Kali IstvánKét nappal a romániai elnökválasztás előtt az Egyesült Államok visszavonta Románia tagságát a Visa Waiver Programból (VWP), aláásva egy évek óta épített stratégiai eredményt. A döntés mögött nem csupán biztonsági megfontolások, hanem geopolitikai és belpolitikai feszültségek is felsejlenek.
2025. május 2-án az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma (DHS) hivatalos közleményben jelentette be, hogy Románia kizárásra kerül a Visa Waiver Programból (VWP), amely lehetővé tette volna a vízummentes utazást a román állampolgárok számára az Egyesült Államokba. A döntés két nappal az amerikai elnökválasztás előtt született, és azonnali hatállyal érvénybe lépett.
Ez a lépés éles fordulatot jelent, hiszen 2025. január 9-én még a leköszönő Biden-adminisztráció döntött úgy, hogy Romániát hivatalosan felveszi a programba. Az amerikai fél akkor azt közölte, hogy Románia teljesítette a programhoz szükséges szigorú biztonsági és jogi követelményeket, beleértve az információcsere-megállapodásokat és a terrorizmus elleni együttműködést.
Március 25-én azonban a DHS felfüggesztette Románia részvételét a programban, és bejelentette, hogy biztonsági átvilágítást végez. Ez idő alatt az ESTA rendszer (az elektronikus utazási engedély) sem volt elérhető a román állampolgárok számára. A most lezárult felülvizsgálat eredményeként Romániát véglegesen kizárták a Visa Waiver rendszerből.
A DHS közleményében az áll, hogy a döntés célja a VWP integritásának megőrzése és az amerikai határ- és bevándorlásbiztonság erősítése. A minisztérium hangsúlyozta, hogy Románia a jövőben ismét esélyt kaphat a csatlakozásra, amennyiben ismét teljesíti a törvényi jogosultsági kritériumokat.
A döntés különösen figyelemfelkeltő annak fényében, hogy James E. Trainor republikánus amerikai megbízott, aki a 2024-es – később érvénytelenített – romániai választások amerikai megfigyelését vezette, nyilvánosan kielentette, hogy a számára bemutatott dokumentumok alapján lehetett külföldi befolyásoltság a választások alatt.
A román külügy hivatalosan „sajnálattal” vette tudomásul a kizárást, és hangsúlyozta: Románia minden előírásnak megfelelt, a döntés „politikai jellegű”. A kijelentés nem alaptalan: a Visa Waiver Program történetében ez az első eset, amikor egy országot előbb felfüggesztenek, majd kizárnak – ráadásul közvetlenül egy amerikai választás előtt, amikor a bevándorlás és határbiztonság kampánytémává vált.
A Visa Waiver Program 1986 óta működik, és jelenleg 41 ország állampolgárai számára teszi lehetővé, hogy vízum nélkül látogassanak el az Egyesült Államokba legfeljebb 90 napos üzleti vagy turisztikai célú tartózkodásra. A programba való bekerülés ugyanakkor szigorú biztonsági és együttműködési feltételekhez kötött, különös tekintettel a terrorizmus elleni harcra, adatvédelmi együttműködésre, valamint az alacsony vízumelutasítási arányra.
Románia 2025 márciusára készült volna hivatalosan is a vízummentesség bevezetésére. Ez stratégiai áttörést jelentett volna nemcsak a román–amerikai kapcsolatokban, hanem Bukarest regionális pozíciójának megerősítésében is – különösen a Fekete-tenger térségének fokozódó biztonságpolitikai jelentősége fényében.
A döntés most épp ezt az áttörést torpedózta meg. A román állampolgárok továbbra is vízumkötelesek maradnak, az ESTA rendszer használata is tiltott számukra, és újra elindult a „visszajutni a rajtvonalhoz” típusú diplomáciai küzdelem. A DHS ugyan kilátásba helyezte, hogy Románia „a jövőben újra megfontolás tárgyát képezheti”, de sem határidőt, sem feltételeket nem jelölt meg.
A történtek mögött ott húzódik az amerikai belpolitika árnyéka is: a republikánus narratíva fokozott bevándorlásellenességet hirdet, miközben a Biden-adminisztráció utolsó intézkedéseinek egyikeként próbálja még lezárni a nyitott kérdéseket. Románia tehát akaratán kívül vált politikai játéktérré két amerikai párt ütközőzónájában – miközben a transzatlanti szövetség erősítése helyett újabb repedések keletkeznek a felszínen.
A kérdés most már az: Bukarest mennyire tudja újraépíteni bizalmát Washingtonnal, és vajon ki tudja-e egyensúlyozni ezt a megrendült biztonságpolitikai partnerséget a térségben – különösen akkor, amikor Oroszország és Kína fokozott figyelemmel követik a NATO keleti szárnyán zajló diplomáciai rezdüléseket.
Antal Erika
