.:: Vásárhely.ma ::.

Szemelvények az egykori Oroszlán vendéglő életéből

Talán nincs olyan marosvásárhelyi, aki nem tudja, hogy hol van az egykori Oroszlán vendéglő épülete. Én magam „jövevényként” hallottam róla, láttam régi fényképeket és hallottam a legendákat. Nap mint nap elsétálok előtte, éveket laktam a Studium-Prospero Alapítvány szolgálati lakásában, így egyre jobban kezdtek érdekelni az egykori vendéglőhöz fűződő történetek.

Annál is inkább, hogy vendéglőbe járni a XX. század elején, közepén és talán a végén is sokkal többet jelentett, mint a gyorséttermekben elköltött pár perces ebédek. Valami fennköltebb és méltóságteljesebb polgári életvitelt jelentett vendéglátóhelységekben étkezni, pincérek által felszolgált ételeket fogyasztani. Ebbe a világba csöppentem bele akkor, amikor a régi napi és hetilapok hasábjain arról olvasgattam, hogy Marosvásárhelyen mik történtek az Oroszlán vendéglőben. Kik és hogyan töltötték az idejüket, milyen „rendszabályok” voltak és hogyan működött a XX. század egyik meghatározó közösségi tere. A következőkben bevágott újságcikk részlete semmilyen kronológiát, vagy fontossági sorrendet nem feltételeznek, csupán a kíváncsi érdeklődő szempontjait tükrözik.

Érdekességképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközséghez tartozó épületrész neve „Mátyás királyhoz címzett” fogadó volt.[1] Az évtizedek során számos vendéglős próbálkozik bérleménybe venni az ingatlant. 1911-ben egy igencsak ismert vendéglős László György veszi bérbe az Oroszlán vendéglőt. A Székely Napló 1911-ben megjelent 12. számában így olvashatunk erről: „László György a múlt évtizedek népszerű vendéglőse ismét visszakerül a székely fő városba. László-mint hírlik- az Oroszlány vendéglő jelenlegi helyiségét bérelte ki, melynek jelenlegi tulajdonosa új helyiségbe költözik”. László György meglehetősen ismert vendéglős volt a vásárhelyiek körében, hiszen a főtéren ő működtette  a „ László féle” szállodát, a későbbi Royal, New York, Csillag vagy Maros éttermet.[2] Ezt megelőzően olvashatjuk, hogy a korábbi tulajdonos Pál Domokos közli, hogy a Plutz féle Oroszlán vendéglőt május 1. hatállyal a saját házába, azaz a Gecse Dániel utca 1-szám alá helyezi át.[3] Érdekességképpen fontosnak tartom megemlíteni, hogy családja halála után egy tíz mázsás harangot adományozott a Vártemplomnak.[4]

Hogy mennyire ismert volt abban az időben az Oroszlán vendéglő a marosvásárhelyiek és a Marosvásárhelyen átutazók körében azt egy 1916-ban feladott hirdetés is mutatja. Ezen hirdetés szerint az árkosi származású Ördög Mózes keresi két leányát. A lányai neve: Ördög Ilona és Getán Ilona. Bárki bármit tud róluk „jelentse” az oroszlán vendéglőben.[5] Tehát olyan találkozási és origópontként működött, amelyet mindenki ismert.

Olyan történetet is olvashatunk, amely szerint egy gyergyói rablóbanda vezérét látták a vendéglőben mulatni. Blénesi István egykori főhadnagy, későbbi rablóvezér bandája Borszéken egy favállalat munkásait rabolták ki miután azok megkapták bérüket a vállalat pénztárából. Más „verziók” szerint Brăilán hajóra szállt és onnan Amerikába távozott. Bárhogy is volt, ez a történet megjelent a Székely Napló egyik számában.[6]

Politikai összejövetelek helyszíne is volt az Oroszlán vendéglő. Arról olvashatunk, hogy 1913-ban a megyei munkáspárt tartott gyűlést, ahol negyven ketten voltak jelen, köztük számos tisztviselő is. Sokan az éppen tomboló „influenza” miatt nem tudtak részt venni a gyűlésen.[7] De nem csak politikai, hanem egyházi gyűléseknek, rendezvényeknek is helyet adott.  1930-ban a marosvásárhelyi Unitárius Nők Szövetsége tartott gyűlést, „vallásos összejövetelt”, amelyre az elnökség minden érdeklődőt szeretettel várt.[8]

Méltán felteheti a kérdést az olvasó, hogy miket fogyasztottak a vendégek? Bakó Ferenc 1936-ban értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy Tury Zoltán „első rendű” zenekarát sikerült „megszereznie”, aki esti hangversenyeket fog adni a vendéglőben. Az est során jidvei fajborokat szolgálnak fel és éjfél után „kitűnő” bablevest szolgálnak fel füstölt hússal.[9] Sőt egy 1933-as újsághirdetésben olvashatjuk, hogy „ha jól akar szórakozni és a napi gondoktól menekülni keresse fel az Oroszlán vendéglőt”, ahol „elsőrendű flekken”, vargabéles, küküllőmenti fajborok és Kalló Kálmán kitűnő zenekara várja az érdeklődőket.[10]

Jelen írás a XX.-századi marosvásárhelyi világ  és élet egy kicsiny szeletét mutatja be, hiszen ezek a történetek körbe vesznek minket. Reményeim szerint még sok „elfeledett” történetet tartogatnak épületeink, egykori fontos közösségi tereink.


[1] https://www.erdelyweb.hu/mvhely/kronika/19szazad.html
[2] Székely Napló, 1911. január-június, 41. évf. 12 sz.: 3.
[3] Székely Napló, 1911. május  41. évf. 71.  sz. : 3.
[4] Fülöp Márta, „Maros megyei életrajzi lexikon”, (Cronica Mureseana kiadó: 2025): 294.
https://bjmures.ro/wp-content/uploads/2026/07/F00109.pdf
[5] Székely Napló, 1916 46. évf. 45 szám: 2.
[6] Székely Napló,  1923 53. évf.  186. szám: 1.
[7] Ellenőr, 1913   7. évfolyam 42. szám: 3
[8] Ellenzék, 1930 18. évfolyam 8. szám: 2.
[9] Reggeli Újság, 1936 6. évfolyam 290. szám: 3.
[10] Maros, 1933 . 7. évfolyam  150. szám: 3.

Szakács György

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!