.:: Vásárhely.ma ::.

A mi kis falunk Benedek Huszár Botond szemével

Benedek Huszár Botond marosvásárhelyi színészt nemrég epizódszerepben, mint Szabó  századost láthatták A mi kis falunk című sorozat nézői. A válogatásról, a forgatásról, a megtapasztalt hangulatról faggattuk.

– Hogy kerültél kapcsolatba a sorozattal?

– Úgy történt, hogy a nyolcadik évadhoz érkezett sorozatban szereplőválogatást tartottak és megkerestek, hogy résztvennék-e? Mondtam, hogy nem tudok Budapestre utazni, de szerencsémre úgy is részt lehetett venni, hogy online elküldték az anyagot, amit felvettem videóra és azt visszaküldtem, melléje az önéletrajzomat és más személyes adatokat. A végén értesítettek, hogy megkaptam a szerepet. Ugyanígy történik, ha Budapestre utazik az ember, meg kell tanulni a szöveget, a szerepet és bemutatni. Szóval végigmentem ezen és telefonáltak, hogy megkaptam a Szabó százados szerepét és, hogy akkor csatlakozzam a csapathoz. És egyszer csak arra ébredtem, hogy ott vagyok Budapesten az egyik forgatási helyszínen., ahol el is kezdtem dolgozni ezzel a csapattal.

– Előtte nézted a sorozatot, ismerős volt számodra?

– Néztem. Nem mondom, hogy minden részét láttam, mert sok mindent csinálok, a színház mellett rádiózom, újságot írok és az egyetemen is tanítok. Persze tudtam róla, hiszen Erdélyben is nagyon sokan nézik. Könnyed műfaj, szórakoztató, kikapcsol. Azért is tudtam róla, mert az egyik barátom Lengyel Tamás, akivel együtt dolgoztunk a szabadszínész.hu fejlesztésében, közösen hoztuk létre az Actorsbook.ro weboldalt. Ő a Gyuri figuráját játsza, az egyik főszerepet a sorozatban. Nagy örömmel utaztam a forgatásra.

– Első filmszereped?

– Sok előadásban játszottam színpadon, néhány filmben vettem részt kisebb-nagyobb szerepekben, de nem ilyen nagy volumenű produkcióban. Amikor kiérkeztem, azzal szembesültem, hogy egy vérprofi csapattal találom szemben magam. Nem csak a rendezőre, vagy a rendező aszisztensre gondolok, de az egész filmes stáb, meg a háta mögött levő csapat, a fodrásztól az öltöztetőig mindenkire. Annyira pontosan meg van szervezve, lépésről lépésre, hiszen ezeket a sorozatokat viszonylag rövid idő alatt, nagyon gyorsan gyártják le. Az alapfetétel, hogy a forgatáson kell tudni a szöveget. Otthon azon dolgozom, hogy milyen is ez a figura, hogyan szólal meg, kipróbálom és gondolkozom, mint színész. A helyszínen van pár próba, két-három szövegösszemondó, aztán egyből a mélyvíz következik. Az előkészületek megvannak, a rendező már felépíti a jelenetet, pontosan tudja, mi hogyan következik. Amikor megérkeztem, pontos utasításokat adott, hogy akkor mit is szeretne látni, hogyan kell megszólalni és nyilván koncentrálni kell, a partnerrel megtalálni a közös szót, hogy legyen egy izgalmas játék, egy könnyed játék. Azt tudom elmondani, hogy mivel ilyen professzionális környezetbe kerültem, pontosan tudta mindenki, hogy mi a dolga, nekem is könnyű volt, mert arra figyeltem csak, amit nekem kellett tenni. Az egész forgatási folyamat egy örömjáték, amit nagyon élveztem, minden percét, még akkor is, amikor elrontottam.

– Nem izgultál?

– Nyilvánvaló, hogy izgultam, de azzal volt szerencsém, hogy Kapitány Iván főrendező és Lóth Balázs, a másik rendező, akivel dolgoztam, illetve Tokaji Csaba és Szabó Győző, akikkel voltak a jeleneteim, végig segítettek nekem. Jeleztem is, hogy ebben a sorozatban még soha nem vettem részt és akkor szükségem lenne kicsivel több segítségre és mindegyikük nagyon pozitívan és türelmesen állt hozzám, ezért nem is éreztem feszültnek magam, sőt felbátorodtam, voltak öteleteim, amit elmondtam a rendezőnek, ő pedig több ötletet is átvett, mert úgy érezte, attól jobban fog működni.

– Mennyi időt tartott egy-egy jelenet forgatása?

