Sok macskatartó ismeri a helyzetet: este még egyedül hajtjuk álomra a fejünket, hajnalban viszont már egy doromboló gombóc foglalja el a párna felét. De vajon miért szeret a macska ennyire az ember közelében lenni? Kötődésről van szó, vagy egyszerű kényelemről?
A macskákról sokáig azt tartották, hogy magányos, független lények, akik legfeljebb az étel miatt tűrik meg az embert. Az utóbbi évek kutatásai azonban árnyalják ezt a képet. Kiderült: a macskák képesek érzelmi kötődést kialakítani a gazdájukkal, méghozzá nem is akármilyet.

Viselkedésük sok szempontból hasonlít a kisgyermekek kötődéséhez: az ember számukra a biztonság, a kiszámíthatóság és a nyugalom forrása. Nem véletlen, hogy stresszes helyzetben gyakran keresik a gazdájuk közelségét.
Miért pont az ágy?
Az ágy különleges hely a macska szemében. Egyrészt meleg – az emberi test hője igazi mágnes egy hőimádó állat számára. Másrészt tele van ismerős illatokkal, amelyek megnyugtatóan hatnak rá. De ennél is fontosabb: alvás közben a macska sebezhető. Ha ilyenkor mellénk fekszik, az egyértelmű bizalmi jel.
Macskául ez nagyjából annyit tesz:
„Jól érzem magam melletted. Biztonságban vagyok.”

A macskák ritkán követelnek harsány figyelmet. Ők az együttlét más formáját kedvelik: elég, ha egy térben lehetnek velünk. Nem kell simogatni, beszélni, játszani – elég, ha ott vagyunk. Ez a csendes jelenlét sok macska számára az érzelmi közelség legmagasabb foka.
Természetesen előfordul, hogy a cica egyik napról a másikra inkább a fotelt vagy az ablakpárkányt választja. Ez nem sértődés és nem elutasítás. A macska alapvetően önálló lény, aki időnként egyedüllétre vágyik. A kötődés ettől még megmarad – csak épp nem mindig a párnánkon nyilvánul meg.
Amikor egy macska az ágyunkban alszik, dorombol, „dagaszt”, vagy a lábunkhoz gömbölyödik, az a maga visszafogott módján érzelmi vallomás. Nem harsány, nem látványos, de annál őszintébb.
A macska nem mondja ki, hogy szeret.
Ő egyszerűen odafekszik mellénk – és ez nála mindennél többet jelent.









