Újra köztisztasági krízishelyzet Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen nem számít újdonságnak, hogy időről időre kitör a szemétbotrány. És most is ennek vagyunk az áldozatai, mi városlakók, akik kénytelenek vagyunk elszenvedni az össze nem szedett városi hulladék látványát, a teli kukák melletti szétszórt szemetet és úgy általában a rózsák városának nevezett városunk átalakulását egy szemetes, igénytelen, és érdekektől vezérelt várossá.

Sok pénz van a szemétben, tartja a mondás. És ahol sok pénz van ott az érdekek is a felszínre törnek.

De hogyan jutottunk megint ide?

Voltunk már ebben a helyzetben, azt gondolná az ember, hogy a városvezetés tanult belőle. Tapasztalatot gyűjtve nem teszi ki magát még egyszer annak, hogy a városlakók lépten nyomon szidják. És lássuk be, jogosan.

Mert a lakosoknak jogaik vannak. Romániában létezik a közszolgáltatásokról szóló törvény, sőt még egy hatóság is, amely speciálisan ennek a törvénynek a betartatásáért felel. És a törvény kimondja, hogy a lakós nem szenvedhet azért, mert a településvezetők nem képesek ellátni a feladataikat. Vagy nem hajlandók? A későbbiekben kiderül, hogy ez nem teljesen egyértelmű.

Romániában a „közszolgáltatás” (serviciu public) fogalma elég tág. Általánosságban minden olyan szolgáltatás ide tartozik, amelyet az állam vagy az önkormányzat a közérdek érdekében biztosít a lakosság számára, akár saját intézményein keresztül, akár szerződött szolgáltatók útján.

Tipikus közszolgáltatások: ivóvíz-szolgáltatás, szennyvízelvezetés és -tisztítás, szemétgazdálkodás, közvilágítás, helyi közszállítás, távhőszolgáltatás, közutak fenntartása, parkok és közterületek fenntartása, temetőüzemeltetés, szociális szolgáltatások, közoktatás, közegészségügyi szolgáltatások, sürgősségi ellátás, lakosság-nyilvántartási és anyakönyvi szolgáltatások.

A román közigazgatási jog külön nevesíti a „közüzemi közszolgáltatásokat” (servicii comunitare de utilități publice), amelyek közé jellemzően a víz, csatorna, hulladék, közvilágítás, helyi közlekedés és távhő tartozik.

És így érkezünk meg az utcai tisztaság, szemét-, állati tetemek és hó eltakarításához. Ezt a közszolgáltatást a város megtartotta a saját hatáskörében, nem úgy, mint a háztartási hulladékbegyűjtést, amelynek szervezési hatáskörét az ADI Ecolect közösségi fejlesztési egyesületnek adta át.

Mi történt most?

Saját köztisztasági vállalata a Salubriserv bukása óta nem lévén a városnak az utcai takarítással magáncégeket bízott meg, legutóbb a Sylevy Cleaning SRL látta el a feladatot. Hogy a Sylevy jó munkát végzett, vagy sem, nekünk nem tisztünk megítélni. Egy dolog azonban fontos. A cég a helyi roma közösség tagjait foglalkoztatta. Munkát adott sok cigány embernek, akik így munkával keresték meg a betevőt a családjuk számára.

A Sylevy szerződése azonban 2026. február 20-án lejárt. És mivel említettük, hogy ez a szolgáltatás egy közszolgáltatás, amit törvény szerint nem lehet csak úgy felfüggeszteni, megszüntetni, vagy abbahagyni. Az adófizető állampolgárnak ez jog szerint jár, így a Sylevy szolgáltatói szerződésében is volt egy klauzula, amely kimondta, hogy a szerződés lejárta után a szolgáltatónak még 3 hónapig el kell végezni a szolgáltatást, természetesen juttatás ellenében. Ez a 3 hónapos kitét azért van belefoglalva a közszolgáltatásokat ellátó vállalatok szerződéseibe, hogy az önkormányzatoknak legyen elég idejük lefolytatni a közbeszerzési eljárást a következő időszak szolgáltatójának kiválasztására.

2026. május 20-án azonban a 3 hónap is lejárt és a marosvásárhelyi önkormányzat sürgősségi ülésen kellett elfogadja, hogy krízishelyzet állt be és egy ideiglenes szolgáltatót kell keresni, amíg a hosszabb távú szerződés közbeszerzés útján aláírhatóvá válik. A krízisállapot pedig megadja a lehetőséget a polgármesternek, hogy meghívásos alapon kérjen be árajánlatokat az általa kiválasztott vállalkozásoktól és közülük válassza ki a befutót, amely néhány hónapig sok pénzt fog keresni Marosvásárhelyen a köztisztaság szolgáltatásával.