– Például egy jelenetnek a felvétele másfél-két óra, ami a filmben egy perc. Oda kell figyelni, például egy-egy jelenetet többször is meg kell ismételni, esetleg rosszul mondtam a szöveget, vagy nem jött ki jól a hangsúly, vagy kell egy kicsit színesíteni, jobbá tenni a jelenetet. Ez az egyik része. A másik része az, hogy több szögből veszik fel, van arcközeli, totál kép stb. és ezeket meg kell ismételni. Ami érdekes ebben az, hogy a rendező mellett van valaki, aki figyeli, hogy miket csinálok, milyen gesztusokat teszek a kezemmel, utána, miután lejár a jelenet, amit leforgattunk, odajön mellém és elmondja, vigyázzál, mert bal kézzel vetted elő a rendőrigazolványt és most is úgy vedd elő, mert az előző jelenetben ezt csináltad. Ezekre ők odafigyelnek, egy tapasztalt színész már tudja, de azért nekik is ott van ez az illető, aki segíti ebben őket. Volt olyan, hogy a rendező jött és szólt, hogy egy bejelölt pontra érkezzem, hogy benne legyek a kamerában. Mert ha nem, csak félig vagyok benne és játszom, de nem látszom. Ezeket nagyon gyorsan kellett megtanulni, de mindenki azon volt, hogy segítsen.

– Mennyi ideig tartott az egész forgatás?

– Több napig tartott, például az egyik jelenetben, a vendéglőben nagyon sok színész volt és azt le kellett koreografálni, konkrétan, hogy ki mikor jön be és hová megy és éppen mit vesz el. Ez nagyon komoly munka, mellette ott voltak a valódi TEK-kesek, terrorelhárítók, akik szintén benne vannak. Ők is nagyon türelmesen, a nyári melegben felöltözve  vitték végig, a rendező koordinálta az egészet. Órákat vett fel ez az jelenet. Négy alkalommal voltam, négy forgatási napom volt.

– Fárasztó volt?

– Nem. Egyik az, hogy ott voltak a színészkollégák. Nagy Sanyi, Szabó Győző nagyon közvetlenek, barátságosak, értelmesek. Nagyon sok közös pontunk volt, kiderült, hogy Sanyival ugyanazt a szerepet játszottuk ugyanannál a rendezőnél, csak máskor. Nem csak velük, több színésszel is beszélgettem és mindenki nagyon kedves volt. Azon kívűl biztosították számunkra a megfelelő körülményeket, hogy csak a munkára összpontosítsuk az energiánkat, biztosítva volt az étel, a folyadék, a pihenési lehetőség. Ez mindenkinek, nem csak a főszereplőknek, de a mellékszereplőknek is. Azért is olyan sikeres ez a sorozat szerintem, mert ezek az emberek tudják, hogyan kell végigcsinálni és aki beleérkezik ugyanazzal az energiával foglalkoznak vele is. Kapitány Iván és Lóth Balázs, a két rendező, fantasztikus volt. Mikor valaki ennyire tudja, hogy mit szeretne és ezt egy mondatban meg is tudja fogalmazni, az egy színésznek biztonságot ad, ahogy a kollégák hozzáállása is. Szerencsés voltam, azt érzem.

– Pajkaszegen is forgattál?

– Nem, ott nem voltam, az egyik részét Budapesten egy hatalmas stúdióban, a másik részt a Dunakanyarban egy faluban. A vendéglős részét Esztergomban. De annak sem minden részét ott. A helyszíneket úgy válogatják, hogy minél jobb legyen, megfelelőbb forgatási szempontból. Nyilván a fő hely Pajkaszeg.

– Lesz folytatás számodra?

– Ez attól függ, hogy a történet hogyan kanyarodik. Azt a visszajelzést kaptam a főrendezőtől, hogy szívesen dolgozna még velem. Remélem, megtörténik, nagyon örülnék neki. Élvezik ők is, én is nagyon élveztem a forgatást. Szerintem, ez kell az embereknek, könnyed műfaj, lehet nevetni, nem kell sokat gondolkozni rajta. Egy színésznek pedig ez játék, örömjáték.

 

A 2017 óta az RTL Klubon vetített és nagy népszerűségnek örvendő A mi kis falunk című magyar sorozat egy Pajkaszeg nevű kis falu lakosainak életéről szól. Az ott élő személyek – a polgármester, a titkárnő, a két rendőr, a pap, a kocsmárosné, vagy a kocsmahuszárok és reménykedő fiatalok figurái akár a hétköznapi élet hősei is lehetnének, ám egyedi tulajdonságaiknak és alapvető jellemhibáiknak köszönhetően folyton furcsa, ugyanakkor szórakoztató helyzetekbe keverednek.

Fotó: Benedek Huszár Botond albuma/RTL Klub

Antal Erika

Kövess minket a
Facebookon!

Követem!

359

Miként vélekedik Dorin Florea jelöltségéről?