Állva, ülve, fekve

(A karzat kritikája)

Demeter Orbán csizmakészítő segéd értékelő klapanciái a Marosvásárhelyen játszó társulat tagjairól:

„Néha, ha úgy esik,
nem is vacsorázok,
Koplalok szívesen,
de színházba járok.
Szeretem, imádom
Zsenikét s a drámát.
Gyurkára haragszom
– azt a kutyafáját!”

*

Sommásan intézi el a társaság egy részét:

„Szilágyi Dezső művészi tehetsége tíz deci.
Szilágyi Aladár jól játszik, de rosszul nyiratkozik.
Talliánnak leütöm a derekát, mert minden szép asszonyt elhódít.
Szalmáról az a véleményem, hogy a torkában lévő aranyeret részvénytársaság útján ki kellene bányáztatni.
Baranyai rideg ember, mert a szabadjegyekkel rendkívül fukarkodik, de egy közönséges obsitosnak beugrik.
Vándori a szerepe helyett mindig a feleségét jelenetezi.
Ernyei jól fordul, de rosszul táncol.
Pados (a fiatal karmester) színház után a feleségének is dirigál.
Makkai mindenkire ügyel, csak magára nem.”

*

Vándoriné, a koloratúr-énekesnő szerelmi ajánlatot kap:

„Magas cének
Alacsony á-nak
Fogadjon el
Babájának!”

*

Telik az iróniára is:

„Iványi Irén kisasszony
drámát játszik,
A hatás legjobban
Csernát úrfin látszik.”

*

Különösen kedveli Pataki Vilmát:

„Pataki nagyságát szeretem,
Mert jó neki a lelke.
Becses tag, mindenképp.
Állva, ülve, fekve.”

(Hétfői Napló, 1910.)