Szucher ErvinA váróteremben egyetlen egy szék áll az új személyazonossági igazolványukért jelentkező marosvásárhelyi lakók rendelkezésére. Eközben a volt Kossuth utcai lakosság-nyilvántartó hivatalt olykor több tízen lepik el, a várakozási idő meg jócskán meghaladja a félórát.
Kint 36-37 fokot mutat a hőmérő, bent valamicskével hűvösebb van. De nem annyira, hogy az amúgy eléggé tágas váróteremben ne érződjenek némi csípős szagok. A személyazonossági igazolványunkra várakozunk – sokad, nagyon sokadmagunkkal. „Nem működik a rendszer” – adja tudtunkra a biztonsági őr, így még teszünk egy kört a belvárosban. Fél óra múlva a helyzet változatlan. Vagy inkább rosszabb: a tömeg nem csökken, inkább nő. Újabb bő harmincperces főtéri túra következik. Amikor visszaérünk, kellemes meglepetés ér: helyreállhatott a számítógépes rendszer, hisz a személyazonossági kártyák kibocsátását biztosító egyetlen lakossági ablaknál mozgást észlelünk. A sor azonban még mindig nem gyérült, inkább tovább gyarapodott. Ha nem is rövidítené le a várakozást, egy sorszámosztó gép sok mindent megoldana. A civilizált országokban ilyet már a kilencvenes évek elején lehetett látni, nálunk jóval az ezredforduló után jelentek meg. Csakhogy valamilyen furcsa logika mentén Vásárhelyen azóta már ki is iktatták. (Az akták beadásánál valamelyest érthető, hisz az ügyfelek internetes előjegyzés alapján érkeznek.) Számolni kezdek: a váróteremben 45-en tartózkodunk, rajtunk kívül egy őr, egy kisasztal és egy szék. Igen, jól olvasták: mindenből egyetlen árva darab. Úgy tűnik, a város egybegyűlt közel félszáz adófizető polgárának egyetlen ülőalkalmatosságon kell osztoznia. Mondom, úgy tűnik. Jobban szemügyre véve kiderül, hogy az asztalon lévő utasítás szerint a széket csak az veheti igénybe, aki éppen a formanyomtatványok kitöltésével bíbelődik. Hogy egy évi 8oo millió lejes költségvetéssel rendelkező megyei jogú városnak miért nem telik több székre, vagy akár néhány szál foszni deszka legyalulásával és összeszegezésével elkészíthető padra, rejtély. Írásbeli észrevételemet a polgármesteri hivatal kommunikációs osztályán a szintén írásban válaszoló Borsos Csaba illedelmesen megköszöni, és megígéri, kivizsgálás végett továbbítja az illetékes kollégáinak. Ugyanakkor megjegyzi, hogy „a lakosság-nyilvántartó hivatal ügyfélfogadási rendje és az ügyfélforgalom időszakonként eltérő terhelést jelent, ezért előfordulhat, hogy egyes időszakokban a várakozók száma meghaladja az előtérben rendelkezésre álló ülőhelyek számát”. Ha jól számolok, elég, ha az egész váróterembe egy kéttagú család „gyűl be”, a família felének nem jut ülőhely. Ha meg 45-en jelentkezünk az új személyiért, akkor az ott lévők 97,77 százaléka kénytelen a légkondimentes dög melegben állni és várni. Hogy is van a mindent az állampolgárért jelszóval?
vasarhely.ma
Antal Erika
