Patthelyzet a bürokrácia nagymestereivel

Mindig örömömre szolgál, ha állami intézményekben jól fizető állásukban tespedő embereket láthatok „dógozni” nagy szakértelemmel. Besétálok az irodába (már megint egy új ember, aki szemmel láthatóan nem sok ilyen munkát végzett) és előadom az óhajomat: szerződést szeretnék újítani. A tavaly már voltam? (Igen, nehéz a verbális kommunikáció buktatóiban, ugyanis ha tavaly és azt megelőző tíz évben nem játszanák el ugyanazt, akkor azt mondtam volna, hogy szerződést szeretnék kötni…) – kérdi, mire bőszen nekiáll keresni az adatbázisban. Megvan, nyugtat meg, és elkezd egy új űrlapba copy-paste-elni, miközben azok után, hogy azt mondtam: semmi adatunk nem változott, soronként megkérdi, hogy ez sem, ez sem? Persze elakad vagy kétszer is, telefonos segítséget kér, majd röpke félóra után elkezd nyomtatni. Az egyik lapon kétszer is szerepelt a nevem, hát gyorsan alá is írtam. Nem jó, rivall rám, majd kitépi a kezemből, összegyűri, eldobja és újat nyomtat. Csak fent kell aláírni! – oktat ki, de úgy, mintha a kisegítő iskolában tanítana egy írástudatlant. Kész vagyunk, épp lejár a parkolóidőm, újabb félórát fizetek, majd felküld a jogi osztályra, hogy ott is láttamozzák, onnan már csak a titkárságra kell levinni, és ott még vagy hat ember aláírja, de az már nem az én dolgom.

Felcipekedek az emeletre, csodás gregorián zene szól a jogász irodájában, tele ikonnal és szentképpel minden, első alkalommal mikor beléptem gondoltam meg is éget azonnal a kicsi nő látván, hogy milyen egyházat képviselek, de már megszokott és mosolyog is rám, mint óvódás a tízóraijának. Pecsétel, aláír, majd megkérdezi: van XY aligazgatónk és ZW jogászunk? Mondom nincs, erre engem von felelősségre, hogy miért szerepelnek a szerződésben? Ja, az új kolléga, átmásolta azt is nagy buzgón egy másik szerződésről. Mondom húzza le, írásjavítózza ki, de nem lehetett, ez egy fontos szerződés: vette a telefont és újranyomtatta azt a két oldalt. Fellohol a lenti iroda főnöke, hozza a két lapot sűrű elnézések közepette (még jó, hogy nem én voltam a hibás…) és ekkor a mindent látó jogász szem kiszúrja, hogy azt a bizonyos lapot csak egyszer írtam alá. Mondom pardon, lent így instruáltak! Nem, nem, ott a nevem, írjam csak alá… Megtettem, levittem, rá egy hétre arra jártam, elhoztam volna a kész szerződést, de a hatból még egyvalaki nem írta alá, így nem kaptam meg.

Egy magáncégnél ez így megy: küldenek e-mailben egy iratot, amiben közlik azt, hogy részükről mi változott (árak esetleg) és meghosszabbítják a szerződést egy évvel. Nekem csak be kell szúrni egy pecsétet és aláírást, visszaküldeni és szent a béke. Az állam viszont nem könnyelműsködi el.