Antal ErikaHűvös őszi szél fújt végig Marosvásárhely belvárosán október 23-án, amikor a város apraja-nagyja összegyűlt, hogy közösen emlékezzen az 1956-os forradalom hőseire. A Keresztelő Szent János Plébánia temploma megtelt fényekkel, énekkel és imával — a szabadság és a hit ünnepe volt ez, egyszerre méltóságteljes és bensőséges.
Az ökumenikus istentiszteletet Péter Arthúr főesperes-plébános nyitotta meg, aki azokra a bátor emberekre emlékeztetett, akik nemcsak a szabadságért, hanem az emberi méltóságért is harcoltak. Szénégető István plébános szavai a templom falai között is visszhangoztak: „A forradalom nemcsak fegyverekkel vívódott, hanem lélekkel és hittel.” Az ökumenikus istentiszteleten Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese, Szakács György, a Bolyai téri unitárius egyház lelkésze és Papp Noémi, evangélikus lelkipásztor szolgált, ezzel is jelezve, hogy az emlékezés összeköt, nem elválaszt.
A templom csendjéből aztán fáklyák fénye kísérte az ünneplőket a Várudvar felé. A felvonulás csendes volt, mégis súlyos jelentéssel bírt — minden lobogó láng egy-egy emlék, egy-egy néma főhajtás az ötvenhatosok előtt.
A vártemplom melletti kopjafánál Marosvásárhely városvezetése, Soós Zoltán polgármester, Kovács Mihály Levente alpolgármester, a helyi RMDSZ, civil szervezetek és egyszerű polgárok helyezték el koszorúikat. Az ünnepi beszédekben visszatérő gondolat volt, hogy az 1956-os hősök nem akartak mártírok lenni — csak szabad emberek. Both Hajnal konzulasszony is erre hívta fel a figyelmet: „Ma, amikor szabadon beszélhetünk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egykor a kimondott szó is bátorságot követelt.”
A megemlékezés különleges pillanata volt, amikor Kelemen Kálmán, az egykori ’56-os elítélt, hét börtönév emlékével a háta mögött szólt a fiatalokhoz. Nem keserűséggel beszélt, hanem derűvel és hittel: „A szenvedésnek is van értelme, ha az ember nem veszti el a hitét.”
Ahogy leszállt az este, a Várudvarban lobogó fáklyák fényében közösen csendült fel a Székely himnusz. A város néhány percre egy szívvel, egy lélekkel emlékezett — és talán mindannyian érezték, hogy a szabadság ügye sosem zárul le, csak tovább öröklődik.
Fotók: RMDSZ
