Zoé kertje: földi mennyország

Próbálok hozzákezdeni ehhez a jegyzethez, amelyben a dél-erdélyi, bánpataki fenomenális, gyönyörűséges, majdnem négy hektáros kertről szeretnék beszámolni. Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Én a nővények szerelmese vagyok, ezért napokig tartó extázisba tudtam esni Enyedi Ildikó agyon díjazott filmjétől, a Csendes baráttól, amely lényegében egy fenséges ginkó fáról szól, nagyon leegyszerűsítve arról, hogy éreznek-e, kommunikálnak-e velünk a növények.

Ugyanakkor a híres német erdész és író, Peter Wohlleben-nek is feltétlen híve vagyok, az ő vitatott könyve (A fák titkos élete) is az erdő fáinak kommunikációjáról szól, és még sok minden egyébről. Utána néztem, hogy ő például mit ír a kertről? Ime: “A kert egy jól sikerült kompromisszum az ember és a környezete között, amelyben mindkét fél megtalálja a számítását. Ez a kompromisszum mégse tekinthető kőbe vésett szerződésnek, amelyhez mindkét fél feltétel nélkül tartaná magát. A természetet ugyanis nem kérdeztük meg: mi, kerttulajdonosok állítjuk fel a szabályokat. És lehetnek ezek bármilyen tisztességesek, a természet folyamatosan arra törekszik, hogy visszahódítsa a területeit.”

No de térjünk a tárgyra: a dél-erdélyi régióban, Dévától 16 kilométerre lévő I giardini di Zoe hatalmas parkot egy olasz üzletember, Giovanni Salvatelli hozta létre – a semmiből. Hosszú évek alatt! Mivel a giardini az olasz, kert jelentésű giardino többes száma, sokan Zoé kertjeinek, mások csak Zoé kertjének nevezik a létesítményt, én maradnék az utóbbinál, többen így írtak róla. Eddig – mielőtt végre élőben láthattam – már sokat tudtam a kertről, de sok mindent nem. Próbáltam eddig is megérteni a miérteket, a miért pont itt indíttatást.

Azt most derítettem ki, hogy Bánpatak a Maros partján fekszik, ami egyáltalán nem mellékes körülmény, hiszen a több ezer növényt frissen, egész évben életben tartani iszonyú munka, és nagy vízmennyiséget igényel. A másik nem mellékes tény az, hogy Bánpatak és vidéke travertinben gazdag, régebben is bányászták ezt a márványszerű kőzetet, és ez igen fontos alapanyag volt a Zoé kertje megalkotásakor, hiszen itt nemcsak növények, hanem igen tetszetős, gyönyörű kerti építmények, szökőkutak, lépcsők, díszpadok is vannak, ehhez kellett a kő.

Egyes szobrok, kutak és más díszelemek ugyanakkor részben az olaszországi peperin kőzetből készültek, és ezek javát olasz mesterek faragták. Nos dióhéjban ennyit a miért pont e térségben kérdésre keresve a választ. Ugyanakkor a másik kérdés: a romániai, erdélyi gyökerekkel, elődökkel nem rendelkező, jelenleg 79 éves olasz nagypapa miért jött Erdélybe, miért hozta létre ezt a fenomenális létesítményt? Nem mellékes, hogy nagypapa, hiszen Zoé a legnagyobb unokája, és mostanában hozta létre Zoé kertje mellett Achille kértjét is, amit szintén unokájáról nevezett el. Az üzletember 2001-ben érkezett Romániába, Hunyadon cipőgyárat létesített, indított be, erről nem sokat tudok, azt sem például, hogy működik-e még. Talán igen, hiszen sok pénz kell a kert fenntartásához, ahová a növények nagy része Romániából, másik fele Olaszországból, illetve Magyarországról érkezett.

Tény, hogy 2003-ban vette meg a bánpataki területet, ekkor kezdett bele a kertépítésbe, és – fogózzanak meg! – 2018-ban nyitották meg a hatalmas ligetet a látogatók előtt. Szóval ez nem gyerekjáték, és ha önök látták e csodát, megértik, ha azt mondom: páratlanul gyönyörűséges kis mennyországról van szó.

Azt is próbáltam kideríteni, hogy kik, hányan tartják egész évben csodálatos formában a kertet? Csak annyit tudtam meg, hogy akárcsak Salvatelli, az adminisztrátor Ramona Morar a férjével szintén a kert területén él, lakik, és Ramona asszony végzi, irányítja a fenntartást. Mindössze egy maroknyi csapattal dolgozik. Ha valaki látta azt a példás rendet, makulátlanságot, ami a látogatókat fogadja, akkor megért, ha azt állítom: sziszifuszi munkát végeznek. Ha csak arra gondolok, hogy a hajdani, Rigó utcai kiskertünkben mennyi munka volt, akkor emelem kalapomat a bánpatakiak előtt. Amúgy a falunak alig több mint 400 lakosa van, közülük 6 magyar nemzetiségű, és az évszázadok során ennél több magyar ember nem is élt a településen. Hogy milyen növények, sétányok, labirintusok találhatók Zoé kertjében, annak felsorolásához most hozzá kezdhetnék, de az igazság az, hogy ezek a leírások könnyen megtalálhatók a világhálón. Úgy vélem: a kemény téli hónapokat leszámítva az év minden szakaszában eláll a lélegzet Zoé kertjében.

Kár kihagyni az élményt. Fotóim október 7-én készültek. Arisztokrata kertnek nevezik, sokan csodájára járnak. A nyughatatlan lélek ott harmóniára, megnyugvásra találhat.