Székely-Szabó humor(a) Szentgericén

Székely-Szabó Zoltán színész, író, humorista és a Cantuale énekegyüttes tette tartalmasabbá, vidámabbá a szentgericei szépkorúak szombati napját.

A Mezőség szülöttje, ám mégis a Szentgericéhez ezer szállal kötődő Székely-Szabó Zoltán jött el a hétvégén a nyárádmenti faluba derűt és mosolyt fakasztani a szépkorúak arcára. Elkísérték a marosvásárhelyi Cantuale kórus tagjai, valamint élettársa, Bodoczi Erzsébet, akik nem csupán kiegészítői, hanem aktív részesei voltak a másfél órás humoros előadásnak.

A tréfás jelenetek és bordalok között a vendég szentgericei emlékeit is felelevenítette. Szülei több mint negyed évszázadon keresztül éltek az unitáriusok és reformátusok által lakott zsákfaluban, ő maga meg itt járta az első hét osztályt. Jól emlékszik az iskolaépület eredeti – magyar királyi – feliratára, mint ahogyan arra is, hogy a valamikor itt áthaladó kisvasút sínpárain még a Diósgyőr 1902 volt olvasható. Felelevenítette, hogy kölyökként a kultúrotthonban mindig a vászon mögül követte a filmvetítést, s talán ezért lett ő maga is „kissé fonák ember”. Semmiként nem kophatott ki a memóriájából, hogy a víz gyatra minősége miatt az emberek inkább bort ittak, és nem titkolta, hogy ő maga is azzal szereti oltani a szomját. A Cantuale énekegyüttes témába vágó bordalait a hazatérő vendég csak hallgatta, még csak a dúdolásra sem vállalkozott. „Hiába voltam színész, soha nem tudtam énekelni. Próbálkoztam, szerencsére nem a színpadon, de egy vak hangot nem találtam el” – vallotta be. Arról is mesélt, hogy a Bécsben töltött két évtizede alatt sokmindennel foglalkozott: önmaga és azóta megboldogult felesége fenntartásához a színházcsinálástól a sáncásásig minden munkalehetőséget kénytelen volt megragadni, ezek közül a taxizás jelentette a legstabilabb kenyérkereseti lehetőséget. Ezért is nevezték itthon kollégái, cimborái találóan taxínésznek.

Székely-Szabó Zoltán és barátai előadását stílusosan a falu unitárius lelkésze, Varró-Bodoczi Barna nyitotta meg, és a református tiszteletese, Batizán Attila a Jobb adni, mint kapni bibliai kijelentés jegyében zárta.