Baricz LajosNem szólhat a harang
Harangozó is volt édes jó anyám,
amikor én még kicsi gyermek voltam.
A nagypénteki csend hatással volt rám,
ezért jó anyámhoz egyszer így szóltam:
„A harang, jó anyám, miért hallgat ma,
megfogant a szava a toronyban fent?”
Jött is édesanyám rövid válasza:
„Nem szólhat a harang, hisz Rómába ment.”
Kis idő múltán a toronyba másztam
s meglepődtem: a harangot ott láttam,
amit azonnal mondtam is anyámnak:
„Én a harangnak nem is láttam szárnyat,
különben a harang a toronyban van…”
„Ezt a mai napon így mondják, fiam.”
- március 8. B. L.
A harang is hallgat
Nagypénteken még a harang is hallgat,
hisz meghalt a Mester, ő is szomorú,
meg szokta pedig siratni a holtat,
de ma rátelepszik a gyász, a ború.
Mindaz, aki gyászol, az magába száll,
nem hallani hangját, csak ritkán beszél,
hisz megérintette lelkét a halál,
de egy idő után majd magához tér.
Így a harang is már húsvét éjszaka
ünnepélyesen szól, messze száll szava,
és az éjszakában mind arról beszél:
„Feltámadott Jézus, Jézus Krisztus él,
legyőzte a halált, legyőzte a bűnt,
a halál hatalma fölötte megszűnt.”
- március 8. B. L.
Húsvét hajnalban
Húsvét hajnalban feltámadott Jézus,
nem találták testét ott az asszonyok,
ily fordulatra nem gondolt a klérus,
talán még maguk sem, az apostolok,
pedig Jézustól hallottak már róla,
akkor nem értették, hogy ő mit beszél,
most meg úgy veszik, mintha álom volna –
meghalt, eltemették, de ő mégis él!
Majd negyven napon át megjelent nekik,
szívük büszkeséggel, s örömmel telik,
akármerre járnak, fennen hirdetik:
„Meghalt, eltemették, de feltámadott,
él a mi Mesterünk, él, ő nem halott,
többször láttuk őt már, mint fénylő napot.”
- március 7. B. L.
Jézust látni vágytak
– Jn. 12, 20-22 –
A zarándokok Jézust látni vágytak,
a szent városban hallottak felőle,
ha egy időben a városban jártak,
tán csodát látnak, áldást kapnak tőle.
Vagy hogyha nem is, élmény lenne látni,
hisz az egész környék csak róla beszél,
milyen jó lenne mindig vele járni,
kint a természetben, hol tücsök zenél.
Akarjuk-e mi Jézus Krisztust látni,
ha van akadály ezerféle, bármi,
mint a görögök, akik látni vágyták,
ám ők magukban mindhiába várták…
Keressem én is Jézus közelségét,
ő hozhat csupán a szívemnek békét.
- március 5. B. L.
Az ő Mesterük él
Az Élet meghalt, hogy életünk legyen,
és a mennyországra méltóvá tegyen,
ilyen jó volt hozzánk a mi Istenünk,
Egyszülöttjét adta váltságul nekünk.
Eltemették bár, nem maradt a sírban,
másnap üres volt Jézus Krisztus sírja,
hiába keresték a szent asszonyok,
majd a szavuk nyomán az apostolok.
Nem tudták felfogni, mindez mit jelent,
azután jöttek rá, ahogy megjelent,
hogy az ő Mesterük él, már nem halott,
kijött a sírjából, hisz feltámadott,
miként azt előre megmondta nekik;
Jézus Krisztus él – most már hirdetik.
- március 6. B. L.
Üresen állott
Üresen állott Jézus Krisztus sírja,
mikor Magdolna kiment reggel sírva,
és betekintett a feltárult sírba –
az Írásban ez le van szépen írva.
Pénteken meghalt és el is temették,
új sziklasírba tették be a testét
– szerették volna feledtetni tettét –,
és biztonságból az őröket tették.
Húsvét korán reggel felröppent a hír:
eltűnt Jézus teste és üres a sír,
hiába keresték, nem találták ott –
mint előre mondta, ő feltámadott;
meghalt, eltemették, de ő mégis él,
szakítsunk a bűnnel, minket arra kér.
- március 6. B. L.
Kijött a sírjából
„Meghalt, eltemették, többé nem zavar” –
gondolták magukban a zsidó papok,
mikor nagyszombaton sötét lett hamar,
nem voltak az égen még a csillagok.
Majd sietséggel testét sírba tették,
mert közeledett a szent nyugalmi nap,
feledni vélték Jézus minden tettét,
amiket művelt a három év alatt.
De másnap reggel a sír üresen állt,
az Élet legyőzte a rideg halált,
kijött a sírjából, ő már nem halott,
ő az Isten Fia, a Feltámadott;
meghalt, eltemették, ám ő mégis él,
– szakítsunk a bűnnel, minket arra kér.
- március 6. B. L.
Vállára veszi
Vállára veszi a nehéz keresztet,
és a Golgotára elindul vele
– keresztet rája ma is sokan tesznek –,
viszi, cipeli – a szeretet jele.
