.:: Vásárhely.ma ::.

Az áldozatiság csapdája

Beszélgetés Keresztes Attila rendezővel a János király című előadás kapcsán

 – Miért választottad ezt a darabot?

– Tíz évvel ezelőtt már volt egy találkozásom ezzel a művel: Magyarországon, Nyíregyházán rendeztem. 1968-ban, rögtön a prágai tavaszt követően írta Dürrenmatt és a hidegháborúról szól. Az angol történelemben pontosan a János király időszakát, illetve az azt megelőző Henrik uralkodását nevezik az első hidegháborúnak: a területi harcok megvoltak, és elkezdődött egy zöldasztalos, tárgyalásos politika. Ez a mű egy átirat, már az eredeti, a Shakespeare által írt János király című dráma is erről szól. Ezelőtt tíz évvel, amikor rendeztem, akkor is egy politikai darab volt, de bizonyos értelemben nem volt megfogható az aktualitása. Az utóbbi években azonban történt velünk egy s más: a pandémia, a szomszédunkban zajló háború. Érzékelünk valamiféle változást, társadalmi fenyegetettséget. És ez okból gondoltam, hogy ez a mű most valóban megszólalna. A próbafolyamat során pedig kiderült, hogy mindannyiunknak, az előadást létrehozó csapat valamennyi tagjának személyes problémát is jelent hogy mi van a takarásban, hogy döntenek emberek vagy társadalmak, hogyan alakul át egy világrend egy nagy asztal mellett. 

– Ezek a személyes vonatkozások bekerültek az előadásba valamilyen módon?

– Természetesen. A mű eleve egy királyi családnak a borzadalmairól szól – amikor a legközelebbi rokonod élete sem drága azért, hogy te uralkodj –, de azzal a huszadik századi tudással, amit a társadalmakról és a politikáról már megszereztünk. Illetve annak a megtapasztalásával, hogy ma már van médiaháború például. A hidegháború fogalma kiéleződött, és részleteződött mindaz, amit a bőrünkön érzünk. Ez egy groteszk, bizonyos értelemben ironikus mű, és maga az előadás is vicsorgóan mosolyog azon, hogy mennyire áldozatok vagyunk anélkül, hogy tehetnénk bármit is. 

– Kevés díszletet használsz, semleges játéktérben.

– Igen, egy semleges játéktér van: egy tárgyalóterem, ami az életünk. És amelyben a terek, a különböző királyi udvarok meg tudnak jelenni a csatától a vacsoráig. A harctér – elvont harctérről van szó – pedig a nézőtér, illetve az a tér, amelyben együtt van a néző a színészekkel. 

– Azért választottad ezt a megoldást, hogy a korabeli viszonyoktól tudjanak elvonatkoztatni a nézők, ne helyezzék az előadást egy adott társadalmi korba?

– Egyértelmű. Ez látszik a használt eszközökből is: persze, vannak kardok, ahogy a a János király idejében is voltak, de közben a tárgyalóteremben a mikrofontól kezdve a mai politizálásnak minden kelléke megtalálható. Úgy érzem, hogy ha a néző akár csak egy pillanatra is megérzi, hogy milyen könnyen esik az áldozatiság csapdájába, akkor ez az előadás nem hiába született meg.

Az interjút készítette Kaáli Nagy Botond

Fotó: Bereczky Sándor

 

 

 

 

 

 

vasarhely.ma

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

41

Mire számít a választási kampányban?