És itt borult ki… a szemét

A sürgősségi tanácsülésen Kelemen Márton, a tanácsülések örökös RMDSZ-es ülésvezetője már hangot adott annak a véleményének, hogy nincs ez így jól, hogy a polgármesteri hivatal nem végzi a feladatát, és időben nem folytatja le a közbeszerzést, és ezzel őket a tanácsosokat hozzák abba a kellemetlen helyzetbe, hogy krízis kommunikációval krízisállapotban kell megoldást találniuk. Ez nincs rendjén. Kelemen Mártonnak igaza volt. A fura az volt az egészben, hogy megszólalását Soós Zoltán polgármester póker arccal hallgatta végig, mintha nem érezne felelősséget. Mint kiderül olyan nagyon nem is érzett.

Ugyanis, Soós Zoltán megmagyarázta, hogy szerinte hogyan történhetett mindez. A köztisztaság szolgáltatása a PSD-s alpolgármester feladatának volt leosztva, ezért nem érzi magát felelősnek a történtekért. Különben is, őt a DNA felfüggesztette 4 hónapra, és ez idő alatt kellett volna gondoskodni arról, hogy a közbeszerzési dokumentáció elkészüljön. Mikor ő visszatért a hivatalába, akkor konstatálta, hogy ezt a feladatot senki nem végezte el, ezért ő elvette az alpolgármestertől ezt a hatáskört és átadta a city managernek, aki már dolgozik is az ügyön és hamarosan lefolytathatják a közbeszerzést. Addig is, míg a krízishelyzet aktuális, ő erre is megoldást talált. A kukákat a közterület-felügyelet (ADP) munkatársai ürítik napi egyszer, az utcákat pedig a marosvásárhelyi börtön fogvatartottjaival takarítják majd. Eközben lefolytatják a sürgősségi közbeszerzést, amely folyamat lefolytatására három olyan vállalatot hívnak meg, amelynek nem voltak vitás helyzetei, illetve peres eljárásai a polgármesteri hivatallal. Ezért, állítja a polgármester, teljesen rendben van az, hogy a Sylevy Cleaning szolgáltatót nem hívta meg ajánlattételre, mert a Sylevy több esetben is sokkal nagyobb szemétmennyiséget kívánt volna elszámolni a városi költségvetés kárára, mint amennyi a reális mennyiség volt. Ezeket a számlákat sorra vissza kellett vonnia a szolgáltató, mondta a polgármester, ezért most tőlük inkább szabadulna a város.

A valóság árnyaltabb

Ahogy lenni szokott, a valóság ebben az esetben sem ennyire egyszerű. Amiket Soós Zoltán polgármester állított, azok részben valósak, ellenben a teljes valósághoz egyebek is tartoznak, amelyek már sokkal árnyaltabbá teszik a helyzetet.

Kezdjük a vitás eseteket. A valóság az, hogy a polgármestert az említett számlákat, amelyeket a Sylevy állítólag felpumpálta, nem mutatta be. Lehet, hogy léteznek, de bizonyítékot egyelőre nem láttunk rá. Jogvita a polgármesteri hivatal és a Sylevy között az elmúlt évben csupán két alkalommal zajlott, az Igazságügyi Minisztérium bírósági portálja szerint. Mindkét alkalommal a polgármesteri hivatal a Sylevy által megnyert per végrehajtása ellen nyújtott be keresetet. Fontos rögzíteni, hogy a Sylevy által már megnyert perek esetében!

Ami a közbeszerzési eljárás késlekedését illeti, amelyet Soós Zoltán összefüggésbe hoz a felfüggesztésével, nos itt másra is figyelni kell. Egyesek arra is felfigyeltek, hogy a polgármester felfüggesztése alatt nőtt a szemétdíj is és egyes összeesküvés-gyártók azt feltételezték, hogy a polgármester felfüggesztése nem volt véletlen, azt esetleg pont azért eszközölték, hogy a szemétmaffia beavatkozhasson. Csakhogy a polgármester felfüggesztésével nem maradt városgazda nélkül a város. A polgármesteri teljes jogköröket az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke Kovács Levente alpolgármester vette át erre az időre, így semmilyen relevanciája nincs annak, hogy a közbeszerzési eljárás azért késett, mert Soós Zoltán fel volt függesztve. Nem. Azért késett, mert az éppen illetékes személyek, élükön a polgármesteri jogköröket gyakorló RMDSZ-es alpolgármesterrel nem jártak el megfelelő módon és időben.

