Rabindranater Gligore

Az emberi butaság története a világ legterjedelmesebb műalkotása, és akárcsak a feltámadás utáni állapotunknak, soha nem lesz vége.

Nos, min derülhettek az erdélyi olvasók csaknem száz éve? A Brassói Lapok, 1935. április 13-i számának ABLAK rovatában találtam ezt az aláírás nélküli szösszenetet:

Ki tud róluk, az Istenért…? Mert jómagam – sajna! – nem… A nagyváradi „Népünk” című lap nemrégi számának egyik hírében, a Pen-club tiszteletbeli tagjaiként, a következő nevek szerepelnek: „Moris Meterlinch, Tocnás Mann, Mereskovsiski, Maifim Gorkij, Knut Hamsun“ és – vajh‘ ki lehet ez az ismeretlen hazai irodalmi nagyság? – Rabindranater Gligore? Restellem botrányos tájékozatlanságomat, hiszen ezek minden bizonnyal világhírességek… Megjegyzem, mintha már hallottam volna hasonló nevekről….Rémlik valami Materlinckről, Mercskovszkyról, Maxim Gorkijról, Knut Hamsunról és Rabindranath Tagoréról, ezek viszont nyilván szintén tagadnák, hogy azonosak lennének….Nincs más hátra, muszáj belenyugodnom, hogy halvány dunsztom sincs a világirodalomról!! De mélyen megemelt kalappal köszöntöm ismeretlenül is a Pen-club tiszteletbeli tagjait, különös büszkeséggel pedig Rabindranater Gligorét, kiváló honfitársunkat, akit a túlságosan lojális nagyváradi szedő, mindnyájunk derültségére, megszült nekünk Romániában!”