Átadták az Erdélyi Magyar Év Szerzője-díjat

Szőcs Margit gyerekkönyvíró, költő Amikor a sárkány belenyalt Boldizsár fagyijába című kötete kapcsán kapta 2025-ben az Erdélyi Magyar Év Szerzője-díjat.

A 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron péntek este Káli Király István író, a könyvvásár megálmodója és állandó szervezője adta át Szőcs Margit költőnek az Erdélyi Magyar Év Szerzője-díjat.

Szőcs Margitnak Káli Király István adta át a díjat

A díjat 2022-ben alapították a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szervezői Szepessy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ igazgatójának ötlete nyomán, és azóta minden évben átadták. Az eddigi díjazottak: 2022-ben Molnár Vilmos, 2023-ban Vida Gábor, 2024-ben pedig Borsodi L. László.

2025-ben az Év Erdélyi Magyar Szerzője-díjra esélyes lehetett minden Erdélyben élő és magyar nyelven író szerző, akinek 2024. október 1. és 2025. szeptember 30. között kiadásra került valamelyik eredeti műve, vagy egy színház bemutatta színpadra írt darabját.

A szervezők idén egy öttagú zsűrit kértek fel a díj odaítélésére. A zsűri tagjai: Demeter Zsuzsa irodalomkritikus, a Helikon folyóirat szerkesztője, Márton Evelin író, a Helikon folyóirat szerkesztője, Szonda Szabolcs költő, műfordító, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, Vallasek Júlia író, műfordító, egyetemi docens, Zsidó Ferenc író, irodalomkritikus, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője.

A zsűri nevében Demeter Zsuzsa írt laudációt, amelyet Zsidó Ferenc zsűritag, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője olvasott fel a Marosvásárhelyi Állami Nemzeti Színház kistermében.

Amikor belenyaltál a fagylaltomba,
ping csi lin – szie szie –
a játszóteret akár zsebre is vághatnád,
a folyót a derekadra tekerhetnéd övnek.
Három angyalból van.
Elzsibbadt a lábuk, szárnyuk a sok álldogálástól,
meg kellett mozgatniuk: –
Egy, kettő, három, négy,
térdemelés, szárnylengetés, tollborzolás, helyben ugrás…
A nyúlnak azonban nem volt semmije,
ám úgy megesett a szíve az éhezőkön,
hogy nyomban a tűzbe ugrott,
saját testét ajánlva táplálékul.
Ni háo! Kérhetek egy nyalintást?
Szép neved van, szinte úgy hangzik,
mint a Pao di, azaz kincses fiú.
Homlokán felfedezte a Nagy Göncölt,
jobb orcáján a Kis Göncölt,
a balon a Fiastyúkot,
olyan volt, akár a csillagos égbolt.
Terjeszthetted-e, mint a meleg kenyér illatát?
A házakat felfűzhetnéd az utca-zsinegekre nyakéknek,
vajon az égboltnak is viszket a rengeteg csillag?
S csillaghullás olyankor van,
ha az égbolt vakarózik –
kínaiul, a sárkányok nyelvén ez azt jelenti:
minden fagyott édesség egyszer elolvad,
minden gyerek egyszer felnő,
de a csillagok örökre ott maradnak az égen,
vakarózva.

,,Fagylaltnyelven szól hozzánk a fenti vers. Na, de milyen is ez a nyelv?
– Édes és mulandó, elolvad a szájban, de mégis táplál. Lehetne ez a jó gyerekirodalom
metaforája? Látszólag könnyed, valójában mély. Csöpög, folyik, átalakul, nem
állítható meg, mint az idő maga, de közben világokat teremt. Ami lecsöpög, az is a
történet része. Hideg és meleg között lebeg, mint maga a gyerekkor. Megosztható –
„kérhetek egy nyalintást?" –, mert a jó történet mindig közös élmény. Színes, mint a különféle ízek, amelyek mind megférnek egyetlen tölcsérben. És mint minden igazi
édesség, emléket hagy maga után.

– Színes, mint a fagylaltos pult: vanília és csokoládé, eper és pisztácia – mennyi íz,
mennyi árnyalat! Kínai sárkányok keverednek erdélyi angyalokkal, csillagképek a
bárányhimlővel. Mindez természetes, mint amikor a gyerek az ízek közt váltogat.

– Demokratikus: nem ismer főízeket és mellékes aromákat, minden egyformán fontos.
Nem tart fent hierarchiákat, nem válogatja olvasóit kor szerint. Ugyanazzal a
természetességgel beszél hétévesekhez és hetvenesekhez. Mindig jelenben van. Nem
emlékezik, nem tervez – csak van, ott, abban a pillanatban, amikor megszólal. Mert
így működik: minden fordulat új világot teremt. Egy himlőpettynek ugyanannyi joga
van a szövegben, mint egy égitestnek.

– Kiindulópontja a gyerekség. De az univerzumig vezet. A fagylalttól a csillagokig. A
csöpögés éppúgy fontos, mint az örök égitestek. Az idei díj ezt ismeri el. Nem csak a
mindig mostohán kezelt gyerekirodalom műfaját, hanem ezt a nyelvet is. Szőcs
Margit nyelvét. Amely tudja: a világ legnagyobb igazságai gyakran fagylaltnyalogatás
közben derülnek ki.

Olvassák, lapozzák szeretettel, fagylaltnyalogatva (vagy nem) Szőcs Margit könyveit. Nem
baj, ha szottyan, csepeg, csordogál, olvadozik, folyik, maszatol, foltoz, árad. Tudják, a
fagylalt nem csak táplálék, hanem folyamat: állandó átalakulásban van, mint maga a
gyerekirodalom.”