Biztosan volt a polgármesteri hivatalban egy táblázat, amely a fontos szerződések lejárati dátumát tartalmazta. Ha volt ilyen, akkor mulasztás, hogy nem kezdték el összeállítani az új közbeszerzést, úgy, hogy már nem kellett semmit zéróról kezdeni, hiszen az előző szerződéshez vezető teljes dokumentáció rendelkezésre állt. Csupán a dátumokat kellett volna aktualizálni.

Ha pedig ilyen táblázat nem volt, akkor még nagyobb a fejetlenség, mint hittük. Tehát a mulasztás, ha Soósnak igaza van, akkor a Kovács Levente polgármesteri jogkörgyakorlása idején történt.

A közbeszerzés

Amikor a polgármester visszavette a jogköreit és konstatálta, hogy itt baj van, még mindig el lehetett volna kezdeni a közbeszerzési eljárás megszervezését, ellenben Soós szerint ez azért nem történt meg, mert az országnak nem volt elfogadva a költségvetése, következésképpen a városnak sem lehetett elfogadni a költségvetését. És mivel nem volt költségvetés, így szerződések kötésével sem szabad terhelni a leendő költségvetést, ezért a közbeszerzést sem folytatták le.

Ekkor már a feladatkör a city manager asztalán volt, akiről tudjuk, hogy nem szeret jogászkodni és kivárta a költségvetés elfogadását, és csak azután látott munkához.

Ha keresték volna a megoldást, akkor valószínűleg megtalálták volna, mert a Közbeszerzések című magazin pontosan leírta, hogy miként kell eljárni ebben az esetben.

Az Országos Közbeszerzési Ügynökség (ANAP) hivatalos álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás megindítása és lebonyolítása nem függ szorosan a források meglététől. A jogszabály azt írja elő, hogy az eljárás megindításához a dokumentáció legyen elkészítve és jóváhagyva.

Ugyanakkor a szerződés aláírása előtt már érvényesülnek a közpénzügyi szabályok: a hatóság nem vállalhat jogszerűen olyan kötelezettséget, amely mögött nincs biztosított költségvetési fedezet.

A gyakorlatban ezt gyakran úgy oldják meg, hogy a dokumentációba egy úgynevezett „clauză suspensivă” (felfüggesztő feltétel) kerül. Ennek lényege, hogy az eljárást lefolytatják, nyertest hirdetnek, de a szerződéskötés attól függ, hogy a szükséges költségvetési hitel vagy finanszírozás jóváhagyásra kerül-e. Ha nem lesz finanszírozás, az eljárást megszüntethetik.

De nem néztek ennek utána a városvezetők, ezért nem ezt az utat választották, hanem a késlekedést. Most pedig már a körmükre égett a gyertya.

A különvélemény

Dan Mașcának, a POL elnökének és vásárhelyi tanácsosának azonban más véleménye van az ügyről. Ő azt állítja a a késlekedés nem véletlenül történt, semmi köze nincs a költségvetésnek mindehhez, szándékosságról van szó.

Csakhogy ez nagyon súlyos vád. Ha Dan Mașcának igaza van, akkor ez újabb korrupciós botrányspirálba sodorhatja a városvezetést. Mit állít Mașca?

Amit ezekkel a vallási ünnepekkel kapcsolatban a köztereken tapasztalható szemétként és rendetlenségként látnak, az kizárólag a fent említetteknek köszönhető. Ők tették lehetővé, hogy Soós végrehajtói csapatának tagjai szándékosan vigyék ki a rendetlenséget a közterekre, mivel egy Maros megyén kívüli cégnek egy év alatt mintegy 40–70 millió lejt kell juttatniuk. Azt beszélik erről a cégről, hogy tulajdonosainak befolyása révén sikerült Soóst „kimenteni” a DNA-s ügyéből, illetve elérték a DNA Maros megyei irodájának megszüntetését és Kolozsvárra költöztetését.”

Ez nagyon súlyos vád, hogy Soós Zoltán azért fizetne egy bukaresti köztisztasági cégnek, mert annak a vezetői befolyásukat latba vetve kimentették a DNA karmai közül. Ez nyilván egy újabb korrupció, de a büntető törvénykönyv több passzusának megsértését is feltételezi. Ez így már bűncselekmények sorozata, amiről a POL tanácsosa beszél.

