait tovább folytatta a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karán belül, a Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok magiszteri képzésén, majd 2013-ban felvételt nyert a Történelem, Civilizáció, Kultúra Doktori Iskolába. Témája: A második világháború a kollektív visszaemlékezésben. Kutatási témájával kapcsolatos írásait (könyvismertetéseit) a Korunk folyóirat közölte. Ezek mellett két könyve is megjelent társszerzőként, úgy az I., mint a II. világháborúval kapcsolatos témában.

Magiszteri és doktori tanulmányai alatt több mint 500 második világháborús volt honvéddel, román és német háborús veteránnal, illetve zsidó nemzetiségű, munkatábort megjárt személlyel készített interjút.

Kutatómunkája már gyermekkorában elkezdődött. Gyermekként lövészárkokban ásott s boldogan mesélte, ha bármire is ráakadt, bármi is kikerült a föld alól. Mondhatom, nem volt veszélytelen ez a „játék”. Aggódott is ezért sokat az édesanyja. És Benkő József  csak úgy bekopogott a lelkészi hivatalba, és elmesélte történeteit, kutakodásait. Gondolom már akkor bizalommal volt irántam. Felkutatta családja hadtörténeti múltját, s büszke volt arra, hogy Miklós Máté dédnagyapja részt vett az első világháborúban, ahol érdemeiért sok más kitüntetés mellett, az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet is kiérdemelte.

Diktafonnal és jegyzetfüzettel a táskájában, kerékpárral elindult a környékbeli falvakba, hogy a még élő, egykori honvédekkel interjúkat készítsen és háborús visszaemlékezéseiket, történeteiket feljegyezze, megőrizze az utókor számára.  Később videokamerával folytatta a visszaemlékezések megörökítését.

Interjúk mellett első- és második világháborús tárgyi gyűjtésbe is fogott és gyűjteménye nagyon hamar gyarapodott, melyből hadtörténeti kiállításokat szervezett, összekötve ezeket előadásokkal, megemlékezésekkel, évfordulókkal, honvédtalálkozókkal egész Erdélyszerte, többek közt Marosvásárhelyen, Mezőpanitban, Szászrégenben, Székelyvéckén, Kolozsváron, Nagyváradon, Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén,  Baróton, Udvarhelyen, Bögözön, Csíkszeredában és Kovásznán.

Első hadtörténeti kiállítását, amint már említettem, Berekméri Árpád Róbert történész-levéltárossal szervezte közösen Marosvásárhelyen. Az ezt követő kiállítás a Don-kanyarról szólt, háborús veteránokat is meghívott, akik a Don mentén harcoltak. Ezzel is támogatta az EMKE kezdeményezését, hogy emlékművet állítsunk a Don-kanyari áldozatoknak. Ez az emlékmű elkészült és Bocskai Vince alkotása a marosvásárhelyi katolikus temető bejáratánál látható.

A  második világháború szenvedélyes kutatójaként, az erdélyi magyar közösség szolgálatába szegődve megalapozta a második világháborús erdélyi magyar katonai hagyományőrzés és hadisírgondozás alapjait, megalapítva a Marosvásárhelyi Magyar Királyi 23. Határvadász-Zászlóalj Hagyományőrző csoportot.

„Kosztándi Gyula nagyapám a Marosvásárhelyi Magyar Királyi 23. Határvadász-Zászlóaljnál szolgált, ezért létrehoztunk egy hagyományőrző csoportot és felvettük a zászlóalj nevét, amely az első magyar II. világháborús katonai hagyományőrző csoport lett Erdélyben. Katonaruhába öltözve, betartva a katonai szabályzatot és etikettet, próbáljuk átélni, megtapasztalni azt, amit nagyapáink a háborúk idején és ezek mellett egyben emléket állítani a volt honvédeknek és bemutatni a mai fiatalságnak ezt a korszakot.”

Hadisírgondozó tevékenységet is több éve folytat, melyen belül kiemelkedő a Bekecs tetőn és a bekecsalji emlékművek és katonatemetők felújítása, a sírok fakeresztekkel való megjelölése és ezek gondozása, karbantartása (2012-től).

Gyűjtő- és kutatómunkájának legfőbb célja egy állandó hadtörténeti kiállítás létrehozása, illetve a megörökített visszaemlékezések publikálása.

Marosvásárhelyen 2003. óta évről évre megemlékezünk a doni áldozatokról. Az erdélyi áldozatok emlékére 2005-ben a Hősök Napján doni emlékművet avattunk a római katolikus temetőben. Benkő József kezdetben közösen szervezett hadtörténeti kiállítást Berekméri Árpád Róbert történész-levéltárossal, majd önálló tárgyi kiállítással támogatta az EMKE kezdeményezését, gazdagította a megemlékezések programját. Később bekapcsolódott a szervező tevékenységbe, az EMKE oldalán társszervezőként ténykedett, és az utóbbi tíz évben ő maga szervezett elsősorban fiatalok által lebonyolított megemlékező műsort.  Kiemelt eredményként megemlítendő, hogy – magyarországi mintára – elsőként sikerült öt doni emléktúrát szervezni Erdélyben,  Maros megyében, melyeken több katonai hagyományőrző csapat is részt vett, ezzel hagyományt  teremtett és követendő példát Erdély más városaiban is.

A Don kanyari csaták 70., 75., illetve 80. évfordulóján nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett, több városban és helyszínen is, bevonva több múzeumot,  iskolát és színművészt a programba, ezzel is Erdély szinten népszerűsítve a megemlékezést.

Kiemelkedő tevékenységek sorában megemlítendő:

A Kereszthegy című dokumentumfilmben való részvétel és ennek a létrejöttében való együttműködés.

Bálványosi Szabadegyetem keretén belül, többszöri előadás és élő történelemóra.

A Bekecs-tetőn I. világháborús emlékművek felújítása és ápolása, kopjafaállítás, két katonatemető ápolása, a sírok fakeresztekkel való megjelölése, ismeretlen katona sírhelyének kereszttel való megjelölése. Évenkénti ünnepélyes megemlékezés és zarándoklat megszervezése.

Hagyományőrző megemlékezés 159 elesett honvédról, Gyergyószentmiklóson, a Gac-oldalában.

Mindenszentek napi megemlékezések, koszorúzás és gyertyagyújtás megszervezése elesett katonák sírjainál, Marosvásárhelyen és környékén.

Nagy László

Elhangzott 2023. április 28-án, a Bolyai-téri unitárius egyházközség Dersi János termében