Kali IstvánA köztársasági elnök aláírta az Alaptörvény 17. módosítását, amelynek következményeként megbízatása a kihirdetést követően megszűnik. Sulyok Tamás szerint nem volt valódi alkotmányos mozgástere, ugyanakkor történelmi jelentőségűnek nevezte a döntést, és úgy fogalmazott: ezzel véget ért az 1956 örökségére épülő alkotmányos demokrácia Magyarországon.
Sulyok Tamás szombaton videóüzenetben jelentette be, hogy aláírja az Alaptörvény 17. módosítását. Az államfő hangsúlyozta: jogi kötelezettségének tesz eleget, még akkor is, ha a módosítást alkotmányos szempontból rendkívül súlyosnak tartja. Az aláírással a módosítás kihirdethető, és hatálybalépését követően megszűnik a köztársasági elnöki megbízatása.
A 17. alkotmánymódosítás azonban jóval túlmutatott a köztársasági elnök személyén. Az Országgyűlés egy olyan, több pontból álló közjogi reformcsomagot fogadott el, amely számos, még a korábbi kormányok által kialakított intézményi szabályt írt át.
A módosítás megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatását, lehetővé téve, hogy az új parlament új államfőt válasszon. Emellett 12 évben – legfeljebb három ciklusban – maximálta az országgyűlési képviselők mandátumát, ezzel korlátozva a hivatásos politikusi életpályát.
Az igazságszolgáltatás területén a módosítás visszaállította a 70 éves felső korhatárt az alkotmánybírák számára, ami több jelenlegi alkotmánybíró – köztük Polt Péter – megbízatásának megszűnését eredményezi. Emellett ismét az Alkotmánybíróság tagjai választhatják meg saját elnöküket, és bővülnek az Alkotmánybíróság korábban szűkített hatáskörei.
A reformcsomag megerősíti a bírói önigazgatást is: a bírák nagyobb szerepet kapnak az Országos Bírósági Hivatal és a Kúria vezetőinek kiválasztásában, elszámoltatásában és visszahívásában.
A gazdasági és közpénzügyi szabályok között a módosítás létrehozza a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, amelynek feladata az állami vagyon visszaszerzésével kapcsolatos eljárások koordinálása lesz. Emellett szűkíti a sarkalatos törvények körét, megszünteti a Költségvetési Tanács költségvetést blokkoló vétójogát, valamint megerősíti az Alaptörvény közpénzek átlátható kezelésére vonatkozó garanciáit.
Sulyok Tamás előtt elméletileg három út állt. Aláírhatta a módosítást, megtagadhatta az aláírást, vagy lemondhatott hivataláról még a kihirdetés előtt.
Az első lehetőséget választotta. Indoklása szerint az Alaptörvény nem adott számára olyan jogi eszközt, amellyel megakadályozhatta volna az alkotmánymódosítás kihirdetését, ezért az aláírást alkotmányos kötelezettségének tekintette.
Ha nem írta volna alá a módosítást, az Országgyűlés megfosztási eljárást indíthatott volna ellene alkotmányos kötelezettségének megszegése miatt. Ebben az esetben a köztársasági elnök jogköreit az eljárás idejére felfüggeszthették volna, feladatait pedig az Országgyűlés elnöke gyakorolta volna, aki végül maga írhatta volna alá az alkotmánymódosítást.
A harmadik lehetőség az önkéntes lemondás lett volna. Ez ugyan elkerülhette volna a saját eltávolítását kimondó módosítás aláírását, de nem akadályozta volna meg annak hatálybalépését, mivel az új államfő vagy az ideiglenesen eljáró házelnök ugyancsak kihirdethette volna a módosítást.
Videóüzenetében Sulyok Tamás úgy fogalmazott: aláírása „a köztársasági elnöki intézmény iránt tanúsított teljes és minden körülmények közötti tiszteletének végső pecsétje”. Beszédét egy rendkívül erős politikai és alkotmányjogi értékeléssel zárta:
Az 1956 örökségéből a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam ezzel megszűnt.”
Antal Erika
