Szucher ErvinMiután a sajtó meg a falubeliek már korábban bejárhatták, szombaton a nagyközönség előtt is megnyílt a gernyeszegi Teleki-kastély. A restaurálás utáni első idegenvezetést a tulajdonos, gróf Teleki Kálmán végezte.
Ahogy a túravezető tulajdonos fogalmaz, két nagy nap volt az ő meg a szüleitől örökölt kastély életében: az egyik tizenöt évvel ezelőtt, 2011-ben, amikor hosszas huzavona után birtokba vehette a 18. század végére elkészült, majd a kommunista rendszer által államosított családi fészket. A második, talán annál is szebb nap a mai, augusztus elsejei szombat, amikor a nagyközönség előtt is megnyithatta a majdhogynem eredeti állapotában pompázó Grassalkovich-stílusú épület kapuját.
Az úgynevezett helyreállítási alapokból, a PNRR-program keretében restaurált kastély nem csak térség, hanem Erdély egyik legjelentősebb barokk kastélya. Nem csak a falak újultak meg; a tulajdonosok egy civil szervezeten keresztül új szerepet szánnak a történelmi épületnek. Nem mindössze múzeumként, hanem kulturális és turisztikai központként készülnek működtetni.
Valóra vált álom
Erről a tervről az akkor még Brüsszelben élő Teleki Kálmán 2011-ben beszélt először e sorok írójának. „A család úgy döntött: mindenképpen megtartja az épületet. Vannak elképzeléseink is, kulturális illetve turisztikai célokra szeretnénk hasznosítani a kastélyt. Ehhez viszont nagyon sok pénzre lenne szükség, annyira, amennyivel mi nem rendelkezünk. De nem adjuk fel, megpróbáljuk megtalálni azokat a forrásokat, amelyek segítségével újra régi pompájába festhet az ősi örökség” – nyilatkozta másfél évtizeddel ezelőtt az akkor még nyomtatott formában megjelenő Krónikában. A kastély utolsó lakója, Teleki Mihálynak a fia örült, hogy egy aránylag ép épületet szerzett vissza, amelyben évtizedeken keresztül az állam TBC-preventóriumot működtetett veszélyeztetett gyermekek számára. Akkor még ő sem gondolta, mekkora összeget emészthet fel egy ekkora A-kategóriás műemlék szakszerű felújítása. Aztán hamarosan kiderült: még a tervezési költségek is jócskán meghaladják a család és esetleges támogatói köre anyagi potenciálját. Viszont, ha lemondanak álmaikról, és tíz éven keresztül nem dolgoznak a dokumentációs projekten, biztosan lemaradtak volna a világjárvány közepette felbukkant finanszírozási lehetőségről.
Ugyanis az igazi fordulatot a pandémia és az EP-ben kezdeményezett helyreállítási program jelentette. Hathatós RMDSZ-es lobbival sikerült elfogadtatni, hogy az Unió ne csak az állami kézben lévő ingatlanok építését, renoválását vagy restaurálását támogassa. A Hívogató Románia program keretében 2021-ben sikerült a gernyeszegi kastélyt is „pályára helyezni”. „Ezzel lényegében egy történelmi igazságszolgáltatás történt, minek után a román állam nemcsak hogy lerobbant állapotban, de erdők és földek nélkül szolgáltatta vissza a nemesek birtokait” – jelentette ki a mai ünnepi eseményen Hegedűs Csilla volt művelődésügyi államtitkár, majd miniszter.
A PNRR által finanszírozott, mintegy 4,6 millió euró értékű nagyszabású helyreállítási projekt által megerősítették az épület szerkezetét, újjáépítették a homlokzatokat, restaurálták a díszítőelemeket, az ácsmunkákat, a festményeket és számos eredeti részletet.
A felújítás során egyetlen alapelvet követtek: amit csak lehet, megőrizni az eredeti állapotában – még akkor is, ha többe kerül. Ettől némileg elüt annak a helyiségnek a lehangoló arculata, amely a szocialista rendszert és a TBC-preventóriumot idézi. Teleki Kálmán szerint ez is a történelmi múlt része, mint ahogy a falra festett figurák, illetve az 1990-es elején készült fekete-fehér képen látható rideg, kopott vaságyak.
Egyetlen bútordarab került vissza a faluból
Bár Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke gratulált, majd Kolcsár Gyula polgármester hivatalosan is megköszönte a Telekieknek, hogy egy ilyen kastélyt „adtak” Gernyeszegnek, sok mindent elárul az a tény, hogy a második világháború alatt a visszavonuló németek, a betörő románok és szovjetek mellett a falubeliek is jócskán kivették részüket az épület teljes kifosztásában. „Amikor a szüleim hazatértek, üresen találták a kastélyt. Megmaradtak a tölgyfaajtók és ablakok, a mozaik egy része, néhány kályha, helyenként a padló és egyetlen darab kilincs. Az alapján készült el most a többi” – sorolta a világégés eredményeit Teleki Kálmán. A jelenlegi bútorzat többnyire barátoktól, más nemes családoktól, olyanoktól származik, akik kastélyt birtokolnak Európa civilizáltabb részeiben. „A faluból egyetlen egy bútordarabot szolgáltatott valaki vissza. Azt is ramaty állapotban” – árulta el keserű szájízzel a gróf.
Antal Erika
