Oltyán Lászlóra emlékeztek

Hangulatos rendezvény keretében emlékeztek meg olvasói és kollégái a 35 évvel ezelőtt mindössze 55 évesen elhunyt Oltyán László marosvásárhelyi íróra, újságíróra.

A Juventus Kiadó és Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Oltyán László-emlékest keretében idézte fel azt a 90 évvel ezelőtt született író és gondolkodó embert, aki a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben, amikor úgy érezte, ritkul a levegő körülötte, nemet mert mondani a hatalomnak, letette a tollát, otthagyta a Vörös Zászló szerkesztőségét és elment kétkezi munkásnak a város egyik szocialista vállalatához.

Az est házigazdája, Szucher Ervin Oltyán László: Erdélyi elmebaj című könyvéből idézte fel azt a jelenetet, amikor 1988-ban a szerző remegő gyomorral beállított a párt megyei propagandatitkárához, Angela Isăroiuhoz, és közölte, hogy ő már „nem tud írni”. Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője két megsárgult, mintegy négy évtizedes lapszámot mutatott be a jelenlévőknek, amelyben Oltyán László is szerepelt, majd a szerző legsikeresebb regényét, a gyöngybetűkkel dedikált, ezért féltve őrzött Felmentést emelt a magasba. Bögözi Attila egy anekdotikus történetet mesélt egy riport címe körül kialakult, akár fejvesztéssel is járható bonyodalomról. Iszlai Anna kettejük utolsó találkozását idézte fel.

A beszélgetések során kiderült, hogy a jelenlévők közül sokan nem csak olvasták és tisztelték Oltyán Lászlót, személyesen is ismerték, gerincességéért nagyra értékelték. Az eseményen nem lehetett jelen Tófalvi Zoltán, ő levélben emlékezett meg barátjáról és kollégájáról. „Oltyán László riportjaiban, regényeiben arra kereste a választ: az oly sokat emlegetett kompromisszumok szövevényében meddig lehet elmenni úgy, hogy identitásunkat, önmagunkat egy pillanatra se adjuk fel? Mi a fontosabb: a magunk által felállított erkölcsi, etikai elvárások betartása, vagy az életünk? Mindkét esetben csak egyetlen válasz lehetséges: inkább a halál, minthogy önmagunkat, elveinket, erkölcsi, emberi tartásunkat feladjuk! Oltyán László egész életműve a bizonyíték rá: az író akkor sem adhatja fel az ideálokért folytatott küzdelmet, ha minden nap keresztre feszítik” – írta Tófalvi Zoltán.

A kényesebb témák felvetése sem maradt el. Felmerült a kérdés: a ’89-es forradalmat követően a Népújság, mint a Vörös Zászló utódja, miért nem hívta vissza Oltyán Lászlót, miért kellett megvárni azt, hogy az olvasók aláírást gyűjtsenek kedvenc tollforgatójuk viszontlátása érdekében? „Mert Oltyán Laci nem kopogott be a szerkesztőségbe” – hangzott el a válasz.

A megemlékezés alkalmából a Juventus Kiadó egy hétkötetes Oltyán-sorozattal rukkolt elő; olyan kéziratokat adott ki, amelyek jobbára az 1970-es években születettek, és a cenzúra miatt fél évszázadon keresztül a fiókban porosodtak. A ház gazdát cserél, Szüret után, A Szabadság-szobor gyomrában, A postás hatalma, Félbemaradt beszélgetés, Bogáncs között Ibolya és Taticsek kartárs utazásai című kötetek hamarosan a könyvesboltokban és a főtéri újságosstandoknál is megvásárolható lesz.