A vádra váddal felel a polgármester

Soós Zoltán látszólag nem vette fel a kesztyűt, és elengedte a füle mellet Dan Mașca nagyon súlyos vádjait, ellenben egy megnyilatkozásban mégis válaszolt rá, mondván, hogy az egyik tanácsosnak üzleti összefonódása van a Sylevy céggel, ezért támadja annyira azt, hogy a jelenlegi szolgáltatót a polgármester ki akarja zárni a közbeszerzési eljárásból. Ezzel Mașcara utalva, a polgármester azt is kijelentette, hogy ez közel áll a nyomásgyakorlás és a hatáskörrel való visszaélés bűncselekményhez.

Tehát nem tagadta, hogy, amit Mașca mond az esetleg nem igaz, hanem nyomásgyakorlással vádolta meg a POL tanácsosát, mert szót emelt a helyi érdekeltségű Sylevy mellett, a bukaresti cégekkel szemben.

Bár Dan Mașca ezt határozottan tagadta, információink szerint cége valóban gazdasági kapcsolatban áll a Sylevy cégcsoporttal.

Mi történik most?

A polgármester saját hatáskörében sürgősségi eljárásban felkért három céget, hogy nyújtsanak be ajánlatot a szolgáltatás elvégzésére. A Ceasul cetății online portál megszerezte a cégek nevét, ezek pedig: az Eurosal Tarde SRL, a Brai-Cata SRL és az Urban Group Environment SRL.

Látva a cégeket, a témában jártasak azt feltételezték, hogy a befutó egészen biztosan az Urban lesz. Bár az Urbán szintén egy cégcsoport, amely milliárdos nagyságrendű adótartozást halmozott fel az országgal szemben, ez az Urban a csoport tagja és az adóssága éppen nem haladja meg az árbevételét.

Az Eurosal egy szerényebb bevételekkel operáló cég, vele azt a kifogást hozták fel, hogy az Urban éppen ezzel a vállalkozással közösen alkot egy konszernt, amely más településeken pályázza a meg a szemétgazdálkodási felhívásokat. Vagyis az Urban hozta a kisebb partnerét, hogy ellenárajánlatot tegyen. A közbeszerzéseknél ez nem ismeretlen lépes, nem feltétlenül korrekt.

A Brai-Cata az egy egészen más helyzet. A cég ugyanis fizetésképtelen, ügyvezetését speciálisan kinevezett ügyvezető, csődbiztos, és könyvvizsgáló látja el. Nincs elindítva ellene a csődeljárás, de meg van állapítva a fizetésképtelenség. Ezért kérdéses, hogy miképpen tudna egy ilyen cég megfelelő számú munkást és munkagépet hadba állítani, hogy a szolgáltatást ellássák Marosvásárhelyen. Ráadásul az ügyet ismerők azt állítják, hogy a Brai-Cata egyik tulajdonosa 2017-ben éppen az Urban volt.

Tehát így kerül az csizma az asztalra. Hogy a három cég látszólag független egymástól, a valóság azonban teljesen mást mutat.

Na és ki tett valóban árajánlatot a három cég közül? A Ceasul cetății portál információi szerint éppen a Brai-Cata. Vagyis az a cég, amely a fizetésképtelenség állapotában van.

A Sylevy vezetői, pedig hiába érkeztek meg a polgármesteri hivatalba ötven utcaseprő kíséretében, ajánlatukat iktatták ugyan, de a meghívásos procedúrában nem vehettek részt, mert nem voltak meghívva.

A hivatalnak legkésőbb jövő héten ki kell jelölni a következő szolgáltatót, de így igencsak bizonytalan állapot alakult ki, hogy egy, a csőd szélén inbolygó cég tett ajánlatot és a helyi vállalkozást kizárták. Ebből fakad a feszültség és a Sylevy nyomásgyakorlása. Az alkalmazottak dühösek, a városlakók pedig azt látják, hogy szemét van mindenütt, mert a közterületisek naponta egyszer tudnak kukát üríteni, az önkéntesek, amiről a hivatalos kommunikáció szólt nem igazán vannak jelen, a börtön lakók pedig még kevésbé, tehát ömlik ki a szemét az utcai kukákból a földre és nincs ki összeszedje, mert az érdekek most ezt diktálják.

Számít, hogy a lakóknak joguk van a köztisztasághoz? Ebben a felállásban úgy tűnik egyáltalán nem.