Antal ErikaSzülőföldje, Erdély természeti szépségei, kulturális öröksége és az itt élő emberek történetei ihlették Farkas József harmadik verseskötetét, a Szülőföldem, Erdély című könyvet. A Garabontzia Kiadónál megjelent kötetet a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be, ahol a szerző az alkotásairól és az íráshoz fűződő kapcsolatáról is beszélt.
Farkas József Szövérden született, családjával immár 33 éve Gyulakután él. Marosvásárhelyhez is sok szál köti: itt járt iskolába, és munkája révén ma is naponta kapcsolatban van a várossal. A kötet bemutatójának helyszíne ezért is különleges volt számára: örömmel osztotta meg gondolatait egy olyan közönséggel, amelyhez személyes emlékek és kötődések is fűzik.
A szerző számára Erdély nem csupán a szülőföldet jelenti, hanem olyan örökséget, amelyre büszkének kell lennünk. Mint fogalmazott, értékesek a táj természeti adottságai, gazdag kultúránk, de az is, hogy a történelem viharai közepette évszázadokon át meg tudtunk maradni ezen a földön.
A Szülőföldem, Erdély előszavában Farkas József úgy írja le ezt a kötődést, mint egy mély, szinte ösztönös kapcsolatot a tájjal: „Itt csukott szemmel is látjuk e tájnak a varázsát, szívünk mélyén érezzük a lelke dobbanását, itt minden ismerős, és rólunk mesél, talán az is lehet, hogy másképpen fúj a szél.”
A versek témája azonban nem merül ki a táj szépségének bemutatásában. A kötet a hazaszeretetről, a szokásokról, a mindennapi élet tapasztalatairól, valamint a megvalósult és be nem teljesült álmokról is szól.
Farkas József bevallása szerint maga is meglepőnek tartja, hogy már a harmadik versesköteténél tart, de szeretné folytatni az alkotómunkát. Bízik benne, hogy ha Isten is úgy akarja, negyedik kötete is megjelenhet.
vasarhely.ma