Elesik, feláll, a hegy orma várja,
a nehéz kereszttel újra elesik,
de tovább viszi fel a Golgotára,
hol, hogyha felér, keresztre szegezik.
Értünk s helyettünk hal meg a kereszten,
semmi ép hely nincs a meggyötört testen;
az ő drága testét én feszítem meg,
aki szeretetből a halálba megy,
hogy nekem örökre életem legyen,
az örök életre méltókká tegyen.
- március 5. B. L.
Értünk vállalta
Értünk vállalta Jézus a keresztet,
és bár földre roskad, de tovább viszi,
nagyon elfáradt, teste-lelke reszket,
az Atyának kedves, ezt szentül hiszi.
Kereszthordozásból nekem is kijut,
mit rám mér az élet, szívesen viszem,
különben se volna számomra kiút,
egyesítem véle keresztem, hiszem.
Minden keresztben Krisztus arcát látom,
aki Istenem s (r)égi jó barátom,
kereszthordozásban erőt ad nekem,
hogy, bár keresztem van, békében vigyem,
így már továbbra utunk együtt járjuk,
mert tudjuk, végül dicsőségben zárjuk.
- március 7. B. L.
A Mester érkezik
A Mester érkezik, ujjong a tömeg,
mint egy hadvezérnek, hozsannát kiált,
valóban fönséges ez az Úrjövet,
így fogadják most a Messiás-királyt:k
„Hozsánna, hozsánna, Dávid Fia, néked,
ki a zsidó népet szabaddá teszed,
szívébe fogad a te néped téged,
mivel a szégyenét róla elveszed.”
Sokan ruhájuk terítik a földre,
és kezükben leng pálmaágak zöldje;
íme, Jeruzsálem megadja magát,
nem is kell vívnia semmilyen csatát.
Jézussal a hátán ballag a szamár.
A római őrség csak figyel, kivár.
- március 5. B. L.
Húsvét másodnapján
– Locsolásra – 2024 –
Feltámadott Jézus,
én őt hirdetem,
ezt a szent íratok
tanítják nekem,
és az Egyháza is
híven hirdeti,
hozzánk is szól szava,
örülünk neki.
Legyőzte a halált,
legyőzte a bűnt,
a gonosz hatalma
örökre megszűnt.
Harmadnap sírjából
győztesként kijött,
és megjelent sokszor
az emberek között.
Mária Magdolna
a sírjánál járt,
az üres sírt látva
ámulva megállt.
Odajött egy angyal,
azt mondta neki:
„Holtak közt az élőt
miért keresi?”
Húsvét másodnapján
örül a szívem,
ezt a nagy örömhírt
most hírül viszem.
Lányokat s a nőket
meg is locsolom,
Jézus üzenetét
nekik így hozom.
Legyen tiszta lelkük,
mint a liliom,
ne hervadjanak el,
ezért locsolom.
Nem jár érte semmi,
tudja a nyuszi,
kosaramba tojás –
s ha jut – egy puszi.
- március 6. B. L.
Krisztus test és vér
Nagycsütörtökön, mikor együtt voltak,
hogy ünnepeljék a pászka-lakomát,
amiről már rég az írások szólnak,
felidézik mindig azt a nagy csodát,
amellyel népét megszabadította
a feláldozott bárány vére árán,
és Egyiptomból útnak indította…
Nagycsütörtökön velük volt a Bárány,
ki a kenyeret a kezébe vette,
s áldó szavával szent testévé tette,
a bor vérré vált a Mester szavára ֪
Krisztus test és vér a világ javára;
utolsó vacsora minden szentmise,
ne kételkedjen hát ebben senkise.
- március 5. B. L.
Nem végállomás
A halál, nagypéntek nem végállomás
– Jézusnak halála megváltói tett –,
harmadnap követi a feltámadás,
mikor a halálon Krisztus úrrá lett.
Testét betették egy új sziklasírba,
de örök időkre az nem maradt ott,
húsvét hajnalán üres volt a sírja –
kijött a sírjából, mert feltámadott.
Jézus Krisztus meghalt, Jézus Krisztus él,
boldog ember mindaz, ki benne remél,
mert a testi halál nem végállomás,
a hívő embernek van feltámadás,
és örök időkre az Úrral lehet –
mert megnyílott az ég s oda bemehet.
- március 5. B. L.
Jézusnak halála
Jézusnak halála megváltást hozott,
ne legyen az ember örök-kárhozott,
Jézus keresztje a megváltás fája,
rút bűneinknek kereszt volt az ára.
Jézus keresztje arra emlékeztet,
kik benne hisznek, mindig véle lesznek,
mert halála által megnyílott az ég,
így közelivé lett a nagy messzeség.
Nagypéntek óta az a remény tölt el
– bár egyesülünk a porral, a földdel –,
halála által mindörökké élünk,
szemlélésben lesz nekünk is majd részünk;
aki befogadja, nem lesz kárhozott –
Krisztusnak halála megváltást hozott.
- március 5. B. L.
Szucher Ervin
Antal Erika
