Máthé ÉvaNemrég, 2005-ben fedezte fel a Tahina spectabilis nevű óriás pálmát földterületén egy madagaszkári gazda. Kiderült, akár 40-50 évig is eltarthat csendes, szívós növekedése, készülődése a Nagy Tettre. Amióta olvastam róla, fogva tart. Amúgy is pálmabolond vagyok. A kis közmondás is eszembe jutott: törököt fogtam, nem enged.
Amikor a növény virágba borul, akár a 18 métert is elérheti, és több száz, bódító illatú virággal vonzza a bogarakat, madarakat, akár a denevéreket, és némán könyörög hozzájuk, hogy vigyék szerteszét több évtizedes élete, készülődése termékeit, az új élet apró csíráit tartalmazó magvacskákat. Halálában benne van a születése is. A tahina szó madagaszkárul tiszteletre méltót jelent, a spectabilist ugye nem kell magyaráznom… találó név. Egyetlen túlélési tette csodálatra méltó. Botanikusok kiderítették: mindössze száz egyed él belőle a világon. Szép mondat a neten a növényről: ,,Egy olyan világban, ahol minden gyorsan halad a Tahina spectabilis a türelem és a végső áldozat szimbóluma a faj jövőjéért. Csendes lecke arról, hogyan működik a természet a saját ritmusában, csendben, de olyan szépséggel és logikával, amely meghaladja az emberi értelmet.”
Miközben az öngyilkos pálma bűvöletében élek, ma éppen Oriana Fallacit olvasok, a Levél egy meg nem született gyermekhez című regényt. Azt írja többek között: ,,Itt egy ember egyedül nem tud magáról gondoskodni. (…) Ha megpróbálja, beleőrül. Vagy legjobb esetben belebukik. Persze mindig van, aki megpróbálja. Elmenekül az erdőbe vagy ki a tengerre, és esküdözik, hogy neki senkire sincs szüksége.” Ecce homo… A Tahina spectabilis évtizedeken keresztül magányosan vívja meg küzdelmét az iszonyú hőséggel, tikkasztó szárazsággal, száguldó szelekkel, hogy aztán egyetlen öngyilkos robbanással szétszórja magát a világban, biztosítsa faja fennmaradását.
